Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Csordás Lajos: A pesti Antheus - Százhuszontöt éve született Molnár Ferenc

31 2004/0 BUDAPEST A pesti Antheus Százhuszonöt éve született Molnár Ferenc • A legpestibb pesti írók közé tartozott. Nem is annyira a város ábrázolása miatt mondjuk ezt Molnár Ferencről, hanem mert a leghatásosabban képviselte azt az éles, kritikus, humorral átitatott szellemet, amelyet szeretünk pestinek nevezni, s amely ott formálódott a kávéházakban, a színházakban, a lapokban, az utcán, a Ligetben, Budapest szellemi és valóságos terein. Nem írta le oly szép szavakkal és oly árnyaltan, gazdagon a várost, mint például Krúdy. Sokszor érezni sorainak olvasása közben, hogy Pest a műveiben csak díszlet. Még a regényeiben is. Nem is bíbelődik sokat utcák, terek, panorámák megjelenítésével. Csak megnevezi a helyszíneket: épp ott találkoznak, ott járnak a szereplők. A dialógusokat tartja fontosnak. Briliáns pesti beszélgetések születnek a tollán. Amelyek nyilván sosem hangzottak el, mégis mindennél jellemzőbbek a fővárosi gondolkodásra. Jobban érdekelték a figurák, mint a helyek: a soha igazat nem mondó szépasszonyok, az önző gyerekek, az éjszaka karikás szemű fiai, a pénzükért extremitásokat kereső lipótvárosi burzsujok, a dzsentriszokásokat majmoló zsidók, a zsúr-apacsok, a modernkedők, a pénztelen kávéháztöltelékek, a ligeti mutatványosok. Flső nagy regénye, Az éhes város, Budapest leleplezése. Bemutatja a hirtelen megnőtt metropolis díszletszerűségét és a mögötte tátongó pénztelenséget, a klikkpolitizálást, a zseninyomorítást. Majd pedig első darabjában (A doktor úr) egy franciás komédiával tart görbe tükröt a pestiek elé, s kinevetteti az egészet. No de ne hagyjuk azért szó nélkül a topográfiát. Vannak nagyon is kedvelt, sokszor ábrázolt Molnár-helyek. „Szülőfaluja", a Józsefváros például: benne a Pál utca és a Mária utca találkozásánál valaha volt grunddal, a múzeumkerttel és a távoli Füvészkerttel. A Józsefvárosban játszódik az Andor című önéletrajzi regényének fináléja is, meg az Üvegcipő az angyalian buta kis cselédlány-főszereplővel, Irmával. Aztán kissé arrébb, az Erzsébet körúton ott a New York kávéház, melynek kulcsát állítólag ő dobta a Dunába, hogy be ne zárhasson soha. írni nem sokat írt róla. Annál többet benne. Például A Pál utcai Fiúkat, katonazenekar harsogása mellett. Öregkorában nem véletlenül mondogatta: inkább lennék otthon, a New Yorkban, mint itthon New Yorkban. De otthon volt a New York környékén is: az újságírók Dohány utcai Otthon Körében, s a Fészekben, ahol együtt alsózott Beöthy Lászlóval és Heltaival, miközben parádés poénjainak tűzijátékát vezényelte. Törzsvendég volt a Royalban és Az Est munkatársainak törzsasztalánál, a Király utca és a körút sarkán lévő Berger kávéházban. Az Andrássy úton „cúgos cipős" barátaival éjszakánként kávéházról kávéházra vándorolt, ahogy azt Krúdy megörökítette. S itt a Vígszínház. Molnár teátruma, a legsikeresebb háziszerző színpada. Egy-egy bemutatója napján elterelték a forgalmat is az épület előtt. És a Margitsziget? Gyűjteményes kötetet lehetne összeállítani a szigetről szóló írásaiból: mindenképp benne kellene lennie az A gőzoszlopnak, az Egy gazdátlan csónak történetének, a Széntolvajoknak. Húsz évig minden nyarat itt töltött, a kisszállóban, melynek ma már nyoma sincs. Ha a Margit hídon továbbmegyünk Budára, mindjárt ott a hídfőnél a Zsigmond utca (ma: Frankel Leó) 20-as számú ház: itt volt az utolsó pesti lakása. A Rózsadomb lábánál, a Nyúl utca 14-ben is áll még a villa, melyet az amerikai emigráció előtt vásárolt, s amelyben sohasem lakott: leányának adta. Egyetlen fontos helyszín maradt ki - valahogy nem esett útjába ennek a sétának eddig -, a Liget. Amelyet ő tett világhírűvé. A húszas években alig akadt turista, aki ne akarta volna látni Liliom városligetét. Molnár és Pest összenőttek. Ö volt a pesti Anteus. • Alsós bankett a Fészekben: Jób Dániel, Heltai Jenő, Molnár Ferenc (felolvas), Beöthy László és Roboz Imre (Szakmáry rajza)