Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - TÉKA

zőgazdasági kiállítás, amely 1907-re vált múzeummá. A műszaki múzeumügy azonban nehezen fejlődött. 1935-ben nyílt meg a budapesti Déli Vasút Igazgatósága épületében — két teremben — a Magyar Műszaki Múzeum, Lósy-Schmidt Ede anyagából, mely később nagyrészt szétszóródott, elkallódott. A felszabadulás után — a maga nemében nemzetközileg is élenjáróan — az Elnöki Tanács 1954 . 4. sz. törvényerejű rendelete intézkedett a műszaki és ipari műemlékek nyilvántartásáról és védelméről. Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport alakult. Eredményes tevékenységét az Országos Műszaki Múzeum 1973. január 1-jei megalakulása zárta. Ezt megelőzően 13 ipari szakmúzeum és -gyűjtemény alakult (Postamúzeum 1955; Tűzoltómúzeum 1955; a soproni Központi Bányászati Múzeum 1957; budapesti Öntödei Múzeum 1969; Csepel Vas- és Fémművek Munkásmozgalmi és Gyártörténeti Múzeuma 1972 stb.). Az elmúlt években Textilipari Múzeum, Elektrotechnikai Múzeum is nyílt, de rajtuk kívül számos jelentős vállalati, gyári gyűjtemény is létezik. A tanulmányt a műszaki múzeumok, szak- és üzemi gyűjtemények, bemutatóhelyek címjegyzéke zárja. KOZMA JÁNOSNÉ: A söripar fejlődésének történeti vázlata című írása (24-29. l.J mintegy másfél száz évre visszatekintve mutatja be a serfőző céhektől a modern nagyvállalatokig a termelés, a technológia és a sörgyárak történetét, a szakma és az értékesítés virágzó időszakait és mélypontjait, a közelmúlt fejlesztési törekvéseit. SZEKERES JÓZSEF: A Bosch gyár magyarországi képviselete és leányvállalata (1898-1950) című tanulmánya (30-33. I.) bemutatja az autóvillamossági ipar egyik kiemelkedő vállalkozóját, Bosch Róbertet, végigkíséri gyártmányainak, vállalatainak világpiaci térhódítását. Ausztria-magyarországi vezérképviseletét Dénes Ede budapesti mérnök nyerte el 1898-ban. Az első világháborút követően csak szerény keretek között működő magyar Bosch-vállalat a húszas évek derekán fellendült, 1928-ban a Váci úti új üzlet- és irodaházba költözött, ahol utóda, az Autóvillamossági Felszerelések Gyára ma is működik. A gazdasági világválságot, az autóipar visszaesésének következményeit elektromos szerszámok, hűtőszekrények, háztartási gépek, gázórák, gázbojlerek gyártásával ellensúlyozva vészelte át. Budapest ostromakor a Váci úti gyár kiégett. Az egykor német érdekeltségű vállalat Szovjet tulajdonba került. 1954-től, ismét magyar állami tulajdonban, hatalmas fejlődésnek indult, 1969-től a Bosch anyavállalattal új kapcsolatokat teremtve jelentős gyár. FARKAS ZOLTÁN: Sónyerés a lovászi szénhidrogén telepek rétegvizéből 1945-ben (34-36. I.) című írása egy szükség szülte technológiai eljárásról számol be, amelyet 1946-47-ben alkalmaztak étkezési só termelésére. TÓTH RÓBERT: A Magyar Ipartörténet című folyóirat repertóriuma (1906; 1908-1911). című írása (37-41. I.) egy, felthetően financiális okokból sajnálatosan rövid életű periodika történetét és tartalmát adja közre. Profilja — alcíme szerint — „Gyármonográfiák és ipartörténeti kiadványok tára". Kiadója, szerkesztője Sztudinka Ferenc, folyóiratának olyan nemes ipartörténészeket is megnyert, mint Gelléri Mór vagy Matlekovics Sándor. V. FODOR ZSUZSA: A veszprémi Üzemtörténeti Klub tizenötéves története (42-56. l.J. A fővárosban is jól alkalmazható ötletek, módszerek forrása egy klub sokrétű működ•tetésére. GESZLER ÖDÖN: Megnyílt a Textil- és Ruhaipari Múzeum című írása (37-64. I.) arról tájékoztat, hogy negyedikként csatlakozott a budapesti műszaki múzeumok sorához az 1986. december 6-án megnyitott Textil- és Ruhaipari Múzeum (XIII., Gogol u. 9-11). A szerző a textilipar berendezéseinek, termékeinek gyűjteményi bemutatására irányuló, számos hazai és külföldi példát sorol föl. Az új múzeum létesítésének előtörténete: 1968-ban a Szabadság téri egykori Tőzsdepalotában volt először textil- és ruhaipari kiállítás a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület rendezésében. A második kiállítást 1972-ben az óbudai zsinagógában azzal az elhatározással rendezték, hogy majd ez a 19. századi klasszicista épület lesz a múzeum végleges otthona. Végül a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Angyalföldi Gyáregysége használaton kívül helyezett szövöde épülete lett a múzeum végleges otthona. Megismerhetjük építészeti megjelenését, sokrétű feladatait, a benne elsőként megrendezett kiállítást a szövés történetéről. VARGA MIKLÓS: Rekonstrukciós problémák a települések vízgazdálkodásában (Településfejlesztés, 1987. 2. sz. 13-16. !.). Napjaink vízgazdálkodásában, a fejlesztésben, a fenntartásban és az üzemeltetésben egyaránt mindinkább uralkodóvá válnak az intenzív elemek. Közművállalataink tevékenységében mind nagyobb szerepet kap a rekonstrukció, az elhasználódott létesítmények nagyjavítása, az eredeti állapot helyreállítása. A rekonstrukció közgazdasági feltételeinek áttekintése során kiderül, hogy a közművállalatoknál az amortizációból felhalmozódó anyagi források önmagukban nem elegendők az elhasználódott közműrendszerek pótlására. Ennek okait részletesen ismerteti a szerző. A rekonstrukció műszaki tartalmának áttekintéséhez a szerző adatokat szolgáltat az ivóvíz- és csatornahálózat hosszáról, korösszetételéről, a felszabadulás előtt és után épült létesítményekről, berendezésekről, a rekonstrukció szempontjairól, a jelentősen bővült műszaki eszköztárról, a biotechnológia, a kémia, az elektronika, az automatika térhódításáról a települések — így Budapest — vízgazdálkodásában. JUHÁSZ ENDRE: Korszerű elvek, új fejlesztési megoldások a települések közművesítésében (Településfejlesztés, 1987. 2. sz. 17-21. l.J. „A közműfejlesztés a településfejlesztés része. A közművek akkor szolgálják ki a települes igényét, ha annak tervszerű fejlődését lehetővé teszik. A költségek viszont felhívják a figyelmet a mértéktartó, ütemezett, a település és környezetének igényeit és tűrőképességét mérlegelő fejlesztés szükségességére" — állapítja meg bevezetőjében a szerző. Áttekinti a vízellátási és csatornázási közműfejlesztés feltételeit (tervek, tervezés, berendezések gyártása, kivitelezés, üzemeltetés, oktatás), majd ismerteti a települési vízellátás és szennyvízelvezetés jelenét és jövőjét, főbb adatait, az OVH 2005-re előretekintő távlati fejlesztési koncepcióját, végül a fejlesztés elveivel, irányzataival, súlyponti feladataival foglalkozik. Érdekes írás a főváros közműproblémáinak jobb megértéséhez. FÜZESSÉRY ZOLTÁN: Budapest, Káposztásmegyer városrész tervezése (Településfejlesztés, 1987. 2. sz. 165-176. I.). A városrész tervezésének előtörténete, határainak, közlekedésének, infrastruktúrájának stb. leírása, a városrész megvalósítás alatt álló I. üteme. A tervezés módszerei, elvei, az eddig felépült rész mérlege a használatban. SZEGŐ GYÖRGY: Vevőcsalogató (Impulzus, 1987. 23. sz. 20-21. L). Nagykörúti boltok, anno 1930. Az ERMA — jelszava: .Elvünk Rendes Munkát Adni —, az 1922-1948 között fennállott patinás kézimunkabolt, akkor valóban fogalom volt. Az utóbbi időben átépített boltok belső építészeti törekvései mindinkább a régi kereskedőigazságot tükrözik: a vevőt el kell csábítani... LENGYEL JÚLIA: Budapest Székesfőváros Központi Gyógyáruraktára és közkórházi gyógyszertári szervezetének működése a második világháborúig (Orvostörténeti Közlemények, 1984. 3-4. sz. 107-108. 45-60. l.J A maga idejében jelentős szerepet töltött be a főváros egészségügyi intézményei között a Központi Gyógyáruraktár és a Közkórházi Gyógyszertárak szervezete. Az intézmény hivatása volt Budapest négy közkórházát gyógyszerrel, kötszerrel és műszerrel ellátni — olvashatjuk a bevezetőben. A szervezet élén a Fővárosi Közkórházak Központi Igazgatósága állott a nagy gyógyszerraktárral és a központi laboratóriummal. Az igazgatósághoz tartoztak mind felügyelet, mind pedig ellátás szempontjából a Szent Rókus, később a Szent István, a Szent János és a Szent László Kórház házi gyógyszertárai. Felügyeleti szervük a Székesfőváros Tanácsa X. Egészségügyi Ügyosztálya volt. Az intézmény hosszas huzavonák, a főváros és a gyógyszerésztestület közötti, gyakran éles, évtizedekig tartó viták után, 1921-ben jött létre, amikor a közkórházi gyógyszertárakat a Székesfőváros házi kezelésbe vette. A tanulmány sokoldalúan, számos dokumentumrészlet és adat közlésével mutatja be e kórházak gyógyszertárainak történetét, tevékenységét, érdekes képet ad szakmai működésük, helyzetük, fejlődésük alakulásáról. NAGYBÁKAY ANTAL ZELMOS: Egy anyag- és fűszerkereskedés orvosi és gyógyszertári vonatkozásai a XVIII. század végén (Orvostörténeti Közlemények, 1984. 3-4. sz. 107-108. 177-180. l.J Az ausztriai származású Rickl Ferenc 1781-ben vette meg a Váci utcában lévő Vörös rákhoz címzett anyag- és fűszerkereskedést a puskapor-árusítási joggal és a házzal együtt, s ezzel egyidejűleg Pest város polgára lett. Üzletének elnevezése — „anyag- és fűszerkereskedés" — nem mindennapos. A fűszerkereskedés megjelölés lényegében a mai élelmiszerboltnak felel meg. Az anyagkereskedés viszont gyógyanyagokra, vegyicikkekre és festékárukra utal. A szerző üzleti iratok alapján adatokat közöl az 181 l-ben megszűnt cég történetéről, az ott vásárló orvosokról és gyógyszerészekről és az árusított gyógyanyagoknak számító cikkekro1

' CSOMOR TIBOR 47