Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Nádor Tamás: Amíg az olvasólámpák világítanak...

AZ ERTELEM MŰHELYEI Amíg az olvasólámpák ( világítanak... A képviselőházi könyvtár alapításának gondo­lata már a reformkorban fölmerült, sőt, az or­szággyűlési ifjak számára ,,1834. év Szent Jakab hava 14-én felállíttatott" Társalkodási Egyesület létesített is ilyen gyűjteményt. Eleinte két könyv­tárőr gondozta. 1849. június 28-án, a szabadság­harc válságos napjaiban tették közzé, hogy „Vasvári Károlyt" a „képviseletiházhoz könyv, s alirattárnokká" kinevezték. Az első tisztviselő, a bekövetkezett események miatt, nemigen vé­gezhetett szakszerű könyvtári munkát. A biblio­téka valójában csak 1866-ban kezdte meg műkö­dését a könyvvásárlásra utalványozott ezer pen­gő forinttal. Hivatalosan 1868-ban indítványozta a házszabályok módosítására kiküldött bi­zottság „könyvtár állítását". Nem sok hasonló gyűjteményt alapítottak addig. A franciák (1796), norvégok, hollandok, bajorok, angolok, olaszok, svájciak után, és, például, az osztrákok, németek, své­dek előtt állunk a sorban. Az okmányok szerint: ,,A ház tagjainak használatára" szolgál e könyvtár, „melybe azon köny­vek, nyomtatványok, vagy egyéb kiadvá­nyok szereztetnek meg, melyek a törvény­hozási munkálkodásnál szükséges adato­kat tartalmaznak." Rövidesen könyvtári bizottság alakult. Első elnöke Horváth Mihály történetíró volt, később tagja lett, például, Arany László, majd Mikszáth Kálmán. Ezzel lényegében megindult a könyvtárépítési-gyarapítási munka, a mindenkori javadalmazási lehetőségek függvényében. A köteteket — hely hiá­nyában — nem tárolhatták az 1866-ra föl­épült Sándor utcai országházban, ezért eleinte a Nemzeti Műzeum egyik kis helyi­sége, 1870-től az Országút 1499. számú épület, az úgynevezett Luby-féle ház öt szobája adott otthont a képviselőház könyvtárának, levéltárának, pénztárá­nak. 1880-ban egy törvénycikk kimondja: „Az országgyűlés mindkét házát befoga­dó állandó országháznak a főváros ötö­dik kerületében levő Tömő-téren építése ezennel elrendeltetik". A tervpályázatot Steindl Imre nyerte meg. 1885-ben kezd­tek a hatalmas munkához, 1896-ra az épület külsőleg elkészült, a millenniumi díszülést már a kupolacsarnokban ren­dezhették. 1902. augusztus 6-án Apponyi Albert, a képviselőház elnöke megtekin­tette az ötvenezer kötetes könyvtárt új, végleges, méltó otthonában. A gyűjte­mény 1911-ig könyvtárnok, azután könyvtárigazgató, majd főigazgató irá­nyításával működött. Fenntartójának el­nevezéséhez igazodva a bibliotéka neve az idők során többször is változott. (Volt, például, a Képviselőház Könyvtára, a Ház Könyvtára, Országházi Könyvtár, a Nem­zetgyűlés Könyvtára.) 1949 óta Or­szággyűlési Könyvtárként jegyzik. 1949-ben megszűnt a könyvtári (és múzeumi) bizottság, 1951. november 8-ától számít nyilvános, tudományos könyvtárnak a gyűjtemény. 1952 májusától a Népműve­lési (ma: Művelődési) Minisztérium felü­gyeletével, 1953. január l-jétől az or­szággyűléstől szervezetileg is elkülönítve működik. Négy esztendeje egy régi könyvtáros, dr. Balázs Sándorné vezeti az intézményt. Dunára néző kicsiny munka­szobájában beszélgetünk. — A hely szelleméhez illően impozáns — nagytermes, galériás, kutatószobás, kézikönyvtáras, süppedő szőnyeges — könyvtárbelső s egy kis ,,Duna-kabin" az irányítónak; hogyan vág ez a kettő egybe? — Tekinthetjük akár jelképnek is, ak­kor ezt jelenti: bármilyen politikai, társa­dalmi, tudományos „eminenciásoknak" szolgáljunk is információval, munkájuk­hoz szükséges szellemi javakkal, olyan szorgalmat, tárgyismeretet, áttekinthető készséget kívánó szakma a miénk, mely nem igényli a látványos külsőségeket. Va­lójában sokkal mindennapibb dologról van szó: a legtöbb nagy könyvtárunkat fojtogató helyhiány szorít bennünket is mind kisebb zugokba. Immáron több mint hatszázötvenezer kötetes könyvállo­mányunk, kétezerféle napilapunk, folyói­ratunk foglal el minden betölthető helyet. De azért felfogásomat is tükrözi e nem kellemes helyzet. A könyvtáros akkor végzi jól a dolgát, ha oly csöndesen­pontosan tevékenykedik, hogy szinte ész­re sem lehet venni. Annak érdekében, hogy az olvasótermi ügyelet olajozottan dolgozzék, a kézikönyvtár megfeleljen a napi igényeknek, nyilvántartásunk mind­jobban kiteljesedjék, hogy szolgáltatása­inkat szívesen, sőt, várakozva fogadják: alkalmazkodnunk kell az adott munkakö­rülményekhez. Az olvasó, szerencsére, nem sokat észlel ebből, hiszen munkatár­saink igyekeznek a látogatók igényeit zökkenőmentesen szolgálni. Az olvasóte­rem a mi „színpadunk", „nézőterünk", ott folyik a nyilvános előadás, ha ki-ki hozzájuthat ahhoz, amire szüksége van, nem érdemes elpanaszolni, hogy mivel küszködünk a kulisszák mögött. Minden­esetre tény: raktározási, beszerzési és egyéb gondjaink, sajnos, nekünk is bőven vannak. — Aki a Parlament Duna-parti, XX V. számú kapuján belép: országos feladat­körű, tudományos szakkönyvtárban ta­lálja magát. Milyen szellemi igyekezet és szakmai gyakorlat hozta létre ezt az intéz­ményt? — A könyvtár sokáig csak a törvényho­zó testületet szolgálta. Eleinte alkalom­szerűen, a tanácskozások szükségleteihez igazodva gyarapították a könyvállo­mányt. A könyvtári bizottság, például, 1870-ben magyar és erdélyi törvényköny­vek, a magyar és erdélyi országgyűlések történetével foglalkozó művek, magyar alkotmány- és jogtörténeti munkák, nem­zetközi jogi, magán- és büntetőjogi kiad­ványok, közgazdasági, statisztikai és gyorsírási kézikönyvek megszerzését java­solta. 1878-ban bekapcsolódhattunk a parlamenti könyvtárak kiadványcseréjé­be. 1881-ben egy költségvetési indoklás „több érzékeny hézag betöltését" igényel­ve „törvényhozási politikai szakkönyv­tárnak" nevezi a gyűjteményt. 1893-ban a Ház utasította a könyvtári bizottságot, hogy gyűjtesse egybe az 1861 előtti or­szággyűlések iratait. (Erre végül csak 1903-ban adtak megbízást.) 1908-ban e­gyesült a főrendiház és a képviselőház gyűjteménye. 1913-ban hírlapolvasót hoztak létre. Közben külföldi vásárlások és hazai adományok révén is gyarapodott a bibliotéka. (1918-ban mintegy 91 ezer a kötetek száma, 1939-ben már 180 ezer.) A kor szellemi jelességei gondolataikkal tá­mogatták a könyvtárépítést. Mikszáth Kálmán — könyvtári bizottsági tag — ja­vasolta, hogy gyűjtsék az ország kiválósá-33

Next

/
Oldalképek
Tartalom