Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Kiss Károly: Angyalföldi változások

Ez a táj a magyar nagyipar egyik fölnevelő otthona; e városrész képe füstösen és kormosán élt s él ma is a nemzet tudatában. Gyárnegyedek, nyomorúságos bérházak, zsúfolt lakótelepek sokadalmát idézik a hajdani leírások és fényképek. E JL^Jgy városrész évszázadai A múlt század hetvenes éveitől a századfordulóig terjedő időben, tehát mintegy három évtized alatt teremtődött meg a főváros egyik legjelentősebb ipari körzete. A városrészt átszelő Váci út, Pest ősi kivezető útja szinte mágnesként vonzotta magához a gyáripart teremtő vállalkozók anyagi erőforrásait. Szinte varázsszóra, egymás után nőttek ki a földből a gőzmalmok, gépgyárak; e fölbuzdulásban még sörgyár, szeszfőzde, gyapjúmosoda, vasöntöde és hajógyár is épült Angyalföldön. S ezek az ipartelepek nemcsak munkalehetőséget kínáltak, de az ideáramló munkáscsaládok ezrei földuzzasztották a városrész népességét. A munkahelyek közelségében fölépült, vagy inkább összetákolt, nyomortelepek a Váci, a Lehel és a Béke út mentén sorakoztak, de a belőlük nyíló sötét, elhanyagolt mellékutcák roskatag viskóiban és bérházaiban ugyancsak munkáscsaládok éltek. Ezt az Angyalföld-képet örökítette meg Kassák Lajos, akinek emlékét a városrészben csupán a nevére átkeresztelt Fóti út jelzi. Mennyivel inkább ide illenék a Kassák 'M /Ő emlékmúzeum anyaga, amit annak idején, jobb híján, az Árpád híd túlsó oldalán, ideiglenesen, az óbudai Zichy-kastélyban helyeztek el. Kassák idegenként élt Óbudán, csak átmeneti lakóhelyének tekintette, soha nem barátkozott meg az óbudaiak világával, mindig visszavágyott Angyalföldre. Most a városrész is szegényebb, hogy nélkülöznie kell az író örökségét, amely Kassák személyiségéhez nem illő környezetben, úgy tetszik, csupán arra vár, hogy az angyalföldiek maguknak követeljék. Jószerivel csak legújabb kori történetét ismerjük, noha az itt megtelepült kelták emlékére vall az angyalföldi aranykincs néven híressé vált fejedelmi lelet; Trans-Aquincum hídfőállása itt óvta Pannónia székvárosát a barbár hadak rajtaütéseitől. Az Árpádkorban királyi birtok volt, amelynek jövedelmét IV. Béla a Nyulak szigeti apácáknak adományozta. Egykor tehát a mai Margitsziget igazgatásához tartozott ez a táj, ám azóta nagyot változott a világ; módosultak a hatalmi viszonyok, a szerepek fölcserélődtek: most a XIII. Kerületi Tanács intézi a sziget ügyes-bajos dolgait is. Egykor a szigeti apácák állandóan viszálykodtak a túlsó part lakóival, mivel a Vizafogónál lévő halastavak állományát előszeretettel megdézsmálták az angyalföldiek élelmes ősei. E-gyébként ezt a remek, orvhalászatra alkalmas helyet Agarastóként emlegetik az oklevelek, föltehetőleg a közelében állhatott a királyi agarászok települése. Egyes kutatók váltig állítják, hogy a mai Angyalföld területén kell keresni Rákos mezejét, a királyválasztó országos gyűlések egykori színhelyét. A XVIII. század közepén készült, Mikovinyi Sámuel-féle térkép is a mai XIII. kerület térségére helyezte Campi Rákost, ahol a középkorban tudvalevőleg, nemcsak a királyválasztás ceremóniáját végezték el az összegyűlt mágnások és köznemesek; 1514-ben Dózsa népe is a mai Angyalföld síkságán gyülekezett. A térség történetével foglalkozó kutatók azt is kiderítették, hogy a XVIII. század elején még használatban volt Szent László-puszta, Jenő és Új-Bécs helyneve, ezek azonban csak hírmondóként őrizték az itt elpusztult középkori települések emlékét. A műit század közepén készült térképek elhagyott vidékként, zöld színnel ábrázolják a mai XIII. kerület helyét, egy-egy magányos majorság vigyáz a gyümölcsösök és veteményesek nyugalmára; ám az ipartelepekkel növekvő nagyváros valamennyit bekebelezte. Angyalföld Budapest külvárosa lett. A Nagy-Budapest kialakításáról rendelkező, 1949. XXXVI. t.c. Angyalföld közigazgatási határát is megváltoztatta. A városrész területe jelentősen gyarapodott: hozzácsatolták a Szent István körúttól északra fekvő Újlipótvárost és a Margitszigetet, valamint a VI. kerületből lekanyarított vagy húsz háztömbnyi darabot. A XIII. kerületnek nevezett városrész arculata és az ott élő népesség társadalmi rétegeződése is megváltozott. A Szent István körút és a Nyugati pályaudvar térsége valójában már citynek számít, a főváros központjához tartozik; az Árpád híd angyalföldi fejénél kialakított igazgatási negyed két kiemelkedően fontos útvonal találkozásánál épült föl. A közgazdasági egyetemtől fölfelé húzódó, a pesti új szállodákkal folytatódó, majd az irodaházakkal, az Akadémia épületével, a Parlamenttel és a Pártközponttal kialakított Duna-parti sor, amely a Margit hídtól lakónegyedekkel s egy-egy középülettel szép egységet alkot, immár az Árpád híd pesti följárójáig nyújtózik. Ebben a térségben jött létre a városrész mai arculatát is meghatározó új igazgatási és közlekedési gócpont. Az ezredfordulóhoz közeledve elmondhatjuk, hogy a közelmúltban nagyot változott ez a táj. Budapest legnagyobb munkáskerületének számít ma is, s az angyalföldi, több mint 65 ezer embert foglalkoztató gyárakból származik a főváros ipari termelésének jelentős hányada. Számos országos intézmény és szervezet székhelye működik Angyalföldön. T * alálkozás Kiss Zoltán tanácselnökkel A XIII. Kerületi Tanács V.B. elnökét, Kiss Zoltánt másfél éve iktatták be hivatalába. Gyermekkora óta Óbudán él, de erős érzelmi szálak fűzik Angyalföldhöz. Ugyanakkor előző munkaköreiben sokszor kellett törődnie a városrész ügyes-bajos dolgaival. A Duna túlsó oldalán lakik, ám a XIII. kerület problémái foglalkoztatják akkor is, amikor hazamegy Óbudára. Hogyan látja a városrész sajátosságait? — Számos érdekes városnegyedből tevődik össze a főváros e kerülete. Sokszínű vidék; a városrész szerkezetében minden budapesti jellegzetesség együtt van: a kertváros, ipari zóna, üdülőövezet, igazgatási negyed sajátosságai mellett némi belvárosias jegyeket is találhatni kerületünkben. Az érdekviszonyok tükrében két fontosabb részre oszlik: a kerület északi és déli fele ma is külön világnak számít. Ez a különbség az igények eltérésében is megmutatkozik. Amíg a kerület — a fővárosi viszonylatban is — jó ellátottságú, addig az újlipótvárosi részben kimagasló az áruellátás. Az igények is élesen eltérőek. Hadd idézzek egy példát: amit az Újlipótvárosban élők erősen igénylik, hogy a különböző televíziós-műholdas adásokat odahaza nézhessék, addig a kerület más részein arra kell törekednünk, hogy a közös használatú vécék jó állapotban legyenek. Első hallásra ez égbekiáltó ellentétnek tetszik, de hát a XIII. Kerületi Tanácsnak ilyen szélsőséges igényeket és érdekeket kell összekapcsolnia. Ebből nehézségek is adódnak, s olykor némi feszültséget okoz a sok ellentmondás. A lakossági fórumok mindig rádöbbentenek, mekkorák a különbségek ezen a 13 négyzetkilométeren, ahol 160 ezer városlakó él. Az életformák eltérését ugyancsak bonyolítják a XIII. kerületben lévő munkahelyek különbözőségei. A feladat egy és oszthatatlan. Ez pedig a kerület működtetése, vagy ha úgy tetszik, üzemeltetése. Tekintettel Angyalföld munkásságára, elsősorban a kereskedelmi hálózat, illetve az ellátás megfelelő színvonalát kell biztosítanunk, hogy a munkába menő vagy haza jövő dolgozók könnyen elvégezhessék a bevásárlást, hogy a közeli környezetükben mindent megkaphassanak. Ide tartozik a tömegközlekedés sajátos problémaköre is, hiszen még tart a metróépítés, és ennek kényelmetlenségei a Váci út felső szalagjához kapcsolt üzemek dolgozóit érintik leginkább. E folyamat, egyelőre, némiképp átrendezi a közlekedés megszokott rendjét, de bizonyos értelemben a kereskedelmi hálózat olajozott működését is befolyásolja. Ám nekünk elsősorban az érintett tömegek érdekeit kell előtérbe helyeznünk, persze ugyanezt követelik a kerületi lakosság egyetemes érdekei. Mostanában sajátos feladatokat ró ránk, hogy 1950-ben a Margitsziget is a kerület része lett. Az, hogy közigazgatásilag a XIII. kerülethez tartozik, korábban nem azt jelentette, hogy a