Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Gáspár Tibor: Hogy jobban éljünk itt

Lakóház a II. kerületi Cinege utcában Az 1960-as általános rendezési tervet 1969-70-ben felülvizsgálták és újraértékelték, majd a felülvizsgálati terv 1971-ben a kormány elé került jóváhagyásra. A felülvizsgálat lényeges megállapításai a következők: a várható lakásszükséglet a népességnövekedésre tekintettel az előirányzottnál nagyobb; a városépítés területi diszpozíciója problematikus; nem került sor az elavult városrészek átépítésére. Ezekre a megállapításokra támaszkodva az 1971-ben jóváhagyott általános rendezési terv több mint 400 ezer lakás építését látta szükségesnek a 2000-ig terjedő időszakban, de csak a város közigazgatási határain belül. Meghagyta, sőt, kiegészítette a megelőző tízéves periódusban elsikkadt, az elavult városrészek rekonstrukciójára vonatkozó gondolatot, figyelembe vette több peremkerület „városiassá" fejlesztését, átépítését. Hangsúlyozottan előtérbe helyezte a városközpont decentralizálását — városrészközpontok létrehozását —, monocentrikus városszerkezet helyett policentrikus városszerkezet kialakítását. Ugyanakkor azonban a lakásépítés érdekei és a szanálási feladatok lassítása miatt elengedhetetlenné vált újabb lakóterületek kijelölése, a beépített terület növelése. Ennek következményeként mintegy 10 négyzetkilométerrel 35 százalékra növekedett Budapest lakóterülete. Ilyen előzmények után az új általános rendezési terv „programtervezete" módosította a korábbi évtizedek koncepciójának főbb irányait. Kifejezésre jutnak benne nemcsak a demográfiai folyamatok változásának következményei és mintegy 25 év extenzív lakástelepítési, -fejlesztési korszaka pozitív és negatív hatásainak vizsgálata, hanem elsősorban az, hogy éppen a lezajlott folyamatok következtében napjainkban a város adottságai — például a természeti értékei, meglévő szerkezete, nem termelő infrastruktúrája — felértékelődtek. Eszerint a jövőben a területfelhasználásban és településszerkezetben meglevő potenciális lehetőségek, valamint a tartalékok ésszerű hasznosítása lesz a fejlesztés meghatározója. A település szerkezetét a környezeti értékek, az építészeti sajátosságok megőrzése és gazdagítása mellett kell korszerűsíteni — a területfelhasználásban a társadalmi-gazdasági szükségleteknek megfelelő arányokat kell kialakítani. Mindezt pedig úgy kell megvalósítani, hogy a főváros természeti értékei, fokozott védelmet kapjanak. Programtervezet 2000-ig E domináns elvek szem előtt tartásával alakultak ki az 1987-es rendezési programtervezet lényeges szempontjai. Jóllehet, az extenzív fejlesztésnek „vége", mégis kismértékben, átmenetileg tovább nő Budapest beépített területe a városhatáron belül. Ennek elsőrendű oka változatlan: a lakóterületek növelése, de közrejátszik ebben a közlekedésfejlesztés, az új közműterületek kialakítása (szennyvíztisztító telepek elhelyezése), a zöldfelületek fejlesztése érdekében telepítendő erdők területigénye is. Változások állnak elő a lakóterület belső arányaiban. Ennek oka a tervnek az a törekvése, hogy a kialakult jelentős eltéréseket mutató lakássűrűség kiegyenlítődjék. Az elképzelés — a tervezés szándéka szerint — a következőképp érinti a különböző jellegű lakóterületeket: — a hagyományos zártsorú, intenzív beépítésű, lényegében központi fekvésű kerületek lakássűrűsége kissé csökken a rehabilitációs korszerűsítés során; — a nagyobb, általában intenzív beépítésű új városrészek (lakótelepek) területe növekszik, részben a mezőgazdasági területek rovására, részben pedig a meglévő, laza beépítésű városrészek átépítésével. Az új lakóterületek tartalmaznak majd — a részletes tervekben meghatározandó mértékben — laza beépítésű egységeket is; — a vegyes, általában zártsorú beépítésű, helyenként üzemi területekkel átszőtt városrészek egy része a lakó- és üzemi területek szétválasztásával, rekonstrukció során korszerűsödik. Ennek keretében helyenként számottevően növelik a zöldfelületeket; — a családi házas beépítésű lakóterület nagysága az újabb parcellázások miatt tovább nő, ugyanakkor egyes helyeken az előirányzott magasabb fokozatú beépítés következtében, szórványosan csökken is. A fentiek figyelembevételével hipotézis jellegű számítások készültek a fővárosi népesség várható területi megoszlására. E szerint a központi fekvésű kerületekben kisebb mértékű lesz a népességcsökkenés, mint az elmúlt 15 évben. Ennek előfeltétele, hogy a belső városrészek rehabilitációs korszerűsítése bekövetkezzék, és javuljanak a lakókörnyezeti feltételek. Csökkenni fog a budai kerületek lakossága. Ez az előrejelzés azzal indokolható, hogy nem engedhető meg a budai hegyvidék további jelentős beépítése, és nincs hely többé a nagyobb léptékű, szervezett, többszintes lakásépítés számára. Számottevő lakosságcsökkenés várható a pesti oldal „átmeneti" fekvésű kerületeiben, viszont összességében növekedni fog a pesti oldal peremkerületeinek lakossága. Számítások valószínűsítik, hogy az 1990-es években a lakások száma kissé meghaladja az igényjogosultak (családegységek) számát. A lakástöbblet várhatóan a lakásmobilitás fokozódásában játszik majd szerepet. Az átlagos családnagyság a hosszú távú időszak során 2,36 főről 2,2 főre csökken. A csökkenés csak kismértékben függ a születések számától, inkább a lakáshelyzet javulásával, valamint a családok további felaprózódásával hozható összefüggésbe. Budapest iparának területigénye hosszú távon biztosítható az adott ipari területen belül a termelőüzemek rekonstrukciójának és a más rendeltetésű létesítmények felszámolásával. A szolgáltató, javító stb. ipar területigénye Budapesten csak mérsékelten növekszik majd, növekedni fog vi-9