Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - :-( Tükörtopik :-)

BUDAPEST FLFLFLFFJ AUGUSZTUS 36 :-( Tükörtopik:-) • Négy évvel ezelőtt indult az Index internetes fórumon egy topik Budapest Anno címmel. A nyitó bejegyzés a város múltját felidéző történetek elmesé­lésére, a nagyvárosi folklór bemutatásra hívott fel, ám az évek alatt összegyűlt több ezer hozzászólás a téma gazdagságából adódóan többször is elkanyaro­dott, s ha nem is tudományos igényességű, de, a fővároshoz - leginkább an­nak közeli és távoli múltjához - kötődő on-line „beszélgetéssé" alakult. Most a VII. és VIII. kerületi városrehabilitációs program keretében lerombolt há­zak kapcsán született hozzászólásokból idézünk. • lakos: írod: „a VIII. kerület egy je­lentős része dózersorsra jutott". Nem olyan jelentős az. Néhány utca. Marad épp elég olyan épület a kerületben, ami még pár évtizedig ugyanúgy fog tovább rohadni, mint ezek. mamicska: Egy korábbi Magyar Hír­lapban van egy olvasói levél, amely a VII. kerületi bontásokat más szem­szögből láttatja. Egyébként, ahogy írod, marad bőven a kerületben olyan rész, ami tovább fog pusztulni. Elő­ször az üres telkeket fogják beépíte­ni, ha lesz rá vállalkozó. A Köztársaság tértől a Rákóczi csarnokig (a kertek alatt) kilenc üres telek van, ahol par­kolók és szemétdombok működnek, és hogy még mik, azt a fantáziátokra bízom. Boszorka: Nem vitás, hogy minden csak nézőpont kérdése. Én is sokszor megállapítottam már külhonban, mi­közben gyönyörködtem a csodás, ap­ró ablakú középkori házakban, hogy abban bizony lakni nem szeretnék. A levélírónak mint szenvedő alanynak bizonyára igaza van. kambekk: Hát igen, a lakónak igaza van a lepusztultságban, de látjátok, ide vezethet az, ha a város-, kerületveze­tés hagy elszlömösödni egy területet. Akkor már inkább a dózer, mintsem a további pusztulás... - vallják a hely­béli szenvedők. Mélységesen nagy hanyagság Budapestet így kezelni. És ez más területekre is igaz. Például hagynak egy aluljárót úgy leamorti­zálódni, hogy aztán már csak egy to­tális átépítés mentheti meg a jövőjét. De kérdem én, MIÉRT? Mert így többet és könnyebben lehet vele sza­kítani! És még azt a téves (hazug) képzetet is kelthetik vele, hogy meg­váltás amit tesznek. Persze a KOH is csak az utolsó utá­ni percekben szokott eszmélni - lásd Millenáris Park! Igenis fogalmazzanak meg egy olyan rendeletet, hogy a hom­lokzat megtartásával lehessen újat építeni. Sőt akár egy-egy mívesebb építőelem beépítését is kötelezővé lehetne tenni. Lehetne... ha akarná bárki is. De nem, mert az drága. És különben is, hogy a fenébe passzolna egy tízes évekbeli kovácsoltvas eső­védő egy „najebauhausz-mediterrán­eklektikus" paneltömb negyedik eme­leti belsőkertjéhez?! Goldman Emma: A levélíró a legna­gyobb problémán lép át úri nemtörő­dömséggel: jelesül, hogy amit elpusz­títanak, azt helyre is lehetne állítani, valamint, hogy ami a lerombolt házak helyére épül, az otromba, ocsmány, és tönkreteszi a városrész megjelenését. Azt, amiért az „elképedt külföldiek" fölkeresik ezeket a mellékutcákat. Ezredszer is elmondom: a Kazinczy utca-Dob utca-Klauzál tér-Wesse­lényi utca négyszögében látható, hogy mindezt jól is meg lehet csinálni. A régit lakhatóvá kell tenni, az újat pe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom