Budapest, 2004. (27. évfolyam)
6. szám augusztus - Cserna-Szabó András: Naplemente a Szív utcában - Keresztes Dóra: Óbuda (kép)
BUDAPEST 2QQ4/6 A II P, II S 7. T 1! s 24 Naplemente a Szív utcában CSERNA-SZABÓ ANDRÁS • Mélysárga fény önti el a gangot, a félgangot, ahogy lefelé csúszik a Nap, még ferdén beszúr a házba, a félházba, a másik felét bomba vitte el, csonkaország, csonkaház, leválasztott csonkalakások, a porolón csontszínű macska mászik, kánikula, a folyosó korlátján szürke ágynemű szárad, a kapu málló boltíve alatt libasorban állnak a kukák, tető alatt fő a szemét, az udvar közepén nejlonzacskókkal cicomázott ecetfa bólogat, igen, igen, ezt is túl fogjuk élni, túlélünk mindeneket, csak egészség legyen, igaz, Ferikém? Az, az, helyesel Feri bácsi a harmadikon, egész nap ezt a ferdén döfő, tojássárga fényt várta, kihozza a gangra a tonett-széket, pokrócot terít rá, elsimítja a ráncokat, leül, fészkelődik, valami hiányzik, visszamegy a lakásba, két perc múlva fiatal hölggyel érkezik vissza, kézenfogva, megint leül, a nőt az ölébe engedi, arcának mély redői között szétomlik a büszkeség, az, az, csak egészség legyen, ha egészség van, minden van, kisasszony, amíg az ember ki nem szárad, addig férfi, minden a nedveken múlik, kérem, ebben a házban élt egy jósnő, a háznak abban a részében lakott, mutat Feri bácsi a Napra, az, kérem, belenézett a varázsgömbjébe, ez még a második nagy háború előtt történt, szóval belenézett a gömbjébe, és azt mondta, az élet, mit is mondott, csezmeg, elfelejtettem. Feri bácsi királykék fürdőköpenyének bal zsebéből újságpapírba csomagolt zsírszalonnát vesz elő, a másik zsebéből bicskát, csezmeg, a kenyeret mindig bennfelejtem. kisasszony, beugrana érte, ja, majd inkább én, azzal az öreg a nőt finoman a falnak támasztja, bemegy a lakásba, félkilós cipóval érkezik vissza, meg egy üveg pálinkával, megint leül, a hölgy az ölébe, enni kezdenek, Feri bácsi katonákat gyárt, a kenyér héját bevagdossa, már csak egyetlen foga van, egy katona a saját szájába, a másikat mindig a hölgy ajkai közé tömi, minden falat után pálinkacumi, a nő állán-nyakán folyik a szesz, sárga fény simogatja az arcukat, a macska nyálcsorgatva figyeli őket a lépcsőfordulóból. Tudja, kisasszony, akármit is mondott a kibombázott jósnő, az élet túl hosszú ahhoz, hogy észben lehessen tartani, itt van például az én életem, csezmeg, az egészet elfelejtettem, volt itt valami nő, tele nedvekkel, aztán kiszáradt, elvitték, nem emlékszem rá, fogalmam sincs, mi volt a neve, szőke volt-e vagy barna, magas volt vagy alacsony, csak a nyomait látom, mert nyomokat hagyott a lakásban, hálóingek, vázák, körömvágó csipesz, hímzett terítő, hajcsavarok, ezek mind az övéi lehettek, ezek biztosan nem az én cuccaim, kedves kisasszony, attól tartok, a fejem már csaknem teljesen kiszáradt, de lent még férfi vagyok, érzi, ahogy cirkulál bennem a vér, ugye érzi, a vér a lényeg, kisasszony, amíg mozog a vér, addig nincs nagy baj. De amikor a kiszáradt fejben felbukkan egy emlék, az pontosan olyan, kisasszony, mint amikor valaki egyedül s-Óbuda KERESZTES DÓRA
