Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Kiss Károly: Angyalföldi változások

kezelését is ránk bízták volna. Néhány esztendeje a Fővárosi Tanácstól megkaptuk a hozzávaló pénzösszegeket is. Városrészünk lakóinak egy része úgy hiszi, hogy ezt a hatalmas, csaknem 100 hektárnyi területet a XIII. kerület anyagi eszközeiből kell fönntartanunk. Különböző fórumokon sokszor szóba hozzák a sziget ügyeit, s szemrehányóan bírálják a tanácsot, hogy ilyen költséges idegenforgalmi látványosságra pazarolja a kerület pénzét. Erről szó sincs, hiszen a Margitsziget fönntartásához szükséges összegek nem terhelik a kerület költségvetését, sem a városrész fejlesztésére szánt erőforrásokat. Más kérdés, persze, hogy csupán közigazgatásilag, formálisan tartozik a XIII. kerülethez ez a csodaszép táj. Valójában Budapest vagy, ha úgy tetszik, az egész ország tulajdona. A főváros központjához is tartozó Szent István körúti, Marx téri üzleti negyed dolgaiból ugyancsak különös problémák adódnak. Budapest egyik legforgalmasabb helye ez az idegenforgalmi szempontból is számottevő terület, hiszen itt van, például, a Nyugati pályaudvar. E térségben nagyon jó a kereskedelmi ellátottság, ugyanakkor hatalmas igény van az üzlethálózat fejlesztésére. Nagyon fölértékelődtek az üzlethelyiségek. Hasonlóképp nagy az érdeklődés a vendéglátóhelyek iránt. Ebben némi ellentmondás van, mert tapasztalatunk szerint a kerület lakossága, hogy finoman fogalmazzak, kifejezetten tartózkodóan viselkedik a vendéglátóhelyek iránt. Mi több: nagy a lakossági ellenállás. Nem is egészen ok nélkül. A vendéglátóipari egységek, különösen ebben a térségben, elég sok konfliktushelyzetet teremtenek. Nálunk csellókra, kocsmákra nincs különösebb igény. Jószerivel mindenütt tiltakozás kíséri hasonló helyek működését, hiszen általában még a legelemibb rendet sem tartják be. Szemetesek. Rossz hatással vannak a környezetre. A nagy nyereségérdekeltség mellett a lakosság nyugalmával egyáltalán nem törődnek. Például nem tartják be a zárórát, kiszolgálják a részegeket. Mindez abból is adódik, hogy a Nyugati pályaudvar környezetében és az Élmunkás téren naponta hatalmas embertömeg áramlik át. Mindenféle népség, még lumpen elemek is. M i foglalkoztatja a kerület lakóit? Például a településfejlesztési hozzájárulás dolga. Angyalföldön a lakosság többsége megszavazta. Ezzel szemben ma a legkülönbözőbb észrevételek vetődnek föl emiatt. Sokan arra hivatkoznak, hogy amikor megszavazták, akkor még szó sem volt személyi jövedelemadóról. A lakosság egy részének gondot okoz a befizetése. Mások megkérdezik, miért nem úgy tekintjük, mint a többi adót. Miért nem hajtjuk be? Sokféle nézet ütközik itt, hiszen az érdekeltek véleménye megoszlik, nekünk mégis az a legnagyobb gondunk, mi legyen a településfejlesztési hozzájárulás további sorsa. Kezelnünk kell a beszedett pénzt, a mintegy 14 millió forintot. Egyébként tiszteletre méltó célok érdekében ajánlották meg a kerület lakói. Ebből a pénzforrásból hoztuk létre a népszigeti gyermek- és ifjúsági központot, ahol már 1986 nyarán fogadhatták a rászoruló hátrányos helyzetű fiatalokat. Fejlesztettük a szociális gondozóhálózatot, ennek a technikai feltételeit is a településfejlesztési hozzájárulásból teremtettük elő. Az ebédek kiszállításához szükséges Barkas gépkocsit is ebből a pénzből vásároltuk. Elterveztük, hogy kerületünk országgyűlési körzeteiben — ugyancsak ezekből a fölajánlásokból — megteremtjük az idősek étteremklubjait. Most kétkedve beszélek erről, hiszen még mindig nem tudom, mi lesz a tehó további sorsa. Az öt étterem közül három olyan állapotban van, hogy az előrehaladott munkálatokat sem visszafordítani, sem leállítani nem lehet. Ilyen étteremklub épül a Balzac utcában, az újjáalakított Hétházban, valamint az Újpalotai úton. Ha elkészülnek, a megnövekedett igényeket is kielégítik. Az angyalföldi városlakók is tudják, hogy az államigazgatás pénzeszközei a személyi jövedelemadóból származnak, éppen ezért élénken foglalkoztatja őket, miként ellenőrizhetik a fölhasználás módját. Más kérdés, persze, hogy a személyi jövedelemadóból származó összegeket egészen más elvek szerint osztják föl. Szó sincs arról, hogy az utolsó fillérig mi rendelkezhetnénk az államkasszába innét befolyó összegekkel. Lényeges részletkérdésekben, például, már nem pontosak a lakosság értesülései. Egyesek ma olyanfajta forumokat keresnek és hiányolnak, amelyek eddig nagyon jól üzemeltek, meglehet, csak formálisan, mert a kutya sem akart részt venni a munkájukban. Itt is új lapot kell nyitni, ebben is meg kell újulnunk. Nem is annyira a különféle fórumok számát kellene növelni, fontosabb lenne a kereteiket megtöltő tartalom gazdagsága és minősége. Elsősorban a lakossági képviseletekre gondolok, a lakóbizottságoktól kezdve a tanácstagokig. Ha úgy tetszik, most társadalmi követelmény, hogy munkájuk ne formális kapcsolatokból álljon, mert csakis a soksok tartalmas és cselekvő párbeszéd viheti előbbre a közösség ügyeit. Ennél jobbat aligha tudnánk kitalálni. Föl kell használnunk minden kínálkozó lehetőséget. Persze sokkal bonyolultabb a kérdés, hiszen a lakosság aktív, fölfokozott érdeklődése még nem azonos a segítő cselekvéssel. Sok indulati elem is befolyásolja a közvélemény figyelmét. Ugyanakkor, egyelőre, sokan még csak a mibe szólhatok bele, mik a jogaim kérdések hangoztatásával vesznek részt közügyeinkben. Tehát nem azt kérdezik elsősorban, hogy én mit tehetnék a dolgok jobbra fordításáért. Sokan nem hajlandóak tudomásul venni az eredményeket, csak a köznapi problémákat sorolják. Nálunk nincsenek baráti körök vagy más, ehhez hasonló gyülekezetek. Angyalföldön, a helyi hagyományok szellemében, másként alakultak a lakossági fórumok. Széles rétegek vesznek részt e számadásokon, olykor hat-hétszáz ember is jelen van, hogy hallassa a szavát. Meghallgatják a beszámolókat, és elmondják bíráló vagy helyeslő észrevételeiket. Éppen azért, hogy e fórum ne váljék IKV-panaszgyülekezetté, sikerült rávennünk vezetőiket, hogy a házkezelőségek is rendezzenek nyilvános találkozókat a kerület lakóival. Ezt követelte a közvélemény. Azóta ők is szerveztek ilyen összejöveteleket, a házkezelőségek odaálltak a lakosság elé, s nyíltan elmondták azokat a problémákat, amelyekre a legjobb szándékkal sem tudnak kedvező megoldást találni. De az is kiderült, miben tudnak segíteni. Nem tudom, hogy e tanácskozások éreztetik-e hatásukat a tanácstagi beszámolókon, hiszen legtöbbször azok is IKV-panasznapokká silányulnak. Nem fórum kérdése, hol hangzanak el, a lényeg az, hogy legyen minél több életrevaló ötlet és gondolat. S legyen, aki megfogalmazza ezeket. Magam is szívesen járok a lakóközösségi találkozókra, rengeteg impulzust adnak az ott elhangzottak. Pezsgő viták zajlanak e közösségekben, jó lenne, ha több időt tölthetnék ilyen környezetben. E találkozásokon nem lehet mellébeszélni vagy hazudni, hiszen előbb-utóbb kiderül, hogy csak a valóságnak van veleje. Korábbi munkámnak csupán egy szelete volt Angyalföld. Akkor még a kívülálló szemével láttam ezt a városrészt, mégis nagyon megszerettem. Ma már másként nézem, hiszen benne élek, és érte dolgozom. K. K. 7