Budapest, 1987. (25. évfolyam)

12. szám december - P. Szabó Ernő: Mindenszentek temploma

w in U Z H H U H 1-9 w s az oltáriszentséget őrző fülke. A két rész között kicsi a szintkülönbség, s több az összekötő, mint az elválasztó elem. Ugyanolyan, például, a vörös padlóburkoló tégla. Ugyanolyan rusztikus, kisebb román templomok szabálytalanul faragott köveinek hatását idéző béléstestek a falban. Ugyanolyan zöldes derengés az ablakok és a tető felől, mert a két különböző meredekséggel emelkedő tetőrészt szintén üvegablakok kötik össze. Ez a megoldás, az egyébként is tágasnak tűnő tér megnyitása az ég felé, egyrészt az épület rendeltetését fejezi ki, mintegy közvetítő szerepet vállal, másrészt a nyugati kereszt alakú ablakkal együtt mintegy két irányból fordítja a tekintetet az oltár felé. A lehető legegyszerűbb megoldások, legolcsóbb, leghasználhatóbb anyagok — melyek azonban igen egységes hatást eredményeznek. Egyszerűség, egyöntetűség jellemzi a templom berendezését is. Az alapot a sötétre égetett, lakkozott idomvas jelenti, ez tartja az oltárlapot, ebből készült a szószék s a kereszt is, amely egyben a tabernákulum tartója. A szekrény ajtaja rétegesen ragasztott vörös üveg, belülről megvilágítva az örökmécses funkcióját is ellátja. Ugyancsak sötétre színezett vassal találkozunk az előcsarnokban, ebből készült a gyertyatartó és a perselyek. A templomhajóban műbőr borítású padok. „Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból és népből és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a királyi székben ül és a bárányé." János evangélista idézi jelenéseiben a trónus köré a sokaságot, a névvel jelezhető szenteket és a névtelen vértanúkat. Mindenszenteket, akikről a templom nevét kapta, s akik a kereszténység első évszázadaitól kezdve számos templom freskóin, mozaikjain, üvegablakain vagy domborművein jelen vannak. A farkasréti templom üvegablakain is ez a sokaság jelenik meg, az égi kórus Mária és Jézus körül, azok, „akik megmosták az ő ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében". Az üvegablakok zöldes derengése az egymásra találás lehetőségéről beszél, a remény és a szeretet jegyében idézi meg a bibliai sorokat. Az ablakokat is az építész, Szabó István készítette, ahogyan a fémtárgyak is az ő keze munkáját dicsérik. A mai templomépítészetről író Rév Ilona Henri Focillont, a középkori művészet jeles szakértőjét idézi, aki szerint az építész egyszerre geométer, mérnök, szobrász, festő — s ahogyan a farkasréti templom mutatja, olykor nemcsak a szó átvitt, hanem tényleges értelmében is. E sokoldalúság, amely egyébként oly kockázatos, itt sajátos, értékes együttes létrejöttét segítette elő. A sokoldalúság és az, amit az egyik pályatárs kritikus így fogalmazott meg: „a tervezői kedv, ami árad az épületből." P. SZABÓ ERNŐ 36