Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - Nyíri Éva: Százéves a „tuja”

A BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) dolgozói 1903-ban, a vonat megszűnése (1904. III. 31.) előtt 1890. A nagykörúti villamos a meghosszabbított útvonalon (Nyugati pu.—Üllői út) 1987. Nagykörút jár. A fotón a villamosok az Oktogon téren (November 7. tér) láthatók Granasztói Pál építész-író így vall a korról Budapest arculatai című könyvében: ,,Éppen eszmélkedésem éveiben jelentek meg a sárga villamosok, a BVVV új kocsitípusai, a maguk idején a legkorszerűbb, a legkitűnőbben megkonstruált típusok. Jórészt ma is járnak még az elővárosokban, elnyűtten, ijesztően átalakítva. En főként ezeket ismerhettem, mert a környékünkön ezek jártak. Barna villamos a belső körúton és a Rákóczi úton járt... Állni csak a peronon lehetett, ahol szegsor jelezte a felszállóknak szabadon hagyandó részt. Az ülő- és állóhelyek száma ki volt írva, s ,,megtelt" táblát csaptak le a bejárat fölött, ha ez a szám betelt... Lehet, hogy az emlékezetem túloz, de a mai zsúfolt villamos-, autóbuszközlekedésünkhöz képest az akkori kényelmes, gyors, nyugalmas volt... Az első világháború után mindez annyiban változott, hogy a két villamostársaság egyesült, fokozatosan valamennyi kocsi sárga lett, a számozás is összekeveredett. Korábban ui. a sárgáké páros, a barnáké páratlan volt. Addig sárga villamos Budán nem járt... Újabb kocsitípusok csak jóval később, már a második világháború küszöbén jelentek meg, előbb a középperonosok, majd a Stukák; elsőnek a pesti Duna-parton jártak..." 28