Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Zádor Anna: Budapesti magángyűjtemények

Vincent VAN GOGH: Nunneni kert télen, (toll) Lakása tágassága és válogatottan ízléses berendezés tekintetében meghaladta a kor általam ismert jelentős köztisztviselőinek lakását, hiszen az egyik legigényesebben épített belvárosi, Apponyi (ma: Felszabadulás) téri bérpalotában volt. Csak az ebédlőre — a sorban nem utolsó szobára — emlékszem részletesebben, mert egységesen szecessziós ízlésben kialakított volt, főfalán — a belépővel szemben — Akseli Gallen-Kallela A halász és bárkája című nagyméretű festménye függött, ami a mester egyik főműve. Majovszky barátságban állt ezzel a festővel, aki hazájában a nemzeti művészet felélesztésén fáradozott, és Kalevala-illusztrációi nálunk is feltűntek. Egyébként Majovszky lakása, márcsak a szobák igen nagy belmagassága miatt is, inkább rideg benyomást keltett, télen kevéssé fűtötték. A középső, kisebb szobában Rippl-Rónai, Ferenczy és velük rokon mesterek alkotásai díszítették a falat, derűs színeik mégsem tudták igazán megmelegíteni az összbenyomást. Élete utolsó éveiben sokat betegeskedett, szemlátomást fogyótt és gyengült. Soha sem panaszkodott, csak mentegette magát, hogy mit és mért nem tudott elvégezni. A művészet iránti kötelességtudat és áldozatvállalás megszemélyesítője volt, nemcsak szívósan, de önfeláldozóan teljesítette feladatát. Röviddel elhunyta után Hoffmann Edith, a Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője kiállítást rendezett az immár múzeumi birtokban lévő Majovszky-gyűjteményből. Ő állította össze a szerény külsejű, sovány terjedelmű katalógust is. Az előszót a közeli barát és a múzeum főigazgatója, Petrovics Elek írta, aki a maga visszafogott hangján állított emléket e páratlan embernek. ZÁDOR ANNA 44