Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - TÉKA

Folyóiratszemle NÉMETH ANDRÁS: WESZELY ÖDÖN ÉS A NÉPMŰVELÉS (Budapesti Nevelő, 1987. 4. sz. 21-28. I.J. A szerző tanulmánya első részében a századforduló utáni évek Budapestjének polgármesterét, Bárczy Istvánt és programjának főbb jellemzőit mutatja be és méltatja. Bárczy vezetésével kezdődött az a polgári forradalomig tartó időszak, amelyet a liberális városvezetés korszakaként ismerünk. Programjának fő elemei: a közigazgatás átszervezése, a községesítés, a szociálpolitika és a kultúra. A programban kiemelt szerepet kaptak a közoktatási kérdések, hangsúlyozva a széles néptömegek kulturálódásának szükségességét. 1909-1912 között jelentős iskolaépítési programot hajtottak végre, ennek során példás gyorsasággal több mint 50 nagy és barakkiskola is épült. A közoktatásügy átszervezésében a polgármester egyik legközelebbi munkatársa, Weszely Ödön kapott döntő szerepet. A nagy felkészültségű, kitűnő szervező először a belvárosi reáliskola igazgatója lett, majd rábízták a főváros iskoláinak pedagógiai felügyeletét. Reformtevékenységének főbb területei: megszervezi a főváros szakfelügyeleti rendszerét, mely később országos mintául szolgált; megszervezi és vezeti Budapest iskoláinak tantervi munkálatait; megteremti a főváros magasabb igényeinek megfelelő „városi iskolát"; létrehozza a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumot, amelynek első igazgatója lesz; végül a polgármester fő kultúrpolitikai teoretikusaként jelentős publikációs tevékenységet folytat a Népművelés hasábjain, elméletileg is megalapozva a nagyszabású reformmunkálatokat. A tanulmány második része a Népművelést mint a Bárczy-program sajtóorgánumát mutatja be. Az 1906-tól 1918-ig létező lap a felvilágosult, a radikalizmussal és szabadgondolkodással is szimpatizáló, sőt, munkájába a Huszadik Század körét is bekapcsoló művelt polgár hangján szólal meg, aki a szegény néprétegek gazdasági és kulturális felemelkedését tartja legfontosabb feladatának — állapítja meg a szerző. A lap kezdettől fogva hangot adott a kultúrpolitikai reform, a pedagógia elmélete és gyakorlata, a gyermektanulmány és gyermekvédelem kérdéseinek. Rendszeresen beszámolt az akkoriban szárnyat bontó Magyar Gyermektanulmányi Társaság életéről, a főváros és az ország közművelődésének jeles eredményeiről és számos más kulturális és pedagógiai kérdésről. Megismerkedhetünk a lap kiváló szerzőgárdájával, az 1908-ban alakuló Népművelő Társaság létrejöttével, működésével és szellemi hátterével. A befejező rész Weszely Ödönt a Bárczy-program teorétikusaként mutatja be, részletesen ismereteti és idézi nézeteit, elképzeléseit korszerű és máig aktuális gondolatokat megfogalmazó tanulmányaiból. VARRÓ JÁNOS—OROSZ MIHÁLY: A FŐVÁROS EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSÁNAK ALAKULÁSA AZ 1960-AS ÉVEKTŐL NAPJAINKIG. A TOVÁBBFEJLESZTÉS FŐBB FELADATAI (Budapesti Fórum, 1987. 6. sz. 31-38. I.J. A szerzők először az egészségügyi integráció megteremtését megelőző időszak helyzetét és eredményeit elemzik. Ebben a korszakban Budapest egészségpolitikája alapvető népegészségügyi feladatokat tűzött ki és oldott meg, de jelentkeztek akadályozó körülmények is. A két legfontosabb: a főváros egészségügyi heterogén irányítása (tanácsi és minisztériumi irányítás, mely, többek között nehezítette az ellátás egységesítését, s a gondokat fokozta a budapesti agglomeráció ellátása), továbbá a rendelkezésre álló erőforrások és a kitűzött célok közötti aránytalanság. A szerzők áttekintik a főváros egészségügyi gyógyítómegelőző intézményrendszerének a fejlődését, szervezeti változásait, működésének tárgyi-személyi és infrastrukturális feltételeinek alakulását. Részletesen szólnak az integráció megvalósításának folyamatáról, eredményeiről és gondjairól, a fővárosi, a kerületi és kerületközi feladatokat ellátó intézményekről, a gyógyító-megelőző intézmények és szakszolgálatok, gondozók helyzetéről, új feladatairól, munkakapcsolataikról, az új kórházak, rendelőintézetek belépéséről s nem utolsósorban a gazdasági integrációról, a működés és üzemeltetés feltételeiről és feladatairól. A szerzők végül a VII. ötéves tervidőszak további fő feladatait foglalják össze, figyelembe véve a gazdasági, társadalmi kibontakozás programjából eredő új követelményeket és elvárásokat is. NAGY FERENC: A KÖRNYEZET- ÉS TERMÉSZETVÉDELEM FŐBB TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI FELADATAI A FŐVÁROSBAN (BudapestiFórum, 1987. 6. sz. 38-47. /./ A szerző bevezetőként utal arra, hogy a környezet- és természetvédelem problémái a közelmúltban a politika jelentős elemévé váltak. Ezt tükrözik a párt, a kormányzati szervek és az Országgyűlés közelmúltban történt elemzései, jogalkotó tevékenysége (pl. 1986-ban alkotott törvényt az emberi környezet védelméről, létrehozták az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, a népgazdasági tervben önálló fejezetet kapott a környezet- és természetvédelem stb.). A továbbiakban a környezet- és természetvédelem főbb tendenciáit, tevékenységét, intézkedéseit tekinthetjük át az utóbbi öt esztendőben. A hangsúly ebben az időszakban a védett környezeti elemek megóvásán volt (levegő-, termőföld-, vízminőség-, természetvédelem). A másik jelentős terület a káros környezeti hatások elleni védekezés (hulladékkezelés, zajvédelem stb.). A szerző ezután a fővárosi természeti környezet állapotát és a környezetvédelmi tevékenység főbb jellemzőit ismerteti és értékeli ágazatonként, nagyon részletesen. Utal a városszerkezet változásának hatásaira, a vízellátás, szennyvízelvezetés és más közművek nem megnyugtató színvonalára, a távfűtés arányaira, a levegőszennyeződés alakulására, összetevőire, a vízminőség védelmének gondjaira, az élővilág, a települési környezet, a táj, a zöldterületek és természetvédelmi területek védelmére, ír a termelési és települési hulladékok ártalmatlanná tételének, elhelyezésének, valamint a zajártalmak, zajvédelem problémáiról is. MORZSÁNYI ÉVA—SZALÓKINÉ ORSÓS ÉVA: IDŐDKORÚAK A FŐVÁROSBAN (Budapesti Fórum, 1987. 6. sz. 47-56. L). A tanulmány először a fővárosi időskorúak számát és arányát, demográfiai jelenségeit elemzi. Az időskorúak száma elérte a félmilliót vagy Budapest lakosságának egynegyedét. Az ország hatvan éven felüli lakosainak egyötöde a fővárosban él. Az öregek száma kerületenként is eltérő, ennek változásait 1960-1985 közötti adatsorokat tartalmazó táblázat is illusztrálja. Ezután az időskorúak foglalkoztatottságát, gazdasági aktivitását vizsgálják, majd az időskorúak szociális helyzetét és ellátottságát, a számukra biztosított családi vagy tanácsi szociális juttatásokat és gondozási formákat elemzik. A továbbiakban az időskorúak egészségi állapotának és életmódjának jellemzőit és a kapcsolódó gondokat, teendőket mutatják be, végül az időskorúak aktivitásának lehetőségeivel foglalkoznak, kiemelve e korosztály tevékenységének fontosságát mind az egyén, mind a társadalom, a közösség számára. KADLECOVITS GÉZA: EGY NAGY MÚLTÚ GYÁR SZEREPE A MAGYAR MŰSZAKI ÉLETBEN (Természet Világa, 1987. 12. sz. 487-492. I.J. A cikk néhány fontos esemény bemutatásával felidézi a nagy múltú újpesti gyár hőskorának történetét, a korszerű világítástechnika alapjait megteremtő fényforrásipar hazai fejlődését. A cég 1896. augusztus l-jén Egyesült Villamossági Rt. névvel alakult, 1906-tól 1984-ig Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. néven vált ismertté. Ezután vette fel az 1909-ben bejegyzett Tungsram márkanevet. Olvashatunk a gyár elődeiről, kimagasló műszaki és vezető személyiségeiről, a szénszálas, majd a wolframszálas izzólámpagyártás fejlődéséről, a rádiózás elterjedéséhez kapcsolódó elektroncsőgyártásról, a televíziós képátviteli kísérletekről az 1930-as évek közepén, a Holdat elsőként megcélzó radarkísérletről 1946-ban, majd a II. világháborút követő esztendők fejlődéséről. BREZNAY JENŐ: A SZABÁLYTALAN ÉPÍTKEZÉSEK ALAKULÁSA 1983-1985 KÖZÖTT (Építésügyi Szemle, 1987, 10. sz. 311-314. I). Visszatekint a témakört érintő jogszabályok fejlődésére a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. IV. tc.-től napjainkig, elemzi a közelmúltban ugyancsak nagy számú szabálytalan építkezés számszerű adatait, okait, alakulását s a megtett intézkedéseket. Az új, korszerűsített Országos Építésügyi Szabályzat és más jogszabályok megszületése, az építésügyi hatóságok hatékonyabb felderítő-megelőző tevékenysége, az építésrendészeti bírság felemelése nyomán csökkent ugyan a szabálytalan építkezések száma, de nem lehetünk elégedettek. A gyakran szakszerűtlen, ízléstelen építészeti tevékenység sok kárt okoz, és a következő hátrányokkal jár: a szabálytalan építkezések megnehezítik, esetenként lehetetlenné teszik az adott terület, település tervszerű fejlesztését; a földterületet ésszerűtlenül, pazarló módon használják; a kialakult „vad telepek" tulajdonosai idővel vizet, villanyt, utat, boltot stb követelnek; legszebb természeti értékeinket, tájaink arculatát, látványát teszi tönkre a sok tákolmány, hegygerincre épült ház, tervszerűtlenül összezsúfolt, ízléstelen építmény; a községek, városok képét rontja az oldalkertekben elhelyezett garázs, kamra, bódé; szinte lehetetlen az egyszer már felépített szabálytalan épület lebontatása, eltüntetése — állapítja meg a szerző. A cikket a helyzet javítását célzó számos tennivaló, intézkedés felsorolása zárja, érintve nevelési, szakigazgatási, adózási, várospolitikai, közvéleményt formáló megoldásokat, eszközöket. CSOMOR TIBOR 47