Budapest, 2004. (27. évfolyam)

2. szám április - Kirschner Péter: Civiliáda - Fészek

BUDAPEST GFLFLJFF ÁPRILIS 38 Giviliáda Fészek KIRSCHNER PÉTER • „A művészi szabadság tisztelete, ami elválaszthatatlan az emberi szabadság tiszteletétől - ez forrasztott itt össze annyiféle embert egy testületté, ez ébresztette föl annyiféle emberben az egymáshoz való tartozás megingathatatlan érzését" - így köszöntötte Heltai Jenő a 25 éves FÉSZEK Klubot, amely azóta már századik születésnapján is túl van. A ma elhanyagoltnak, lelakottnak tűnő FÉSZEK Klub Egyesületről; a fényes múltról, a szomorkás jelenről és a bíztató jövőről beszélgettünk Galambos Tibor igazgatóval. A FÉSZEK beszélő név: Festők, Építészek, Szobrászok, Zenészek, Énekesek, Komédiások kezdőbetűiből alkotta meg az alapítók asztaltársasága. Az egyesület megalakulásakor, 1901. április 6-án elhatározták, hogy vesznek egy házat. Rögtön többen fel is ajánlották erre a célra tagsági díjukat vagy jövedelmük egy részét. Ugyanazon év szeptemberében már be is költöztek ide, az egykori leánynevelő intézet átalakított épületébe. Az Akácfa és a Dob utca sarkán álló, fokozatosan fényűzően berendezett palota a budapesti művészvilág, az értelmiség, és a pénzvilág bohémjeinek találkozóhelyévé vált, amelyet diplomaták is szívesen látogattak. A FÉSZEK korabeli népszerűségének egyik oka - ne szépítsük a valóságot - a másutt tiltott kártyajátékoknak is köszönhető, ezeket itt szabadon űzhették. A bevétele, a pinkapénz jelentősen hozzájárult a működtetés költségeihez. Bár sok művész baráti kártyapartijának ma is otthont ad a FÉSZEK, sokkal kisebbek a tétek annál, semhogy a ház fenntartását megkönynyítsék. Az államosítás a FÉSZEK Klubot is elérte, de mindig a művészeké maradt. Tevékenységét rangos és demokratikusan választott vezetőség irányította, irányítja ma is. Élén Varga Imre szobrászművész, tagjai között itt találjuk Görgey Gabon, Jókai Annát, Székhelyi Józsefet, Horváth Ádámot. Ami az épületet illeti, az eredeti elegáns, szecessziós ház és pazar berendezése elpusztult, elkallódott, vagy a modernizálás áldozata lett. A mostani a hatvanas évek stílusát, formakultúráját idézi, már műemléki védettség alatt áll, de szintén felújításra szorulna. Az 1989-ben elsők között ismét egyesületi státust szerzett FÉSZEK külsőségeiben halvány visszfénye egykori ragyogásának. Falai között azonban ma is élénk kulturális élet zajlik. A színvonalas tárlatok, irodalmi és zenei estek a művészi kísérletezésnek kínálnak teret. A pódiumon estéről estére olyan művészek, zenészek, színészek, énekesek találnak egymásra, akik „napi munkájukban" soha nem tudnak közös produkciót létrehozni. De egyszer-egyszer saját örömükre és kollégáik szórakoztatására szívesen megteszik, természetesen ingyen. A bemutatókról készült hangfelvételek, a százéves történetének dokumentumai még feldolgozásra várnak. Galambos Tibor, miközben erre készül, a FÉSZEK új korszakában, fellendülésében bízik. A művészek otthona mindig igyekezett teljes kikapcsolódást, oldott, kötetlen együttlétet biztosítani. Évente egyszer, a szilveszteri buli utáni nagytakarításra zárják be a házat, amely nonstop működik, alkalmazkodva a bohémvilág életritmusához. A megszokott vendégkör, a zugokban elkülönülő társaságok mellett megjelent az új közönség, amelyet az itt otthonra lelt új műhelyek: a Krétakör Színház és mások vonzottak ide. S talán nyomukban idetalálnak az új mecénások is. • A lépcsőház Az étterem