Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Oszlay István: Kábeltévé gubancokkal

Kábeltévé gubancokkal Az idea megszületésétől a helyi televízió első adásának dátumáig fél év telt el Gazdagréten. Hogy sok-e ez vagy kevés? Honi viszonyaink között imponálóan rövid idő ez, ha elsoroljuk, hogy a kábeltelevízió költséges dolog, hogy a témának nincs hazai szakirodalma, hogy a bürokráciával, a hivatalokkal változatlanul hadakozni kell. A pénz mellé kellett egy hozzáértő, rámenős, már-már erőszakos szervező. Nagypál Endre — akit a kábeltelevíziózás egyik szakértőjeként emlegetnek — ilyen. O a Gazdagréti Közösségi Televízió vezetője. Főállásban a Magyar Televízió kábelcsoportjánál dolgozik. A kábeltelevíziózásról készített filmje — Fehérvári antennák — megnyerte a XI. Kerületi Tanács vezetőinek tetszését. Először tanácsot kértek tőle, aztán ráéreztek, megvan az ő emberük, s megbízták, vállalja el a szervezést és a vezetést. * A XI. kerületen kívül a fővárosban Kőbányán, Zuglóban és Újpesten saját műsorral is jelentkezik a kábeltelevízió, továbbá nemcsak az újonnan épült lakótelepeken — amelyeket az építési program részeként eleve „bekábeleznek" —, hanem a főváros belső kerületeiben is szerveződnek a különböző körzetnagyságú kábeltelevíziós társaságok. Különösen az utóbbi fél esztendőben nőtt a lelkesedés, azóta, hogy Gazdagréten felszerelték az első parabolaantennát, s ezáltal az angol Sky Channel adásával bővült a műsorválaszték. A sajtótörvény immár magánszemélyeknek is lehetőséget ad kábeltelevíziós társaság alakítására (akár egyetlen házban vagy háztömbben). Mert műholdas műsorkínálat van, minden műfajban, a nap mind a 24 órájában. Lehetővé kell tenni, hogy élhessen is vele mindenki lehetősége és igénye szerint. De ez üzlet. Adok — veszek. Még azt sem mondhatom, hogy zsákbamacskát, mert van és lesz válogatási lehetőség. S az első szédülések után bizton visszatérünk a jó öreg MTV műsoraihoz is, „aki", ugyebár, időközben válaszolni kénytelen erre a kihívásra, s feltehetően javít műsorán... Nem minden kábeltelevízió, amit annak nevezünk a köznapi szóhasználatban. A régi bérházak tetején valóságos antennaerdőt látunk, megannyi levezető kábellel. Jó minőségű s minél több program vételére törekszik mindenki. Pedig egy épületen belül a televízióvétel megoldható egyetlen központi, azaz kisközösségi antennával is. S ugyanígy: jobb minőségben, nagyobb műsorválasztási lehetőséggel több házat, akár egész lakótelepet kiszolgál egy ún. nagyközösségi vevőantenna-rendszer. A gazdagréti kábelhálózaton (más terminológiával kábeles jeltovábbító rendszeren) ötezer lakásba jut el a nagyfrekvenciás hang- és képjel, azaz a rádió-és televízióműsor. De lehetőség van a helyi stúdióban előállított video-, kép és Nincs öt esztendeje, hogy idehaza hivatalosan is zöld utat kapott a kábeltelevíziózás. Az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága 1983. október 14-i ülésén így foglalt állást: ,,A központi és helyi politikai, állami és társadalmi szervek támogassák a nagyközösségi antennarendszerekre épülő kábeltelevíziózás megteremtését helyi erőforrásokra támaszkodva". Az idő tájt nálunk csupán néhány város egy-egy körzetében működött kísérleti jelleggel helyi televízió, ugyanakkor Hollandiában a háztartások 70 százaléka tartozott a 17 ezer, egymástól független kábeltelevíziós társaság valamelyikének hálózatához. Náluk folytatódott, nálunk pedig megkezdődött a kábeltelevízió térhódítása, a jókora fáziskésést mintegy behozandó, igen gyors ütemben. Ennek az áramlatnak köszönhető a főváros első, a helyi televízióadást is magába foglaló kábelhálózat kiépítése a XI. kerületi Gazdagréten. hangjel egyirányú „szétosztására" is, vagyis a helyi videó, tévé és rádió műsorának továbbítására. És ez a kábel „telhetetlen": egyidejűleg, egymástól függetlenül több száz jelet képes továbbítani — és nemcsak egy irányban. A koaxiális kábel különböző visszirányú jelátvitelre is alkalmas, tehát kétirányú (interaktív) szolgáltatásokat is le lehet vele bonyolítani. S e pillanattól kezdve beszélhetünk „igazi" kábeltelevízióról. A kábeltelevízió forradalmasította a „klasszikus" televíziózást. Gazdagréten hét televízióműsort kínálnak (MTV 1-2, szovjet 1, csehszlovák 2, Sky Channel, mozicsatorna és stúdióműsor). Ezenkívül szombat-vasárnap egész nap „szól a rádió". Mindezt havi 50 forintért. És az egyelőre még kihasználatlan lehetőségek közül néhány: lehetne általános diszpécserközpont, ellátva annak összes feladatát (például hőközpontvezérlés, liftvezérlés, kapufigyelés, betörésjelzés, orvoshívás, telex stb.). És telefon! Digitális alközpontok alkalmazásával lehetett volna, illetve lehetne a telefont a hálózatba „integrálni". De ne álmodozzunk! Ezek a dolgok jobbára még csak a szakirodalomban olvashatók, megvalósításuk, a telefont kivéve, eddig nemigen került szóba még Gazdagréten sem... * A gazdagréti kábeltelevízió létrehozásában minden illetékes segítőkész partnernak bizonyult. A Fővárosi Tanács az állásfoglalást követő vezetői értekezletén úgy döntött, hogy Gazdagréten kábeltelevíziós mintarendszerként — valamennyi, a kábeltelevízió által nyújtható funkció ellátására — támogatja a hálózat megépítését, s egyúttal meghatározta a megvalósítás egyes ütemeinek feladatait. 1985 szeptemberében a végrehajtó bizottság — az elért eredmények értékelése után — a VII. ötéves tervidőszakra 45 millió forintot irányzott elő kábeltelevíziós hálózatok fejlesztésére. A gazdagréti volt a mérce, hogy mekkora összegből lehet a feladatot megvalósítani (a gazdagrétiek négymillió forintot kaptak, amiből a stúdió technikai berendezését vásárolták meg). Ebből a pénzből a Beruházási Főosztály ad támogatás azoknak a kerületeknek, amelyek megpályázzák, és szerződésben, határidőre vállalják, hogy megkezdik a helyi televízióadást. Eddig a X., a IV., a III. kerület kapott 3-4 millió forintot, az idén a XIV., a XV. és a XIX. kerület adott be pályázatot, s bejelentette igényét az V. és a XVIII. kerület is. Azon a nevezetes napon, 1984. szeptember 3-án, amikor megkezdték az első — kísérleti — adást, még nem volt bolt a gazdagréti lakótelepen, csupán két háztömbben laktak, kölcsöngépekkel dolgoztak a Regős utca 3. szám alatti, ideiglenes, üzlethelyiségekből átalakított stúdióban. Tizenöt perces információs blokkal kezdtek (tudnivalók a buszközlekedésről, a telefonálási lehetőségekről, óvodáról, iskoláról stb.), ezt a konzervműsort aztán több mint egy hónapra prolongálták. Ezen a napon volt a Törökugrató utcai iskola avatása és tanévnyitója. Az ünnepségen készült felvételeket másfél óra múlva a képernyőn láthatták a lakók... Kik készítették, szerkesztették a műsort az ezt követő három év alatt? A Regős utca és a Törökugrató utca három-négy épületéből verbuválódott a munkatársak, közreműködők csapata. — Csekély kivétellel, dilettánsok, a szó nemes értelmében — mondja Nagypál Endre, s hozzáteszi: — Tudatosan arra törekedtem, hogy ezt a műsort lakótelepiek csinálják. Jöttek ide hivatásosak, akik pénzért dolgoztak volna. Nyilván elriasztottuk őket... Igaz, jól fizetett stábbal rendszeresebb, nívósabb műsort lehet csinálni, de én mást akartam, mint a többi kábeltelevízió, és az a véleményem, hogy így kell csinálni. Nem véletlenül időztem hosszabban az első adás ecsetelésénél. Puszta felidézésének is van valami varázsa, a feltehetően fésületlen mondatoknak lelkes-izgatott atmoszférája. Azóta csak két élő adás emlékezetes számomra, rosszízű beszélgetés — beszélgetés? perpatvar! — volt mindkettő (egyiknek a lakótelepi ABC igazgatója volt a szenvedő alanya, másiknak pedig a Gelka gyanútlan képviselője). A többi összemosódik. A szokásos hétfő esti élő adás egyre gyérebb lett, hiányzott a koncepció, a hozzáértés, a felkészültség. Különösen a műsorvezetők „alakításai" voltak bántóan kínosak vagy éppenséggel nevetségesek. A kezdeti varázs elil-11