Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Oszlay István: Az interpelláció tárgya: Óbuda

A kiállítási terület tervezett beépítése (Makett) rofoodfor '90 címen tervezett mezőgazdasági-élelmiszeriparierdészeti szakvilágkiállítás lehetőségeinek feltárására, helyszínének kiválasztására. A tervezők akkor Kiscellt tartották erre legalkalmasabbnak mind a költség, mind a látvány, mind az utólagos hasznosítás szempontjából, beleértve azt is, hogy a világkiállítás után ide költözik a BNV. Kiscellnek és az Újlaki téglagyár területének tehát ez volt az ajánlólevele. A mostani „elődöntőben" mégis elvérzett. — Elképzelhető, hogy a tervezett mezőgazdasági kiállításnak megfelelt a kiscelli dombság, de az 1995-ös bemutatónak, bár altémája lesz a fenti tárgykör, az itteni adottságok nem felelnek meg? — Ezt nem tudom megítélni. Hogy a területek összehasonlítása reális lehessen, előbb a világkiállítás programját kellene felvázolni, s annak ismeretében keresni a helyszínt — persze ez csak egyetlen, de lényeges szempont. Egy ilyen világbemutató a kerület fejlődését alapvetően befolyásolja, érthető, hogy mi is harcolunk érte. A lokálpatrióták közé sorolom magam — a kerület fejlesztése személyes érdekem is abban az értelemben, hogy választóim a jövőben talán azért ragaszkodnak majd hozzám, mert tettem valamit értük —, mégis azt mondom, hogy nem biztos, hogy Aquincum vagy Kiscell az üdvözítő megoldás, hanem hogy Óbuda is rendelkezik olyan adottságokkal, amelyek alkalmassá teszik kiállítási területnek. Óbuda történelmét, múltjának emlékeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A táj adottságai jók, a látvány szép, annak ellenére, hogy a lakótelep-építkezés helyenként megbontotta a harmóniát. És nem a város peremén, hanem lakókörnyezetben vannak igen kedvező paraméterekkel rendelkező szabad területeink, ezzel egy-két kerületi tanács dicsekedhet csak. — Mégis, a hivatalos vélemény úgy fogalmaz, hogy Aquincumban nincs elegendő — pontosabban, nincs meg az előírás szerinti — terület, s terjeszkedni sem lehet, olyan létesítmények övezik a térséget. — Fel kell használni azokat a kedvező adottságú területeket is, amelyek nincsenek a kiállítás, az ún. vezérterület közvetlen közelében. Kerületen belül a távolságok nem nagyok. Az egykori Gázgyár területén van néhány ipari műemlék, amit szépen bele lehetne illeszteni a kiállítási pavilonok sorába. Hogy a talaj mekkora kiterjedésben és milyen mértékben szennyezett, ezt alapos vizsgálatnak kell eldöntenie a világkiállítástól függetlenül is, mert nem szabad „parlagon" hagyni ezt az értékes területet. A Hajógyárisziget maradhatna szabadidő-terület, olyan állandó vagy ideiglenes pavilonok létesítésével, amelyek beleillenek a zöldövezetbe. Mivel 1995-ig a nagymarosi vízlépcsőnek el kellene készülnie, ehhez kapcsolódóan a part- és vízvédelem is megoldódik, tehát nem a világkiállítás számláját fogja terhelni. Újabb fejlemény, hogy a Hajógyár — miután nehéz gazdasági helyzetben van — felszámolja Óbudai részlegét, melyet egy svájci tőkéscsoport részvénytársaságot alakítva kíván hasznosítani. Gyarapítható a terület az I. számú házgyár Szentendrei úton lévő telkével is. — Megbocsásson, úgy tudom, hogy a tárca egyedül ezt a házgyárat kívánja megtartani a fővárosban. — A 43. sz. ÁÉV vezetőitől hallottam a közelmúltban: ha találnak rá vevőt, elvonulnak innen. Ami ésszerű is, hiszen Óbudán lassan befejeződik a lakásépítés, Kaszásdűlőn és a Zay utcában dolgoznak; a Mocsáros-dűlői építkezés kezdete még odébb van, és kérdés, ki kap rá megbízást. Beépítésre alkalmas még Kiscellnek a Bécsi űt vonalába eső részén a bányaterület, amelynek egy EXPO'95 BUDAPEST-BÉCS 29