Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Gáspár Tibor: Hogy jobban éljünk itt

Hogy jobban éljünk ITT szont a raktározási célra alkalmas iparte­rületek iránti igény. Ezek az elképzelések 2000-ig érvényesek. Az esetleg jelentkező új, 2000 utáni igények kielégítésére van­nak Budapesten tartalék iparterületek (je­lenlegi körülbelül 1200 hektár), melyeket még nem telepítettek be. Az iparterületek fejlesztése során fontos, hogy — elsősor­ban a környezetkárosító hatások mérsék­lésére — a védőtávolságok és védőterüle­tek összhangban legyenek a környező be­építéssel. A tervezet javasolja, hogy a la­kóterületeken és egyéb, nem ipari öveze­tekben lévő üzemeket, amelyek zavarják, illetve szennyezik a környezetet, fokoza­tosan át-, illetve kitelepítsék. A budapesti zöldfelületek fejlesztésé­nek főbb elvei a különböző területfelhasz­nálású és beépítésű térségek szerint a kö­vetkezők: — a lakóépületekhez közvetlenül kap­csolódó közkerteket elsősorban a köz­ponti fekvésű városrészekben a rehabili­tációs korszerűsítésekkel együtt szükséges bővíteni; — a lakóterületi parkokat a helyi igé­nyek és lehetőségek, valamint a laksűrű­ség figyelembevételével indokolt fejleszte­ni; — parkerdők telepítése és fejlesztése a közeli és távolabbi lakosság érdekeit egya­ránt szolgálja; — a biológiai aktiv zöldfelületek növe­lése elsősorban az iparterületeken szüksé­ges; gondolni kell azonban a budai hegy­vidék csökkent értékű zöldfelületeinek re­generálására is. Tarthatatlan a zártkerti területek bi­zonytalan helyzete a területfelhasználás, szabályozás és beépítés szempontjából. Üdülőterületté való átminősítésük vagy gazdasági hasznosításuk kívánatos, de számolunk azzal is, hogy egyes zártkertek az alapvető infrastruktúra megteremtése révén lakóterületté fejleszthetők. A jó építészeti minőség megőrzéséért Közintézményeink elsősorban a város legyező alakú szektoraiban, a központi helyeken, „sűrűsödési" centrumokként alakultak ki. Budapest városközpontja az V. kerület középső és északi részében, va­lamint a Várnegyedben van, s csápszerű­en, a főútvonalak mentén (Rákóczi út, Népköztársaság útja, Kiskörút, Nagykör­út, Bartók Béla út, Mártírok útja, Váci út, Üllői út) fejlődik tovább. A jelenlegi városközpontnak erőteljes lakóhelyi funkciója is van, melyet indokolt megtar­tani, és ezért itt nem kívánatos a jelenlegi­nél több intézményt (munkahelyet) létesí­teni. (A városrehabilitációt a tervezet — teljes joggal — úgy tekinti, mint a főköz­pont továbbfejlesztésének különleges módját.) Az 1971-ben jóváhagyott általános ren­dezési terv hat, a jelenlegi tervezet kilenc városrészközpontot jelöl ki. Az utóbbi el­képzelés számol az elővárosok hagyomá­nyos központjaival is. A területileg ki­egyensúlyozott ellátás érdekében előirá­nyozza (az agglomeráció igényeinek figye­lembevételével) — a távoli jövőben a 4-es metróvonal kiépültével — további két (Bosnyák tér és Budafok-Albertfalva) vá­rosrészközpont kialakítását és fejleszté­sét. A tervezet a műemlékvédelem napiren­den levő ismert problémáin kívül a „csak" városképi értékekkel is foglalko­zik. így például a III. kerületi ún. rezervá­tumhoz kapcsolódóan tárgyalja az újlaki térség revitalizációját, valamint ahhoz kapcsolódóan egy „észak-budai gyógy­idegenforgalmi negyed" gondolatát. (Bu­dai Vár-Szentendre tengelyen, all., Fran­kel Leó út térségében.) Utal a tervezet a század elején létrejött „jó építészeti mi­nőséget" képviselő „telepek" megőrzésé­re, megtartására (például Wekerle-telep) és a régi, hegyvidéki műemléki villaépüle­tek hasznosításának lehetőségeire. A terv javaslatokat tartalmaz az ide­genforgalmi szempontból nem kellően hasznosított feltáratlan termálvízkészletre alapozható gyógyüdülő szállodahálózat kiépítésére, a természeti értékeinkkel való helyes gazdálkodásra. Felmerült további szállodafejlesztések terve és a szálláshe­lyek további bővítése, amelynek jelentő­sége növekedni fog, ha valóban rendez­nek Budapesten világkiállítást. A közlekedési hálózat megfelelő fej­lesztése teremti meg a különböző haszno­sítású területek közötti munkamegosztás feltételeit. Különösen fontos a sugár- és körirányú úthálózat fejlesztése. Nem ha­nyagolható el a múltbeli közúti-vasúti ke­resztezések, a korszerűtlen burkolatú, il­letve a kiépítetlen peremkerületi lakóut­cák fejlesztése sem. Tervezetünk szerint a metróépítésben az észak-pesti és az új, a 4-es metró belső városi szakaszának elkészítése reális a hosszú távú tervidőszak alatt. A lágymá­nyosi Duna-híd megépítése az MO-ás au­tópálya és annak déli szakaszán létesülő Duna-hidak a főváros szempontjából a legjelentősebb városépítési-közlekedésfej­lesztési célkitűzéseknek számítanak. Az ezredforduló táján várhatóan 220-260 személygépkocsi jut ezer lakosra, a jelen­legi járműállomány mintegy másfélszere­se. Számítások szerint az ezredforduló körül a gépjárműforgalom átlagosan mintegy 40-50 százalékkal lesz nagyobb, mint ma. A személygépkocsi-közlekedés­nek nagy a fajlagos helyigénye, a környe­zetkárosító hatása és az energiafogyasztá­sa, ezért a fejlesztésben, a forgalomszer­vezésben és az irányításban egyaránt a tö­megközlekedés, különösen a gyorsközle­kedési és villamos üzemű rendszerek el­sőbbségét hangsúlyozza a tervezet. A sze­mélygépkocsik így egyre inkább a szabadidő-forgalom eszközévé válnak. Foglalkozik a tervezet egyes, a város központjától távolabb fekvő családi há­zas területeken a kerékpárút-hálózat kié­pítésével, illetve fejlesztésével, valamint a kerékpározásnak a hétvégi és szabadidő­forgalomban betöltött szerepével. Az általános rendezési terv programter­vezetének koncepciója a hagyományos la­kóterületek környezetbarát fejlesztését szolgálja, hogy például a budai táj kör­nyezetvédelmi szempontból értékes részei ne épüljenek be jobban. Célkitűzés az erősen szennyező ipari üzemek korszerű­sítésének vagy kitelepítésének folytatása is. Foglalkozik a tervezet a lakóterületek környezetének minőségi javításával, java­solja az ipar káros környezeti hatásainak, technológiai rekonstrukciók révén, védő­területek kialakításával a megengedett ér­ték alá csökkentését. A közlekedés fejlesztésének elve, hogy környezetkímélő legyen. Budapest kör­nyezetvédelmét szolgálja a metróhálózat bővítése és a fővárost elkerülő gyűrűs au­tópálya fokozatos megépítése. A tervezet szerint megakadályozható a forgalom nö­vekedéséből származó többletártalom a légi forgalom szabályozásával, zajvédelmi övezetek kialakításával. Környezetvédelmi érdekeket szolgál az a közműkoncepció, amely a víz- és ener­giagazdálkodás, a csatornázás fejleszté­sét, valamint a korszerű szennyvíztisztítás elterjesztését, továbbá a zöldfelületi rend­szer fejlesztését, az élővilág és az emberi társadalom létfeltételeinek, a város klímá­jának a javítását szolgálja. Budapest általános rendezési terve ana­litikus típusú, nem egy elérendő állapotot vázol fel, kevésbé tervez konkrét akció­kat, mint a korábbiak. Ebből a szempont­ból hangsúlyos a tervben — a tárgyalt tér­ségi és ágazati területfelhasználási össze­függések alapján — az egyes alternatívák kialakításának lehetősége, amelyek lénye­gében az éves és középtávú tervek alapjá­ul is szolgálhatnak, illetve azokkal köl­csönhatásban rugalmasan alakíthatók. Reméljük, hogy ez a módszertani felfogás hozzájárul a terv időállóságának meg­termtéséhez olyan korszakban, amely nem kedvez a távlati tervezésnek, és amely éppen a gazdaság, a társadalom, a közösségi élet dinamikusabb változásait kívánja kibontakoztatni, és egy nagyobb, konkrét városrendezési jövőkép helyett annak folyamatos alakítását, a közösség számára pedig az alakításban való részvé­telt helyezi előtérbe. GÁSPÁR TIBOR 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom