Budapest, 2004. (27. évfolyam)

3. szám május - Serfőző Melinda: Amerika közel van?

19 M Á I II S ZFLQFLFF B U D A I» E S T Amerika közel van? SERFŐZŐ MELINDA • Budapestről beszélgettünk a Mix alkotóival, a testvérpár filmesekkel: Robert é.s Steven Lovyval, akik először 1991-ben látogattak el Magyarországra, s néhány éve visszatértek, és le is telepedtek itt. - Szeretek Budapesten élni, és nemcsak azért, mert ez a város lett a családom otthona. Történt azonban az utóbbi időben egy-két változás, s ezek nem mindegyike tetszik - mondja Robert. Stevennel egyetértenek abban, hogy az elmúlt tíz esztendőben megváltoztak a pestiek. 1991-ben azt tapasztalták, hogy város lakói szeretnek cini, érdeklődve várják a jövőt s a lehetőségeket. Ma az látszik, hogy egyre többen csak a pénz után futnak, s közben nem tudják élvezni az életet. Korábban a magyaroknak talán a fele nyitott volt az új ideákra, az idegenekre, tudni akarták, hogyan működik a világ, az ország másik fele pedig bezárkózott - ez egészséges arány volt, de mára Robert és Steven szerint többségbe kerültek az utóbbiak. Az amerikai „jobb kocsi, jobb ház kell"szemlélet kezd itt is elterjedni, pedig éppen emiatt hagyták ott Kaliforniát. Budapestről azonban nem akarnak elmenni. Itt megtehették, hogy azért készítsenek filmet, mert szeretnek forgatni, és az így keresett pénzből egy következőt forgathatnak. - A Mixet sokan azért kritizálták, mert a város sötét oldalát mutatja be. Budapesten éppúgy vannak drogosok, éppúgy van prostitúció, éppúgy vannak szegény és idős emberek, mint más nagyvárosokban. Ami azonban nem azt jelenti, hogy nincs más, csak bűnözés és szegénység, de sokkal érdekesebb néhány jellemző karakterrel megmutatni a város árnyoldalát, és azt, hogyan kapaszkodnak ki a főhősök a fénybe. Ugyanakkor az egyik külföldi szereplő figurájában azt is megmutatták, hogy az amerikaiak is ilyenek. Az árnyoldalak hagsúlyozása magyar virtus - mondják -, és mi is magyarok vagyunk. Nem kell ezen csodálkozni. Több helyen is éltek már, és úgy tapasztalták, hogy minél kisebb egy ország, annál inkább úgy érzi, védekeznie kell a külső hatások ellen. Erre pedig a kultúra immunrendszerének az erősítése a legalkalmasabb. Mint mondják, úgy látják, Magyarországon az állam nem sajnálja a támogatást, így sokkal többen meg tudják fizetni például (a külföldön jóval drágább) belépőket. - A magyarok színházrajongása fölülmúlja az amerikaiakét, itt mindig telt ház van - mondja Steven. - Elsősorban az alternatív előadásokat szeretem, Bozsik Yvette munkáit, a Táp Színház Vajdai Vilmos rendezte Technovarietéje is ebbe az érzelmi kategóriába tartozik. Gyakran megyek az Erkel Színházba, és szeretem a vígjátékokat is, de a kabarészínjátszás távol áll tőlem. A mozi a másik nagy szerelmem. Sajnálom, hogy az amerikai filmek közül inkább a popcornmozikat vetítik Budapesten. Szinte valamennyi magyar filmet megnéztem, nemcsak az alkotások nagyszerűek, a színészek is. Az elmúlt években a fiatal rendezők filmjeivel, mint az I love Budapest, a Moszkva tér, a Hukkle vagy a Valami Amerika, új hullám indult el a filmiparban: a klaszszikus művészfilmek helyett igényes, de könnyedebb alkotások születnek. Ezek szélesebb közönséghez jutnak el, és külföldön is megismertetik a magyar filmgyártást. Ami a múzeumok választékát illeti, mindketten találnak kedvükre valót. Robert maga is fest, így hozzá a képtárak állnak közelebb: fantasztikusnak tartja a Szépművészeti Múzeum állandó gyűjteményét, itt mindenből van, ha kevés is. - Maga az épület pedig lenyűgöző, már az is eszembe jutott - meséli -, hogy ez lesz az egyik következő filmünk helyszíne. - Édesapánk fotós, és a műfaj szeretete engem is eltölt. Ezért imádom a Mai Manó Házat, mindig találok ott egy-két érdekes tárlatot - folytatja Steven, aki egyébként zenerajongó. Gyermekként klasszikus zenét tanult, és nemrég felfedezte a magyar népzenét: ott volt például a Csángó bálon, rendszeresen megfordul a Fonóban, a Makám, a Téka koncertjein. Emellett szereti a jazzt, a drum and basst, a különböző stílusok keveredéséből kialakult muzsikákat, a Zsagart, Yonderboit. A kérdésre, hogy min változtatnának a fővárosban, hosszas megfontolás után érkezik a válasz: maradhat úgy, ahogy van, itt tavasztól őszig minden hétvégére jutnak színvonalas programok. Csupán két dologból nincs elég: nyilvános WC-ből és szemétgyűjtőkből. Egy város kultúrájához ezek is hozzátartoznak. • Robert és Steven Lovy