Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - TÉKA

téka egy belső hatása, amely a megjelenési formán át hat." Továbbá: „Ha valaki nem hiszi, hogy a művészet is az emberiség szolgálata — minek űz művészetet?" Filmekről szóló esszéit olvasva pedig csak azon csodálkozom, hogy nem akadt eddig szerkesztő, aki esdekelve kérné: asszonyom, írjon arról a filmről, amelyikről csak akar, terjedelmi korlát nélkül, csak írjon! És másról is. A Kossuth-díjas költőnő, Nemes Nagy Ágnes kötetében az annyit emlegetett, mert annyira hiányolt minőséget találjuk. Minőséget gondolatban, a gondolat megformálásában. Mindehhez nem elég műveltség, látókör, szakmai tudás, művészi tehetség. Minőségi jellem is kell hozzá. (Magvető Könyvkiadó) JÁVOR OTTÓ Táncsics Mihály új élete Egy kiadványt dicsérek lelkesen, és ajánlok gondos olvasásra. Nemcsak tartalmas és szép volta miatt, hanem létrejötte okán is. A Táncsics Mihály népképviselő 1848-1849 című könyvet ugyanis a XIX. századi magyar történelem egyik legérdekesebb, legpéldásabb egyéniségének, a népből jött és népének élő forradalmárnak nevét viselő budai gimnázium adta ki, a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet együttműködésével, a Fővárosi Tanács Művelődési főosztálya és a XII. Kerületi Tanács támogatásával. Nem az első ilyen fegyverténye ez a publikáció a Kámán Gyula vezette iskolának, amely a Táncsics-sorozat 4. füzeteként látott napvilágot. Az előbbi kötetek ugyancsak a névadót, valamint Vasvári Pált és Táncsics eszmebarátját, Medgyes Lajos dési református lelkészt szólaltatták meg. Ahogy olvasom a kötetet, melynek címlapját Bálványos Huba, a neves grafikus tervezte, újraébred bennem az az öröm, amivel ifjúkoromban a Magyar Irodalmi Ritkaságok szerény külsejű kötetei eltöltöttek. Ezt az 1930-1944 között megjelent, 63 kötetes sorozatot is főként budapesti iskolák istápolták a magyar irodalom csodálatos mindenesének, Vajthó Lászlónak az ihlető szerkesztésében. Jó tapasztalni, hogy napjainkban is vannak iskolák, amelyek e szép hagyományt folytatják. Ilyen a fővárosban a már említett Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskola, amely Téglás János értő buzgalmából 1976 óta minden esztendőben jelentkezik egy Babits-vonatkozású kötettel, és melléje zárkózott föl néhány éve a Táncsics is. Hogy milyen színvonalasan, azt beszédesen igazolja mostani kiadványa. Aki csak valamelyest belekóstolt a tudományos kutatómunkába, joggal állapíthatja meg, hogy a kötet nem afféle amatőr összeállítás, hanem forrásértékű, szakavatott mű. Azzá teszi a válogatók és szerkesztők: Danyi Gábor, Kovács Andrásné és Simor András tudósi tájékozottsága és biztos ítélőképessége. A gyűjtőmunkát összefogó Danyi Gábor pontosan megjelöli vállalkozásuk célját a rövidségében is sokat mondó előszóban: „Dokumentum-gyűjteményünkkel — kötött terjedelembe sűrített válogatásunkkal — az immár évtizedek óta gyéren folydogáló Táncsics-irodalom hiánylistáját törekszünk némiképp szűkíteni. Olyan dokumentumokat adunk közre, amelyek egyik része eleddig csak szórványosan és szemelvényesen jelent meg a válogatott művek, folyóiratok lapjain, illetve értekezések megvilágító idézetsoraként, a másik fele pedig még inkább publikálatlan". Táncsics lenyűgöző, a lelkesültséget és tárgyias érvelést egyesítő publicisztikái, szózatai, jogászi szabatossággal megfogalmazott javaslatai, valamint a hozzá írt elismerő, biztató vagy korholó, csúfolódó levelek, továbbá a közéleti csatákról szóló aprólékos jegyzőkönyvek valóban híven tükrözik az eszméihez rendíthetetlenül hű népképviselőt és a körötte zajló eseményeket. A könyv tudományos értékét fokozza a tömör magyarázatokkal szolgáló függelék; ennek készítésében a történelemfakultációra járó diákok is részt vettek. A sorozat következő kötete, amely nyomdában van már, Táncsics 1869-72-es országgyűlési követségének dokumentumait tartalmazza. S talán nem hiú remény, hogy kikerül egyszer az iskola kitűnő műhelyéből az oly nagyon hiányzó Táncsics-monográfia is. Hadd fejezzem be az örvendező ajánlást Négyesy Lászlónak, az egykori hires professzornak a Magyar Irodalmi Ritkaságokat dicsérő szavaival: „Oly szép dolog ez, és oly meghatóan emlékeztet irodalmunk történetének legszebb legendáira!" FÉNYI ANDRÁS A Nemzeti Színház első tervezete A Nemzeti Színház másfél százados jubileuma és a nyáron Budapesten tartott nemzetközi felvilágosodás konferencia tiszteletére jelent meg a nemzeti színházi gondolat első hazai felvetésének, egy Frendel nevű német anyanyelvű, de magyar érzelmű kapitány, ún. hungarus 1779-ben Pozsonyban névtelenül kiadott röpiratának fordítása: Egy Magyar Nemzeti Játék Szín Tervezete. A mű, mely majd ötven évig visszhang nélkül maradt, a felvilágosodás szellemében indokolja meg magyar színház létesítésének szükségességét, és gyakorlati javaslatokat is tesz működtetésére. A röpiratban írt előszóban Staud Géza megállapítja a szerző eddig bizonytalan kilétét, és rámutat, hogy Frendel koncepciója összefügg a bécsi Burgtheaternek II. József (akkor még kulturális ügyekkel foglalkozó társuralkodó) által 1776-ban Nationaltheaterré történt átminősítésével és aufklärista átalakításával. A tervezet műfajára nézve: szózat a hazához. Frendel a hon fiainak támogatását kéri a szelíd erkölcsök megalapozásához, a létrehozandó színház ugyanis, szerinte, a polgári erények iskolája lesz. A harcos századok után immár azt kell bizonyítanunk a művelt külföld előtt, hogy a nemzet a fegyverforgatás mellett a tudományokra is alkalmas, vagyis Caesar jelmondatával szólva: Ad utraque parati — mindkettőre kész. A színház érzékletes példák által jóra neveli az embereket, a „Históriához hasonlatosan formál hőst, hű alattvalót, derék polgárt, jó apát, gyengéd anyát, nemes ifjat s erényes leányt". Ezen túlmenően a teátrum a mindenkinek szükséges és a munka szempontjából is fontos szórakozás leghasznosabb válfaja. Az erkölcsnemesítő célok eléréséhez a túlzott szigor nem visz elég közel, hibás is neveléstudományunk, így inkább az emberek utánzási hajlamát kell kihasználnunk tökéletesbítésükre. A röpirat konkrét javaslatai 1837-ben, a Pesti Magyar Színház megnyitásával végül is megvalósulnak. A teátrum a fővárosban alapítványból, közadakozással jön létre; a színészeket, hazai képezde híján, kezdetben Bécsben tanítják, és a programot elégséges számú jó magyar darab hiányában fordításokkal egészítik ki. A tervezetet Wellmann Nóra korhűre stilizált fordításában olvashatjuk. A reprezentatív kis kötet tartalmazza ezenkívül még az eredeti német és francia változatot is. (Magyar Színházi Intézet) SZABÓ LÁSZLÓ Folyóiratszemle ÜZEMTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 1987 A Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának kiadványában bevezetőül Takács Éva Egy szocialista brigád portréja (1-13. L.) című tanulmányát olvashatjuk, amely a Kaposvári Húskombinát Tóth Lajos szocialista brigádjának a történetét örökíti meg az üzemi krónikaírás munkaigényes, módszertani, szemléleti szempontból a fővárosban is jól hasznosítható példájaként. E krónikák anyaga jól beépíthető tudományos igényű üzemtörténeti monográfiákba is. Ezt Bencze Géza Műszaki múzeumok, ipari szakgyűjtemények című tanulmánya (14-23. 1.) követi. Áttekinti a hazai műszaki múzeumügy fejlődését, feladatait, bemutatja országos és fővárosi intézményeit. A természettudományokban és ennek kapcsán a termelésben végbement fejlődés nyomán Európa országaiban a XVIII. század végétől alakultak meg az önálló műszaki múzeumok vagy az általános múzeumok technikai, műszaki osztályai. Hazánkban inkább a felvilágosodás velejárói s csak később, az iparpártolás egyik megnyilvánulásaként, történtek kísérletek műszaki múzeumok, gyűjtemények létrehozására. 1808-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban technológiai osztályt is felállítottak. A hetvenes évekre a mintegy 20 ezer darabból álló ipari, technikai, kézművesipari szakmai gyűjtemény helyhiány miatt, átkerült az Iparegyesülethez és a Műegyetemhez, részben pedig az akkoriban létesült Technológiai Iparmúzeumhoz. A millenniumi ünnepségsorozat keretében 1896-ban megnyílt a Közlekedési Múzeum és a Vajdahunyad vári me-46