Budapest, 1987. (25. évfolyam)

12. szám december - Dr. Istvánfi Gyula: Egy elfeledett évforduló

^ „^JLOO ÉV Egy elfeledett évforduló Éppen száz éve, 1887-ben készült el a főváros legjelentősebb, egységesen tervezett, díszes sugárútja. Tíz év múltán megépült az út alatt a Földalatti Villamosvasút vonala; a leendő Hősök tere jobb oldalán pedig a Műcsarnok épülete. Törvényt hoztak a Szépművészeti Múzeum létesítéséről; a Millenniumi Emlékmű építészeti terve is elkészült. Az együttes kialakulása nemcsak a kiegyezést követő politikai kibontakozás és gazdasági fellendülés eredménye, hanem az európai rendű-rangú városépítési és építészeti törekvések kitűnően megoldott példája, Budapest egyik forgalmi ütőere és messze földön híres látványossága. Sugárutunk viszonylag gyorsan felépült: a 2320 méter hosszú út megalkotása a tervezés munkálataiból kezdve a kisajátításokkal, közmű és a házak felépítésével együtt 15 esztendeig tartott. Mai állapotában is reprezentálja az eklektikus építészet legszebb stíluskorszakát, ennek alkotásai példás művészi és technikai teljesítményről tanúskodnak. Száz esztendő a műszaki létesítmények életében is jelentős idő; fenntartásuk és megőrzésük nehéz kötelezettséget ró az utókorra. Noha a szólás úgy tartja: „Vén, mint az országút", sugárutunk mégis kivétel. A pesti városrész sugaras-gyűrűs úthálózatában a bevezető utak, a Váci út, Kerepesi út, az Üllői út és a Soroksári út valóban régiek, hiszen a több ezer éves révátkelőhely felé tartanak. Ezek a vén országutak adják a sugaras szerkezetet. A középkori Pest az említett rév — ma Március 15. tér — körül épült, a mai Tolbuhin, Múzeum és Tanács körút, valamint a Deák Ferenc utca a középkori városfalat követi. A városfalak előtti szabad térség a belső körút nyomvonalát is kijelölte. így a sugarasgyűrűs szerkezet a forgalmi előzmények alapján már a XVIII. században kialakult. Pest városának korszerűsítését, rendezését fél évszázadig a József nádor által alapított Szépítési Bizottmány (1808-1857) irányította. A szabályozás alapja a Hild János által készített terv volt, amely többé-kevésbé egységesítette a Belváros és a Lipótváros utcahálózatát. A két emelet magas beépítés, az azonos párkánymagasság nyomán valóban egységes, de kissé szigorú klasszicista városkép kezdett kibontakozni; a Duna-sor méltóságteljes vonulata európai hírnévnek örvendett. Olyan, mint egy antik színház A múlt század húszas éveiben kezdődő kibontakozást többféle társadalmi és gazdasági lehetőség szerencsés találkozása is szorgalmazta. Az új közlekedési eszközök az ország feltárt erőforrásait bekapcsolták a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe; a kapitalista termelési verseny fokozottabb iramot követelt a gazdaságban, ugyanakkor a politikai gondolkodás nemzeti törekvéseket is támogatott, egyebek között a főváros felépítését. Budapest kiépítésének szervezési munkájában az első fontos mozzanat, hogy Andrássy Gyula javaslatára 1870-ben létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. A következő évben már építészeti tervpályázatot írtak ki a híddal összekötött két város fejlesztésére és szabályozására. Az első díjat Lechner Lajos kapta a gazdaságos, valamint a kialakult gyűrűs-sugaras szerkezet továbbfejlesztéséért. Feszi Frigyes második díjas terve újjászervezte volna a Belvárost a Kálvin tér és a Lánchíd közti tengely mentén. A harmadik díjas tervben, Klein és Fraser londoni építészek munkájában szerepelt a sugárút gondolata. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa összegezve a tapasztalatokat, és Lechner tervéből a legtöbbet felhasználva, új elképzelést dolgozott ki. A Belvárost ekkor már kisvárosias, részben falusias jellegű városrészek gyűrűje övezte: a rendezettebb Lipótvárostól délre a Terézváros, az Erzsébetváros, a Józsefváros és a Ferencváros. E városrészek természetes feltárását s részben határait alkották a korábban említett, ősi, sugárirányú utak, csupán a Terézváros volt kivétel. Tőle keletre helyezkedett el a Városerdő szabályozatlan vízfelületeivel, a Duna és a Rákos-patak ereivel, olykor tavakká szélesedő ágaival. Ezek maradványa a Városligeti-tó. Innen nem vezetett a Belváros irányába országút. Ugyanakkor e városrészek sem terjeszkedhettek akadálytalanul, ugyanis természetes megszakításként keresztezte őket az említett vízrendszer egyik ága, az úgynevezett Nagyárok. Mindezt mérlegelve a Fővárosi Közmunkák Tanácsa két nagy együttes építését határozta el. A Kiskörút párjaként (a bécsi Ring mintájára) a külső körút, mai nevén a Nagykörút építését a Nagyárok feltöltésével és annak hozzávetőleges nyomvonalán, valamint a „hiányzó" sugárirányú út megalkotását Sugárút néven. Ennek célja: a Terézváros levegőhöz juttatása, ugyanakkor a Városerdőből Városligetté varázsolt pihenő- és szórakozóhelyet is a Belvároshoz akarták kapcsolni. Ily módon a pesti oldal korszerű, jól funkcionáló közlekedési vázat kapott, ami az egyre emelkedő felszínnek köszönhetően — néhai Pogány Frigyes professzortól kölcsönözve a hasonlatot — Budapest szerkezetét hasonlatossá tette egy antik színházhoz; itt Pest a nézőtér, Buda vára a színpad, s a budai hegykoszorú alkotja a színfalakat. Új utak nyitása és építése jó vállalkozásnak ígérkezett; Budapest fejlesztésére és szabályozására a kormány 24 millió forint alapot biztosított, a munkálatok lebonyolítására pénzintézet alakult. A munkát 1872-ben kezdték el. A tervezett Sugárút két és fél kilométeres szakaszán 1877-re befejezték a kisajátításokat, 155 új közműves telket alakítottak ki. Elkészítették az útburkolatot, felépültek az első házak a nagy útkereszteződésben — a Nyolcszög téren vagy Oktogonon — (ma November 7. tér) és annak közelében. 1873-ban, amikor Pest, Buda és Óbuda hivatalosan is egyesült, a városfejlesztők már a magyar dalszínház, az Opera tervét dajkálták. Az eklektika jegyében A Sugárút építészeti jellegzetességét térkialakítása és stílusegysége adja. A Sugárút három szakasza beépítési arányaival átme-37