Budapest, 2004. (27. évfolyam)
2. szám április - Saly Noémi: Csöndes, eleven kertek
39 Á L' R I 1. 1 S ^FLFL^ HIL L ) A I » H S I' Csöndes, eleven kertek S A LY NOÉMI • A Budapesti Negyed hamarosan tizedik születésnapját ünnepli. Méltatást érdemelne az egész sorozat, amelynek darabjaiból sok már hozzáférhetetlenné vált, könyvtárakból is eltűnt. Most a közelmúlt öt, szorosan összetartozó kötetéről szólunk, amelyek a 24. és 25., illetve a 40., 41. és 42. számot viselik. Az elsők - A Kerepesi úti temető I-II. - 1999-ben, az utóbbiak - A Farkasréti temető I-III. - tavaly jelentek meg. Egyetlen ember, méghozzá igen fiatal ember munkája jóformán az egész. Tóth Vilmostól az első kötet belső borítóján még ezt olvastuk: kulturális és vizuális antropológia-történelem szakos egyetemi hallgató, Miskolci Egyetem. Most: szabadfoglalkozású történész, antropológus. Munkatársa a második mű egy fejezetének erejéig 'ZsigmondJános, a Budapesti Városvédő Egyesület tagja s - ugyancsak a második kötetben - Nagy Károly Zsolt református teológus és kulturális és vizuális antropológia szakos miskolci egyetemista, aki a fényképeket készítette. Temetőink velünk élték-élik a történelmet: születnek, telik az életük és telnek sírgödreik, aztán bezárják őket, némelyiknek a helyén ma házak állnak vagy a Fesztiválzenekar muzsikál. Van, amelyik házak sűrűjében lapul, mint a picike Csörsz utcai zsidótemető, s van, amelyik megmaradt falusias kis cinteremnek, mint a lőrinci vagy az erzsébeti. A főváros legjobban tisztelt, legnagyobb becsben tartott két sírkertje a Kerepesi úti és a Farkasréti. Különböző korokban és más-más okokból, de mindkettőbe - bármily morbid is a kifejezés - „sikk" volt temetkezni, Farkasrétre még ma is az. (Tóth Vilmos tudósítása szerint több híres magyar nyugszik itt, mint a kolozsvári Házsongárdiban és a Kerepesi útiban együttvéve.) Hogyan, miért válik felkapottá, divatossá vagy hivatalosan is panteonná egy temető? Hogyan dől el, ki hol kerülhet végső nyugalomra? Mikor, miért válhat vitatémává vagy presztízskérdéssé, hogy ki mellett fog nyugodni a halott? Tóth Vilmos két hatalmas könyve ilyen és hasonló kérdésekre is választ kínál. A kötetek felépítése nagyjából egyforma. Történeti bevezető tanulmány (bőséges, tartalmas, olvasmányos); válogatott bibliográfia (a Kerepesi útié közel húsz oldal, a Farkasréti-kötetben lévő, amely minden budai temetőre kiterjed, bő hét oldal); irodalmi szemelvények megejtő sorozata (Helta i Jenő, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Schöpft in Aladár -hogy csak a legnagyobb neveket említsük); elképesztően gazdag adattár. Ezek első részének segítségével a temetők parcellánként látogathatók végig: a Kerepesi útinak több mint háromezer, a Farkasrétinek ötezerhétszáz halottja előtt tiszteleghetünk. A szerző egyik legnagyobb érdeme, hogy e halottakról szól is néhány szót: az életük kezdetét és végét jelző dátumok mellett szerepelnek azok a minimális életrajzi tudnivalók, amelyek alapján az ismeretlen nevek viselői előtt is fejet hajthatunk. Az adattárak második része gondosan összeállított névmutató. Szeretettel ajánlom a budapesti felmenőkkel rendelkező olvasónak azt az elképesztő érzés-egyveleget, a meglepetés, az öröm, a büszkeség és a szégyen sűrű kevercsét, ami akkor keríti hatalmába az embert, amikor e névtárakat lapozgatva olyan őseire talál, akikről azt hitte, réges-rég felszámolták már a sírjukat. Magam például megtudtam, hogy nyugodtan vihetek virágot a Kerepesibe ükapámhoz, Voigt Edfaez. Ott van a 48-as honvédek parcellájában. Es megvan két dédapa is, Francsek Imre közmunkatanácsi építész és Czipauer János ácsmester, utóbbi alighanem azért, mert Orbán Antal faragta a sírkövét. Harmadik dédapámét, a Farkasréten nyugvó Saly Károlyit meg Krá! Gyula. Ha már itt tartunk: a harmadik adattári rész a síremlékek alkotóinak mutatója. Ebből nemcsak a pironkodó hozzátartozó, hanem a művészettörténész is okulhat. (Minden jeles szobrászunk életmű-katalógusa tartalmazza a temetőművészet körébe tartozó alkotásokat is?) A Farkasrét idén száztíz esztendős. Bolyongjunk egy kicsit árnyas lombjainak rigó- és cinegenótás békéjében! Itt egy találomra választott fülkesor. Marconnay Tibor költő, író, publicista, Garai Gábor költő édesapja. Fedor Agnes író, költő, keramikusművész, báró Wesselényi Miklós író felesége. Szegedi Emil fotóművész. Göbel Edit nyelvész. Vidovszky Kálmán evangélikus lelkész, Horvay János: Wolff Károly képviselő síremlékének részlete
