Budapest, 2004. (27. évfolyam)

5. szám július - Csordás Lajos: Kincses Cell

33 J Ú L I II S BUDAPEST • Egy 52 centiméter magas hársfa szobrocska. Kápolna, kegytemplom -egy közép-európai kultusz épült kö­ré a 12. század óta. Királyok fohász­kodtak hozzá, s ő országokon segített. Egyszerű embereken is: valakinek a gyermekét mentette meg a kútba fú­lástól, mást meg akkor védelmezett, amikor a hintótengelye eltört. Cso­dás menekülésekről, gyógyulásokról mesélnek a hálából felajánlott aján­déktárgyak, amelyek századok alatt gyűltek össze a mariazelli kincsestár­ban. Az első koronás fők egyike Nagy La­jos király volt, aki ajándékot vitt cel­li Máriának: egy temperával festett, aranyveretes Mária-ikont. A hagyo­mány szerint egyik csatája előtt, éj­jel megjelent álmában Szűz Mária és segítséget ígért neki. Reggel pe­dig ezt a Mária-képet találta mellén. Győztek is a csatában - a törökök fe­lett állítólag, bár a történészek sze­rint Lajos nem csatázott a törökkel s ennek örömére Mariazellben ká­polnát építtetett. Akárhogy is volt, a kép bizonyíthatóan tőle származik, s később ezt is csodatévő tárgyként tisztelték, oltárra helyezve látható ma is az ausztriai kegyhelyen. A búcsú­járó vásári képecskéken általában a szoborral együtt ábrázolják, bár an­nak kultusza erősebb. Rendszerint a másolatait vitték az újonnan létesülő celli filiálékba - többek közt Óbudára. Az óbudai szőlőhegyen a Zichy grófok jóvoltából 1724-ben épült egy ilyen Mária-kápolna, s jó harminc évvel később az ide telepített trinitárius rend emelte a ma is látható templom­épületet és rendházat. Ebben műkö­dik jelenleg a Kiscelli Múzeum. A kápolnában, majd a templomban 1725 óta őrizték a Mária-szobrocskát, amely hiteles másolata az ausztriai Mariazellben található csodatévő szo­bornak. Hiteles, mert nemcsak ha­sonlít az eredetire, hanem hozzá is érintették, így felruházták azzal a csodatévő erővel is, amellyel az anya­szobor rendelkezik. Az óbudai Kis­cell (vagy Kis-Mariazell) az egyik leg­fontosabb fióktemploma lett (Celldö­mölk mellett) a közép-európai kegy­hellyé vált Mariazellnek. Maga is Kincses Cell fontos búcsújáró hely. Ez a korszak azonban rövid ideig tartott: II. József egyházi rendelete nyomán 1785-ben elárverezték a feloszlatott a trinitári­us rend itteni templomának beren­dezését. A padok Jászberénybe, a szó­szék Solymárra került, a kegyszobor másolatot egy óbudai molnár vette meg, s az óbudai Péter-Pál templom­nak adományozta. Ott található ma is. Pontosabban ma éppen nem. Most néhány hónapra visszakerült a kiscel­li templomba, eredeti helyére. Itt gyűjtötték ugyanis össze a múzeum munkatársai egy nagyszabású kiállí­tásra a mariazelli vonatkozású ma­gyar emlékeket, visszaemelve ezzel a köztudatba a magyar kultúra egy elfeledett darabját. Mert bámulatos Mária Terézia ezüst lámpása Fogadalmi kép a Batthyányaktól a buzgóság, amivel főrangú urak és közrendű magyarok adakoztak a Má­ria-szobrocskának. Maga Nagy Lajos király építette az első, a gótikus ma­riazelli templomot, s amikor azt a 17. században barokkba öltöztették - érdekes módon meghagyva a két új torony között a régit -, négy ma­gyar kápolna is létesült benne. Ama Esterházy Pál építtette az egyiket, aki­nek Harmónia Caelestis című kantá­tagyűjteménye a közelmúltban meg­jelent Esterházy Péter-regényből köz­ismertté vált. Ez a zenemű szól egyéb­ként a kiállításon is, aki tehát halla­ni akarja, zarándokoljon föl Kiscellbe. A barokk főúr mély vallásosságában tízezres zarándoklatokat vezetett Ma­riazellbe. Mindösszesen ötvennyolc­szor járt ott, oltárt is építtetett, amit aztán a Habsburgok a mai ezüstol­tárra cseréltek. Zell, az ausztriai, ne­kik is fontos volt. Mesés kincseket hordott oda a val­lási buzgalom, a remény és a hála: festményeket, a csodatévő szobrocs­kának szánt ruhákat - a szobor általá­ban harang alakú palástokba öltöztet­ve látható arany ereklyetartókat, oltári kelyheket, lángoló szívet ábrá­zoló fogadalmi ajándékokat (Mária Terézia is vitt ilyet például), mise­ruhákat, oltárterítőket. Legkülönö­sebbek az orrot, fület, lábat, szemet ábrázoló ezüst- (vagy viasz)függőcs­kék: a beteg testrész gyógyulásáért fohászkodtak velük. A kultusz vásári megnyilvánulásai a különféle szent­képek s a nyelőbélyegecskék, melye­ket orvosság gyanánt szedtek. Né­hány fel nem használt darabjuk is látható Kiscellben. Az év egyik legrangosabb budapes­ti kiállításának plakátjára a Karátso­nyiak 19. századi ajándéka került. Egy ötvösremek: Karátsonyi Guidó térde­pel a családjával aranyba mintázva a mariazelli oltár előtt. Híres család volt a Karátsonyiaké, budai palotájuk egykor a Déli pályaudvar mellett, a mai Matáv-székház helyén állt. Me­sés vagyonukat azonban Mária, úgy tűnik, nem védelmezte, hiszen a har­mincas években kincseiket el kel­lett árvereztetniük. Előfordult ilyen is. • CS. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom