Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Nádor Tamás: A Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Kézi fegyverek. 17-18. sz. Stromfeld Aurél, a Vörös Hadsereg vezérkari főnöke a Tanácsköztársaság kikiáltását követően parancsot adott ki arról, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a forradalmi honvédő háború tárgyi emlékeinek és dokumentumainak gyűjtésére, megfelelő elhelyezésére. 1918. április 8-án jelent meg az a rendelkezés, mely előírta a hadtörténeti levéltár és múzeum felállítását. A Magyar Országos Levéltár Országház utcai épületében 1919 tavaszán megkezdték a katonai szervek ott őrzött iratainak elkülönítését és átadását az újonnan alakult Hadtörténeti Múzeumnak, amely továbbra is e palotában kapott helyet. A múzeumi tárgyakat az Üllői út és a Nagykörút sarkán álló Mária Terézia-laktanyában őrizték. Kiállításra hosszabb ideig nem nyílt alkalom. A proletárdiktatúra leverése után egyik intézményt sem számolták fel. A levéltár átmenetileg a fővezérség, majd a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe került. A békeszerződés, illetve az Ausztriával megkötött államszerződés után anyaga jelentősen gyarapodott. A megállapodás értelmében a mindkét félre vonatkozó iratok közös szellemi tulajdonban, az Österreichisches Kriegsarchiv elkülönített részlegeként Bécsben maradtak. Kezelésére megfelelő számú magyar megbízottat is kirendeltek, belőlük alakult később a Hadtörténeti Levéltár — ma is működő — bécsi kirendeltsége. Ugyanakkor a Kriegsarchiv értékes magyar vonatkozású iratokat adott át Magyarországnak. A Hadtörténeti, illetve Katonai Levéltár és a Magyar Országos Levéltár 1923-ban átköltözött a Bécsi kapu térre, s ott önálló katonai intézményként, változó szervezeti felépítéssel, de mindig levéltári, hadtörténelmi, irodalmi és közhivatali feladatokat ellátva, állományát folytonosan gyarapítva működött. A Hadtörténeti Múzeum csak az 1930-as évek közepén költözhetett jelenlegi helyére, a Bástya (ma: Tóth Árpád) sétány Magyar nemzeti testőrség tiszti tarsolya. 1762-1848 22