Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Oszlay István: Az interpelláció tárgya: Óbuda

Az AGROFOODFOR '90 1987-ben javasolt óbudai helyszíne Idehaza elsőként, 1981-ben, Óbuda neve röppent fel egy villanásnyi időre világkiállítási helyszínként, ez 1984-ben megismétlődött, és 1987 ősze óta Óbuda újfent reménykedik, hogy otthont adhat a tervezett 1995-ös Budapest-Bécs szak világkiállításnak. A városrész jeles területei — Kiscell és Aquincum — ugyanis felkerültek a jelöltek listájára, sőt, az utóbbi bejutott a hármas „döntőbe". Óbuda „világkiállítási csapatát" — különböző szakemberekből álló ad hoc együttes — dr. Rádi Károly általános elnökhelyetes fogja össze. A III. kerületiek nagyon komolyan veszik a világkiállítást, esélyeiket nemcsak hirdetik, hanem dokumentálni is tudják. Hogy mégsem juthattak olyan szerephez — legalábbis eddig —, amilyet szeretnének; hogy mégsem szólhattak bele olyan mértékben, amit nemcsak jogosnak, hanem szükségesnek tartanak; hogy miért övezte „titkolózás" a terület-kiválasztás folyamatát, nemigen értik. A Fővárosi Tanács ülésén visszatérő refrénként emlegették a felszólalók: nehogy ebből is „vízlépcsőügy" legyen. Jogos-e az aggodalom? — Hogyan csöppent bele Óbuda a ,,világkiállításba"? — Őszintén szólva, nem tudom. Nem a mi érdemünk, hogy felkerültünk a listára. Tőlünk senki sem kért javaslatot, igaz, mi sem kínálgattuk kellőképpen magunkat, s talán ez hiba volt. Azt, hogyan zajlott a területkiválasztás, többnyire az újságokból tudom, a döntés-előkészítő tanulmányt pedig egy héttel a tanácsülés előtt kaptam meg. Elegendő információ hiányában nem tudom, milyen helyszín lehet Gazdagrét, így azt sem tudom megítélni, hogy mit ér a mi óbudai kínálatunk. A kőbányai vásárváros területe régóta már a BNV-nek sem felel meg, s ott legfeljebb iszonyú pénzekért valósíthatók meg olyan fejlesztések, amelyekkel méltó helyszínt és környezetet lehetne teremteni a világkiállításnak. De erre is csak következtetek, mert erről sem tudunk többet, és bizonyára ők se rólunk. Nem ellenük hadakozunk tehát, hanem az információ elmaradása és „kizárásunk" miatt tiltakozunk. Eddig Gazdagrét nagyszerű helyszínnek volt kikiáltva, ön is úgy tolmácsolta a felelős vezetők és szakemberek véleményét, hogy az ígéret földje... Most mintha gondok is akadnának ott. A keserűvízforrások ügyét említeném, meg a repülőtér fejlesztésével kapcsolatos fenntartásokat. Most mintha már nem volna első számú esélyes ez a terület, s elölről kezdődnék a felmérés, értékelés, de mivel, szerintem, késésben vagyunk, a kapkodás a hibás döntés veszélyét hordja magában. Noha Aquincum az egyik esélyes helyszín, csak most kezdték (Szeptember 10-én — A szerk.) felmérni, mennyibe kerülnének itt a kisajátítások. Azt kell hogy gondoljam, a korábbi, „kiszivárogtatott" félhivatalos döntés olyan összehasonlító tanulmány alapján született, ami egy szűk csoport elhamarkodott véleményén alapult. S ez ma már — kisebb horderejű kérdésekben is — megengedhetetlen. — Azt, hogy hol legyen a világkiállítás, nem népszavazásnak kell eldöntenie, de alapvető, hogy illetékes szakemberek megvitassák a számításba vehető javaslatokat, és a közvélemény is megérdemelne talán annyit, hogy tudja, miről vitáznak. Az egyes helyszínek alkalmasságát magam sem tudom megítélni, folyóiratunk arra vállalkozott, hogy tolmácsolja a területek gazdáinak elképzeléseit, a szakemberek véleményét és az esetleges polémiákat. Éppen ezért kérem, ön is mondja el, milyen lehetőséget kínál Óbuda, milyen területeket javasolnak a világkiállítás színhelyéül. — Mint ismeretes, a Hungexpo 1981-ben megbízta az Általános Épülettervező Vállalatot, hogy készítsen tanulmányt egy Ag-ESPO'95 BUDAPEST-BÉCS 28