Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - PESTI TÜKÖR

FARKASINSZKY LAJOS 1925 — 1988 Hamarosan meglátogatlak benneteket — Ígérte még nyáron, amikor megtudta, hogy a Budapest szerkesztősége végre új hajlékában működik. Részletesen kifaggatott bennünket, mint máskor is, lapunk dolgairól, hiszen minden érdekelte, ami a főváros életével kapcsolatos. Farkasinszky Lajos, a Fővárosi Tanács nyugalmazott elnökhelyettese nemcsak jó barátunk volt, de velünk gondolkozó segítőnk is, aki 1974 áprilisától a Budapest szerkesztőbizottságának elnöke, majd később lapunk egyik fő védnökeként támogatta munkánkat. Pedig városatyaként rengeteg más dolga is volt; hű maradt hivatásához, a tanításhoz is, amikor felvállalta a fővárosi oktatásügy irányítását, hiszen a művelődési intézmények: a színházak, múzeumok ezernyi dolgaival is törődött. Budapest egészségügyi ellátása, az új rendelők és korszerű kórházak megteremtése mellett a szociális otthoni hálózat kiterjesztését is szorgalmazta. Olyan ember volt, aki a várospolitika köznapi dolgait és az országos politika nagy kérdéseit összefüggéseiben látta, a társadalom nagy kérdéseiről soha nem feledkezett meg. ígéretét azonban ez egyszer nem tartotta be, Farkasinszky Lajos már soha többé nem jön el szerkesztőségünkbe. Szolgáltatás — kiszolgáltatottság? Mostanában a gondos háziasszony nemigen tudja előre kiszámítani, hogy mindenre jusson. Nem rajta múlik, hanem napról napra a felfelé „ugrándozó" árakon. Kénytelen hát bizonyos dolgokról lemondani. Hol lehet pénzt megtakarítani? Elsősorban a különböző szolgáltatásoknál: a fodrásznál, a Patyolatnál, a gyerek ruháinak házi elkészítésével. A fodrászoknál, elsősorban a kisszövetkezetnél a legnagyobb a „túlszámlázási" lehetőség. Szeretünk divatos frizurával járni, s néhanapján rászorulunk egy kozmetikus segítségére is. Ha valaki tartóshullámot készíttet, a fizetésnél három-négyszáz forint a „mulatság" ára. Aki megpróbálja megkérdezni, hogyan is jött ki ez a nagy összeg, az többé be ne tegye a lábát abba az üzletbe, mert számára senki sem ér rá, még ha nincs is várakozó vendég. Aki eddig négyhetenként festette őszülő haját, napjainkban már csak öt-hat hetenként kerít erre sort, és nem hetenként jár el a fodrászhoz, hanem csak kétszer egy hónapban. Egyre több kis „munkaközösség" alakult barátnők, szomszédok között: megveszik a hajfestéket és viszontszolgáltatásként megfestik egymás haját. A hajfesték ára jóval száz forint alatt van; közben lehet beszélgetni is. Újabban néhány helyen már fel-feltűnik a kirakatban egy tábla: Mi a régi áron dolgozunk! Ez az okos üzletpolitika, itt nem maradnak el a régi vendégek... A Patyolatnál lassan megszüntetik a piperemosást, mert olyan magas lett az ára, hogy nincs rá igény; a kilós expressz mosás is negyedére csökkent. Otthon mosnak legtöbben, holott a Patyolatot a dolgozó nők kímélése céljából hozták létre. Lassan megkérdőjelezhető a Patyolat-fiókok szerepe. Hol tisztított ruhákat, hol bizsukat, illatszereket árusítanak bennük — vagy megszűnnek. A Belvárosban egész tömbök maradtak Patyolatfiók nélkül, de lassan nem is hiányoznak majd... Isten mentsen attól, hogy valaki egy férfinadrág koptatójának cseréjére kényszerüljön! Sehol nem vállalják az ilyen kis munkát a még létező szabók. Ha valahol cipőjavító nyílik, azt még messziről is felkeresik. Pedig nem dolgoznak olcsón, de a javítás sem olyan drága, mint egy új cipő! Ki vagyunk szolgáltatva a szolgáltatóknak, még annak is örülnünk kell, hogy vannak. Ezért nézi meg mindig a háziasszony, hol tud valamelyikről lemondani. Hogy több legyen a kosárban, amit a piacról hazavisz... (f. r.) Kereskedelmi és idegenforgalmi fejlesztések A főváros illetékes vezetői egyetértettek abban, hogy a leégett Rákóczi téri vásárcsarnokot rövid időn belül helyre kell állítani. Az elképzelések szerint még a tél beállta előtt tető alá kerül az épület, s a jövő év elején a rendes kerékvágásban megindulhat az árusítás. Ugyancsak halaszthatatlan a Tolbuhin körúti csarnok rekonstrukciója is. Az átépítésre mintegy 3 milliárd forintot szánnak, ám a magyar vállalkozók árajánlatai ennél jóval magasabbak. Arra számítanak, hogy külföldi tőkével — eddig osztrák vállalatok jelezték érdeklődésüket — folytatják a rekonstrukciót. Szó volt arról is, hogy szükség van néhány városszéli autós bevásárló központ létesítésére. Öt éven belül kettőt szeretnének építeni, ugyancsak külföldi tőke bevonásával. Megállapodott abban is, hogy a Bosnyák téri, nagybani piac megszüntetése után a Nagyvásártelepet kell visszaállítani eredeti funkciójába. Állást foglaltak amellett, hogy a főváros iránti idegenforgalmi érdeklődés színvonalas kielégítése, valamint a tervezett Bécs-Budapest világkiállítás megfelelő előkészítése érdekében fokozza együttműködését a Kereskedelmi Minisztérium és a Fővárosi Tanács. Az egyik legfontosabb közös cél, hogy növekedjék a szállodai fogadóképesség, s ebbe indokolt bevonni a már most is növekvő érdeklődést mutató külföldi tőkét. Különösen fontosnak ítélték a budai Vár és a Duna-part (beleértve az Ybl-bazár és az óbudai hajógyári sziget) nemzetközi együttműködéssel történő idegenforgalmi hasznosítását. A nemrégiben létrehozott Telek Koordinációs Bizottság, valamint az Idegenforgalmi Fejlesztési Koordinációs Bizottság munkájának köszönhetően, egyre pontosabb információt kapnak az érdeklődő külföldi partnerek a budapesti fejlesztési lehetőségekről. Több mint 40, szállodaépítésre alkalmas telek adatait juttatták el külföldi vállalatokhoz, így például az Egyesült Államok-beli Marriott és Sheraton cégekhez. 3