Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Nádor Tamás: Amíg az olvasólámpák világítanak...

gainak arcképét; ötlete meg is valósult. Számos híresség dolgozott Mikszáthon kívül az említett bizottságban. Csupán néhány ismertebb név: Nyáry Pál, Horváth Mihály, Pulszky Ferenc, Pulszky Ágost, Orbán Balázs, Arany László, Ábrányi Emil, Szász Károly, Herczeg Ferenc, Pékár Gyula, Rákosi Viktor, Zichy Jenő, Kozma Andor, Teleki Pál stb. Érdekességeket tartogat a könyvtárosok listája is. Az első, 1874. január l-jén kinevezett könyvtárnokot Bassó Árminnak hívták. (Mikszáth is megemlíti őt A t. Ház című művében, amint „sokszor csörgette a folyosókon ingerkedve a kulcsokat, hogy olvasót fogjon — de sikertelenül".) Jó néhány nyelv ismeretében, tudományos szakértelemmel vezette a könyvtárat Küffer Béla. Igazgatta és újrarendeztette a gyűjteményt Fülöp Áron. Itt dolgozott Pulszky Ágost jogászprofesszor ifjúkorában s a parlament elnökének ajánlatára — Szabó Ervin. A Tanácsköztársaság idején a Fővárosi Könyvtárhoz akarták csatolni a képviselőház könyvtárát, hogy egységes társadalomtudományi szakgyűjteményt létesítsenek. Az összevonásra azonban nem került sor. 1921-től, két évtizeden át a Horthy-korszak markáns, megbecsült személyisége, Nagy Miklós volt az igazgató. Kitűnő szakemberként tartjuk számon. Az ő javaslatára fogadták el 1922-ben a kötelespéldánytörvényt. Tudományos munkássága is fémjelezte a könyvtár tevékenységét. Őt követte, 1941-től, igazgatói, majd főigazgatói minőségben, méltón ahhoz a tudósdinasztiához, amelyből származott, Trócsányi György. Tagja volt a Galilei Körnek — ez jelzi világszemléletét —, szociológusi munkásságát számon tartja a tudománytörténet. Három évtizedig dolgozott könyvtárunkban. Ifjan oroszlánrészt vállalt az önálló szakrendszer továbbfejlesztésében. Könyvtártani, bibliográfiai és könyvtárpolitikai szaktekintélyként egyaránt számon tartja az irodalom. Érdeme, hogy már 1946-ban kijelentette: a Nemzetgyűlés Könyvtárának „gazdag könyvanyagát" a „kutatómunkát végző olvasók rendelkezésére" kell bocsátani. Vértes György nehéz, mozgalmas időszakban, 1952-ben vette át a könyvtár irányítását. A Szocialista Képzőművészek Csoportjának egyik alapítója, a KMP Gondolat című folyóiratának egykori szerkesztője sokágú érdeklődésű, dinamikus ember volt, s hatékonyan képviselte intézményünket a közéleti fórumokon. Az ő főigazgatóságának idejére esett a könyvtárak gyűjtőkörének újraszabályozása; ma is lényegében e szerint dolgozunk. Vályi Gábor 1972-ben lett főigazgató. Átgondolt gyarapítási gyakorlatával, a politikai információ számítógépes feldolgozásának megteremtésével szerzett maradandó érdemeket... Szaggatott, itt-ott jelzésszerű ismertetést adhattam csupán, tudom. De százhúsz év története, amelyben amúgy is sok még a föltáratlan mozzanat, nem fér bele egyetlen beszélgetésbe. Sokat köszönhetünk dr. Jónás Károly kollégám kutatómunkájának. De, sajnos, ő is csak • 1939-ig dolgozta fel könyvtárunk történetét. Ez talán jelzi: még tudós felkészültségű munkatársaink is úgyszólván csak szabadidejükből áldozhatnak a történeti kutatásra. Itt ugyanis kevés alkalom nyílik erre, hiszen elsősorban az olvasók igényeit kell kielégítenünk. Nemritkán napi tíztizenkét órai szolgálattal. — Az Országgyűlési Könyvtár útmutatójában áll az alábbi felsorolás: ,,Fő gyűjtőkörök: állam- és jogtudomány, legújabb kori egyetemes történelem, politika, magyar és külföldi parlamentek hivatalos kiadványai, az ENSZ kiadványai. " Miért kaptak éppen ilyen feladatokat az új könyvtári,,szereposztáskor"? — Kezdettől a törvényhozó testület szolgálata volt a dolgunk, tehát a jogalkotás, a jogi élet szakirodalmát, természetesen, elsősorban nekünk kell gyűjtenünk. Ezért is lett intézményünk az állam- és jogtudomány szakkönyvtára. Ami a történettudományi művek gyűjtését illeti: ebben különbözünk sok nagy külföldi bibliotékától. Nálunk, Magyarországon ugyanis a tudományos könyvtárak közt korszakonként osztották fel a históriát. Miránk a legújabb kori egyetemes történelem jutott. Ez, persze, sok átfedéssel jár, hiszen a történelem s a róla szóló szakirodalom nem tiszteli a korszakolást. Harmadik nagy gyűjtőkörünk a politika. Ez így, bármifajta megszorítás nélkül, túl általános fogalom. Ezért — noha alapításunktól kezdve gyarapítottuk könyvtárunkat politikai művekkel — zavarba ejtett bennünket e parttalan gyűjtésre késztető megjelölés. Az is fejtörést okozott, hogy a közigazgatástól a művelődésig, az egészségügytől a társadalmi problémákig mindennek van politikai vetülete is. Határt kellett hát szabnunk. Végül úgy döntöttünk, hogy a hazai szakirodalmat teljességében, a külföldit válogatva — a nemzetközi politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatokra szorítkozva — szerezzük be. (A külföldi művek beszerzésekor gazdasági korlátainkra is tekintettel kell lennünk. Fő gyűjtőkörünkben minél teljesebb szakkönyvtár építésére, úgynevezett mellékgyűjtőkörünkben minden lényeges mű megszerzésére törekszünk.) Elsőrendű feladatunk a magyar és külföldi parlamenti kiadványok gyűjtése. A magyar országgyűlések iratait — a naplókat,"vagyis a parlamenti ülések teljes tartalmát rögzítő jegyzőkönyveket; a viták háttéranyagául szolgáló, úgynevezett irományokat; a bizottsági jelentéseket, almanachokat, költségvetéseket, zárszámadásokat stb. — külön gyűjteményben őrizzük. Ennek 1596-tól 1849-ig terjedő része főként Gyurikovits György — 1790-ig kéziratos, attól kezdve javarészt nyomtatott — hagyatékából származik. 1861-től napjainkig teljes a hiteles országgyűlési kiadványok tára, minden ilyen hazai dokumentumhoz hozzájuthat a kutató... Igen értékes, sajátos része könyvtárunknak a külföldi parlamenti kiadványok gyűjteménye. Az 1886-os brüsszeli csereegyezmény értelmében birtokunkba jutnak „oly hivatalos parlamenti és közigazgatási okmányok, amelyek keletkezésük helyén nyilvánosságra kerültek; oly művek, amelyek a kormányok rendeletére és költségén készültek." Igaz, mi csak 1923-ban csatlakoztunk hivatalosan az egyezményhez, de elődeink már a megállapodás előtt, 1878-ban csereviszonyt létesítettek a belga, német, osztrák, porosz, svéd, olasz, norvég, dán, francia és horvát parlamenttel, majd pedig 1881-ben az angol alsóházzal, 1884-ben az USA kongresszusával. 1958-ban UNESCO-határozat született az ilyen hivatalos, tudományos és irodalmi kiadványok, hivatalos lapok, valamint parlamenti nyomtatványok cseréjéről. Magyarország 1963 végén csatlakozott az egyezményhez. Kutatásra, napi használatra alkalmas források sokasága szolgálhatja így az olvasót... Kiemelten őrizzük az Egyesült Nemzetek Szövetségének okmányait is. Hazánkban ugyanis az Országgyűlési Könyvtár gondozza az ENSZ letéti gyűjteményét. Angol és francia nyelven érkeznek hozzánk a szervezet dokumentumai. 1975-ig — korlátozott teljességű letétként — csak a nyomtatott és végleges formájú okmányokat kaptuk meg. Azóta — teljes letétként — minden terjesztésre szánt hivatalos okmányt, titkársági kiadványt, előzetes és munkadokumentumot, folyóiratot elküldenek. A 34