Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Hollós László: Telefontolgatás

TELEFONTOLGATAS Schneider József: Fogadónapjaimon gyakran előfordul, hogy az ügyfelek arra hivatkoznak: pénzért bárki szerezhet telefont. Ilyenkor megkérem őket, mondják jegyzőkönyvbe, amit tudnak. Erre aztán kiderül, hogy csak úgy hallották ezt vagy azt az esetet, ám bizonyítani nem tudják. Azt hiszem, ha tudná a lakosság, hogy vannak Budapesten olyan kerületek (például a VI., VII., VIII., XIII., XIV., XV., XVI., XVII., XVIII., XX., XXII.), amelyekben egyáltalán nincs mód új állomás bekapcsolására, akkor talán megértőbbek lennének. — Ezekben a telefonhiányos időkben egyre fontosabb szerepük van a nyilvános készülékeknek, amelyek azonban gyakran használhatatlanok, Mi ennek az oka? László Lajos: Manapság divat szidni a nyilvános telefonokat. Kétségkívül vannak olyan városrészek, ahol valóban nehéz működő készüléket találni, ám, szerintem, az általánosítás túlzott. Igazgatóságunk 1981-82-ben jelentős rekonstrukciós programot valósított meg, amelynek keretében számos új, esztétikailag is szép fülkét és készüléket helyeztünk el. Hogy a nyilvános telefonok olykor mégis használhatatlanok, az többnyire a garázdáknak, bűnözőknek „köszönhető". Sajnos, rendkívül megnőtt a rongálások és fosztogatások száma, ezért gyakran válnak üzemképtelenné a készülékek. Sokan próbálnak ingyen telefonálni, és a perselybe dobott idegen pénzérmék, barkácsolt fémdarabok dugulást okoznak. Schneider József: Igazgatóságunkon egy 260-300 fős üzem foglalkozik a nyilvános telefonok karbantartásával és üzemeltetésével. A rendszeres ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy 100 telefon közül 92-93 működik. Persze akadnak olyan területek is, ahol kevés a nyilvános készülék, ott egyetlen meghibásodás is rengeteg panaszt vált ki. Ezekre az állomásokra megkülönböztetett figyelmet fordítunk, s ha a műszaki feltételek lehetővé teszik, újabb készüléket telepítünk az ilyen környékre. Jelentős eredményt várunk attól, hogy a közeljövőben minden nyilvános telefont mágneses zárral látunk el. E munkálatok egyébként már el is kezdődtek a Belvárosban. Lemaradtunk — A telefonellátás színvonalát tekintve hányadik helyen ál! Budapest az európai fővárosok ram^prában? Bozóky István: Az utolsó előttin. Csak Varsó van mögöttünk. (Albán adatok nem állnak rendelkezésünkre.) Ez azt jelenti, hogy amíg Budapesten 100 lakosra 35 távbeszélő-állomás jut, addig Athénban 54, Brüsszelben 70, Bécsben 75, Helsinkiben 93, Stockholmban 129, Párizsban pedig 144. Ha a szocialista országok fővárosait nézzük, akkor kiderül, hogy Varsóban 32, Szófiában 36, Moszkvában 40, Berlinben 41, Prágában 53 a beszélőhely-sűrűség. Igaz, hogy az elmúlt három évtizedben Magyarországon a beszélőhely-sűrűség megnégyszereződött, ám közben Európa többi országában átlagosan hat és félszeres volt a fejlődés. 1955-től 1985-ig a szocialista országok közül Jugoszlávia hússzoros, Bulgária tizenhatszoros, Románia tizenegyszeres, Lengyelország és a Szovjetunió hétszeres fejlődést ért el. Amíg 1985. január elsején Magyarországon 100 lakosra 13,5 telefon jutott, addig Csehszlovákiában 22,6, Ausztriában 47,6, az NSZK-ban 59,9, Dániában 74,9, Svájcban pedig 81. A távközlés fejlesztésére általában a beruházásokra felhasználható összeg 2-4 százalékát fordítják. Hazánkban az utóbbi időszakban mindössze egy százalékát. — Van lehetőség a közeljövőben a lemaradás csökkentésére, az európai színvonal megközelítésére? Schneider József: Bizonyos mértékű előrelépésre van remény, de a felzárkózásra, egyelőre, még várni kell. Ahhoz, hogy a budapesti telefonigényeket maradéktalanul kielégíthessük — az elhasználódott központok újakra cserélését és a még ezután jelentkező igényeket is figyelembe véve — körülbelül 700-800 ezres új központkapacitásra lenne szükség. A telefonhálózat fejlesztése viszont rendkívül tőkeigényes. Egyetlen telefonközpontkapacitás létesítése — az adott területtől függően — 60-100 ezer forintba kerül. A VII. ötéves tervidőszakban várhatóan 107 ezer központkapacitás létesítésére lesz lehetőségünk, ám ennek egy része rekonstrukció lesz. A tervek szerint 52-59 ezer új telefonállomást kapcsolunk be Budapesten, így, becslésem szerint, 1990 végéig 100 lakosra körülbelül 40 telefon jut majd. (Az országos beszélőhely-sűrűség a jelenlegi 14-ről 16,8-ra nő.) A Posta hosszú távú fejlesztési terve szerint az ezredfordulón a fővárosban a beszélőhely-sűrűség eléri, esetleg meghaladja a hetvenet. Ennek érdekében, elsősorban a külső kerületekben, 16-20 telefonközpontot kell építeni. Bozóky István: Feltétlenül fordulópont lesz, ha a mostani tervidőszakban kikerül a hálózatból a három legrégebbi központ: a Zugliget, a Budafok és a Pestlőrinc. A másik lényeges változás, hogy áttérünk a hétjegyű telefonszámra. Ez alapvető feltétele a továbblépésnek, hiszen így lehetőség nyílik új központok létesítésére és az előfizetők számának növelésére. László Lajos: Ha hátrányunkat behozni nem is tudjuk teljesen, azért, véleményem szerint, 2000-ig csökkenteni lehet (és kell is!) a lemaradásunkat. Ezt annak reményében mondom, hogy az ország politikai, állami és társadalmi vezetése részéről tapasztalható jelenlegi hozzáállás a jövőben sem változik. Biztos vagyok benne, hogy a Posta az eddiginél fokozottabb mértékben igényli majd az intézmények, a vállalatok és a tanácsok hiteltámogatását, valamint a lakossági pénzeszközöket. — Ha már a lakossági pénzekről esett szó: mit várnak a kötvényjegyzéstől? Schneider József: A Posta ezzel egészítheti ki saját tőkéjét. A VII. ötéves terv telefonfejlesztése több mint 80 százalékban postai, illetve állami pénzből, 14 százalékban kötvényjegyzésből és 5,4 százalékban tanácsi, vállalati vissza nem térítendő forrásból valósul meg. A meghatározó tőkét tehát a Posta és az állam adja, amelyhez a közületek és a lakosság is hozzájárul kölcsön formájában. Ráadásul, aki most 25 ezer forintért kötvényt vásárol, az nemcsak telefont kap az ígért határidőre, hanem több mint 33 ezer forintot is. — Esetleg nem fog eladósodni a Posta e hitelek miatt? Vissza tudja-e majd fizetni a felvett kölcsönöket? László Lajos: Csak olyan mértékben vesszük igénybe ezeket az ún. pótlólagos lehetőségeket, amíg garantálható a Posta gazdasági stabilitása. Ebben a tervidőszakban tehát nem léphetjük túl a már említett 14 százalékot. A ,,nagy áttörésre" várva — Melyek a VII. ötéves terv legfontosabb célkitűzései a telefonellátási problémák felszámolása terén, s mi valósítható meg ezekből? Schneider József: Budapesten a központok és hálózatok kritikus helyzete miatt a beruházások nagy része rekonstrukció lesz. Ez több tízezer korszerűtlen főállomást érint. A mérsékelt mennyiségi fejlesztés mellett megkezdődik néhány központ "(például az István, az Angyalföld, a Pestlőrinc) építése, elősegítve ezzel az 1990 utáni dinamikusabb fejlődést. Ebben a tervidőszakban 20 ezer állomáskapacitású főközpontot építünk Zuglóban, Csepelen pedig egy 15 ezrest. Kisebb mértékben bővítjük a Ferenc-, a Városmajor- és az Újpest-központot, s megkezdjük az Erzsébet-központ rekonstrukcióját. A Pestlőrinc-, a Budafok- és a Zugliget-központ állomásait átmenetileg konténerközpontokra terheljük át. Egyébként a tervidőszakban a főváros különböző részein összesen 22, egyenként ezres kapacitású konténerközpontot telepítünk, és körülbelül 1200 nyilvános telefonállomást létesítünk. A dinamikus fejlesztés érdekében szükségünk van mérnökökre, technikusokra, műszerészekre, karbantartókra, hibaelhárítókra, kábelépítő és szerelő szakemberekre. A mennyiségi fejlesztés mellett alapvető célunk, hogy ne romoljon tovább Budapest telefonhelyzete, és ahol csak lehet, javítsuk az ellátás színvonalát. Annak ellenére, hogy több tízezer új állomást kapcsolunk be, és érezhetően javul majd a hálózat működőképessége, az eddigi nagy lemaradás miatt tovább nő a telefonra várakozók száma. Mégis optimista vagyok, hiszen most végre sikerült elmozdulni a holtpontról. A VII. ötéves terv számos beruházása ugyanis lehetővé teszi, hogy a következő tervidőszakban nagyobb ütemű fejlesztéseket hajthassunk végre. Úgy gondolom, az igazi, nagy áttörés akkor fog bekövetkezni. HOLLÓS LÁSZLÓ 8