Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Kálmán Ernő: Mit ér az építész, ha… - Klebelsberg Kulturális és Művészeti Központ, Pesthidegkút-Ófalu

BUDAPEST AOFLFLFF MTTÓRKK 12 Mit ér az építész, ha... Klebelsberg Kulturális és Művészeti Központ, Pesthidegkút-Ófalu • Amikor 1998-ban először jártam a pesthidegkúti Ofalu lerobbant, elhagyatott villáiban, semmit sem tudtam arról, milyen értékek rejtőznek a pavilonokkal körbeépített romok között. Az ember lassan ismeri meg lakókörnyezetét, lassan fedezi fel értékeit, keresi múltjának gyökereit. Felnőtt koromban kellett ráébrednem azokra a gyerekkori élményekre, amelyek elfogadhatóbbá tették számomra az új környezetbe való beilleszkedést - keresztszüleim egy Klebelsberg Kunó építtette iskolában voltak tanítók, ahol nyaraim jó részét töltöttem. Később a Debreceni Egyetem Klebelsberg idejében épült épületei voltak azok, melyek meghatározták életemet. Ilyen előzmények után döbbentem rá, hogy 20. századi kultúránk egy fontos eleme éppen Hidegkúton, megtalált lakókörnyezetem szomszédságában van, Klebelsberg Kunó kastélyában és annak környezetében. Az épületek falai között fellelhetők olyan kapcsolódási pontok a régmúlt és a jelen között, melyek nemcsak egyszerűen építészeti feladattá, de egyfajta küldetéssé is emelték a kulturális központ ügyét. A feladat megoldásának előmozdítására segítőtársak és barátok köre csatlakozott hozzám, akikkel együtt a romokból lassan letisztogattuk az épületeket, és ott fesztiválokat, rendezvényeket szervezve jutottunk el odáig, hogy végül állami támogatást is nyert az épületegyüttes felújításának programja. A kitűzött cél alapvetően mindig is az volt, hogy a hidegkúti együttes kulturális és művelődési központ jellege újra igazi fényében, a klasszikus értékekhez híven jöhessen létre, természetesen mai, modern formában. Mindez az ófalui templom szomszédságában, első ütemben a volt elemi iskola és Forgách Walla kúria rekonstrukciójával, majd később, ehhez kapcsolódva, a Klebelsberg-kastély épületegyüttesének felújításával jönne létre a közel háromhektáros területen. A Klebelsberg-kastély 1998-ban még elérhetetlennek tűnt, hiszen tulajdonjoga ekkor per tárgya volt - s azóta is az -, de minthogy időközben kiemelt állami műemlékké nyilvánították, megkerülhetetlenné vált, hogy valamilyen módon mégiscsak beilleszkedjék a környezetébe. Nehéz szétválasztani az említett érzelmi kötődések kapcsán az építészetet és azokat a realitásokat, melyek mai kulturális életünket javarészt meghatározzák. Szabad-e maximaiizmusra törekedve másokat is lázba hozni, lelkesíteni, hogy aztán egyesek megpróbálják tönkretenni e „játékot", avagy: játék-e a kulturális küldetés, az értékek keresése, a régiek mentén újak létrehozása? Épült a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által a 2001. évben kiírt pályázaton elnyert címzett állami támogatásból és önkormányzati beruházásból Építtető: Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzata Építész: Kálmán Ernő (Reálterv Építésziroda Kft.) Tervezés: 1998-2003 Kivitelezés: 2002. augusztus-2003. november Generáltervező: Reálterv Építésziroda Kft., Budapest Építész munkatársak: Albrecht Beáta, Balogh Csaba, Ruják Eszter, Nóvák Róbert Belsőépítészek: Kálmán Ernő, Takács Sándor Szerkezettervező: Bogdányi Gábor, Varga Béla, Embersics Judit, Iványi János Víz, csatorna, légtechnika, gázellátás: Dr. Tóth Péter, Kalotai János Erősáram: Móricz István, Révhegyi Ferenc, Vass Noémi Gyengeáram: Meldetechnik Kft. Akusztikus, színháztechnikus: Dr. Kotschy András Kerttervezők: Szalkay Adrienne, Hlatky Katalin Fotók: Kálmán Ernő, Balogh Csaba Műemléki referens: La m pert Rózsa