Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Szále László: Budavári ostromok

FÓRUM A Fasori Gimnázium Az utóbbi időben egyre több szó esik régi alma materekről, olyan iskolákról, amelyeket volt tanítványaik, tanáraik teljesítményei fémjeleznek. Ezek közül való a Fasori Gimnázium is, amely már a múlt században kitűnt magas színvonalával, de igazán híressé századunkban vált mindenekelőtt azzal, hogy számos kiváló tudóst és gyakorlati szakembert nevelt és bocsátott ki falai közül. Mindezért is érdemes arra, hogy bemutassuk ezt a hajdan sok gonddal és bajjal küszködő, és azokat leküzdő s ma újbóli kapunyitásra készülő iskolát. Hazánkban a reformáció gyorsan terjedt, hatása korán eljutott Buda várába és Pest városába is — még a török megszállás előtt. Azt követően azonban e városok betelepítésében is a katolikus vallás megerősítése volt a császári udvar nyíltan vallott célja. Ennek hatására a budai polgárság 1695-ben nyilvános fogadalmat tett, hogy nem enged protestánsokat letelepedni. Majd 1703-ban maga Lipót király is megtiltotta Budára és Pestre való letelepedésüket. A tilalmat II. József türelmi rendelete oldotta fel. Ezt követően 1781 után a két városban lakó evangélikus gyülekezet növekedni kezdett. A már mintegy 50 családból álló egységes, német, magyar és szlovák egyház 1795-ben imaházat, paplakot és elemi tanodát hozott létre, majd az egyre bővülő közösség az 1811-ben felépített Deák téri (az akkor Kohlplatz-i, magyar nevén Szén téri) templom melletti paplakban az elemi iskola mellett felsőbb osztályt is nyitott, az egyház a templom mellé 1814-ben „iskolaházat" emelt. A következő évben rajz-, majd 1816-ban énekiskolát, 1818-ban új leányiskolát indítottak. 1821-ben az addig négyosztályos algimnázium szónoklati-költészeti osztállyal bővült, majd 1823-ban nyolc növendékkel megalapították a humán osztályt, s ezzel — a szlovák egyház különválása után — a továbbra is együttmaradó német, magyar egyházi gyülekezet az intézményt folyamatosan hatosztályos gimnáziummá növelte. Tízesztendős gyermekként ide járt Petőfi Sándor. Az iratok szerint első a rajzot tanuló diákok névsorában, ennek, persze, lehetett oka az is, hogy elsőként jelentkezett, de az is, hogy a rajzkészségben első volt társai között. Életrajzi adatai szerint itt végezte el az alapfokú iskola utolsó osztályát, amelyben — feltehetően az iskola német tanítási nyelve miatt — kétszer járt. Az iskola adatai szerint Petrovics Alexandert az 1833-34. tanévben íratták be a Cursus biennis annus priorba, amelyben a magyar anyanyelvű Petőfi elég jól megállta a helyét mindkét félévben. A szabadságharc leverése után az osztrák kormányzat által kiadott Entwurf szigorításokat vezetett be. EniTek egyik célja a monarchiában működő iskolák modernizálása, színvonalának emelése volt, a másik pedig a rebellis szellemű iskolák munkájának megnehezítése. A rendelet alapján a gimnáziumokat négy alsó és négy felső osztályú (tagozatú) iskolákra osztotta, és bevezette a szaktanári rendszert. Megállapították a tanárok minimális létszámát is. Mindennek az lett a következménye, hogy a hat osztályos evangélikus gimnázium — mivel megfelelő feltételekkel nem rendelkezett — 1854-ben négy osztályosra olvadt. 1856-ban különben is megfenyegették az iskolát, hogy elveszti a gimnázium nevet, mert tanárainak száma nem elégséges és mert volt olyan tanára a testületnek, akit nem jelentettek be a tanfelügyelőségen (a bejelentési kötelezettség a szabadságharc honvédeinek kiszűrését szolgálta). Ezekben az években egyébként is állandóan kutattak a volt honvédek után. Kimutatásokat kellett küldeni a tanárokról, arról, hol végezték tanulmányaikat, milyen oklevelük van; az iskola felelt politikai magatartásukért. Minden vizsgához, még a magánvizsgákhoz is, a politikai hatóság engedélyére volt szükség. E nehéz esztendők átvészelése után 1860/6l-ben az iskola ismét hat osztályossá lett, majd 1871-ben megnyitotta a hetedik, 1872-ben pedig a nyolcadik osztályt, s ezzel elnyerte a főgimnázium nevet. Az iskola 1864-ben a Sütő utcába köl-