Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Nyíri Éva: „A Belváros skálája”

FORUM ,,A BELVÁROS SKÁLÁJA" Igazi kánikula köszöntött a fővárosra. A sarki talponálló törzsvendégei — akik máskor valóságos nápolyi commedia dell'artét rendeznek a járdán — pilledten behúzódtak „második otthonukba", az italboltba. A Dob utcából kicsit szitáló farú Skoda kanyarodik a térre, s beáll utolsónak a parkolóba. A kocsiból kiszálló fiatal lányt alig bírom utolérni, úgy siet. Mint kiderül, nem vevő, hanem eladó: a Klauzál téri Skála-csarnok dolgozója. Sok idő nincs az ismerkedésre, vágjunk a dolgok közepébe: Miért ment el az igazgató alig másfél hónappal a megnyitás után? Igaz-e, hogy kicsi a forgalom, napokig nem fogynak el a húsfélék s a felvágottak? Hát az, hogy az autósok nem szeretnek idejárni, mert kicsi a parkoló? — Az igazgatót — azt beszélik — „kicsinálták"; jobbnak látott megpályázni egy másik állást. Azóta elment a marketingvezető és a titkárnője is. Általában elég nagy nálunk a fluktuáció... A forgalom még most van felfutóban, elvégre alig három hónapja nyitottunk. Erről még korai beszélni... A felvágottak olykor csakugyan más(od)naposak, de hát azokat is el kell adni... A parkolóhely valóban kevés, ha egy perccel később jövök, én sem tudtam volna beállni. Elnézést kér, mennie kell. Valami nincs rendben a csarnok körül? Sok kósza hír, mendemonda járja róla. Hogy a környékbeli lakosság elégedetlen az áruházzal, visszasírja a régi piacot; hogy az öregek félnek a forgóajtóktól, de ha megpróbálják kikerülni, a kapuőrök megakadályozzák a „bliccelést", hogy a vevők állandóan lekaszálják egymást a túl nagyra méretezett tolókocsikkal; hogy az áruházban kevés a zöldség, gyümölcs, s ami van, az is nagyon drága; hogy háromcsillagos hűtőszekrény helyett inkább villanykörtét árulnának; hogy a kisnyugdíjasoknak hiányzik a libaaprólék meg az olcsó cigánymeggy... Takaros külsejű öregasszony állja el az utamat: megfognám a szatyrait, míg előkeresi a lakáskulcsát? Itt lakik, a szomszéd házban, ha elkísérem, bodzaszörppel is megkínál. Persze, hogy elkísérem, legalább beszélgethetünk. Szólítsam Berkes néninek, javasolja, őt még Kóser Jancsi is így hívja, pedig az idősebb nála. — Talán az a baj — kezdi —, hogy túl sok a felhajtás a csarnok körül. A „tavasz áruháza", meg hogy 27-féle kenyér kapható. De azt nem teszik hozzá, hogy a legtöbbnek tíz forintnál kezdődik az ára! A lányom három gyerekkel maradt özvegyen. A legnagyobbat — elsőéves szakmunkástanuló — elvállaltam, hogy segítsek rajta. Csakhogy nagyon nehéz 3100 forintot két emberre beosztani! Azelőtt, ha kimentem a csarnokba, mindig alkudtam. Most szabott árak vannak. Ha vettem két kiló karajcsontot a mészárszékben, olyan orjalevest főztem sok zöldséggel, házi reszelt tésztával, hogy a király is megnyalta volna utána a tíz ujját. Most honnan vegyek karajcsontot — az áruházban?! Jöttek a falusi öregasszonyok, hoztak egy kis újkrumplit, kerti sóskát, fejes salátát; délután négy felé már féláron is ideadták, nehogy lekéssék a vonatot. Az áruházban nem lehet alkudni! Tessék a szörp, fogyassza egészséggel... Szegedi András, a Skála-csarnok új igazgatója nem tiltakozik, nem háborog, hanem jegyzetel. Mindössze 26 éves fiatalember, nemrég jött ki a Skála Coop menedzseriskolájából, ahol főtantárgy a fegyelem és az udvariasság. A földszinten kezdte osztályvezető-helyettesként, onnan került a galérián lévő igazgatói irodába. — A panaszokat én is folytathatnám — mondja. — Parkolóhely, például, nekünk sem jut, nemcsak a vásárlóknak. Az irodák kicsik, zsúfoltak. Két bejárat sok egy áruháznak: mindkettőnél bevásárlókocsiparkról, pénztárakról, pénztárosokról, kapuőrökről kell gondoskodni. Az áruháznak egészségügyi nővére van, nővérszobája nincs. Es sorolhatnám tovább, de az nem vinné előbbre a dolgokat. — Abból kell kiindulni, hogy a Klauzál téri csarnok többé nem piac, hanem Skála áruház. Akik azt hitték, hogy a rekonstrukció után ugyanazzal a profillal nyitják meg — jobbról a hentesek, baromfisok, balról a bolgárkertészek, közöttük lángossütő meg lacikonyha —, azok, bizony, csalódtak. Ez egy komplex áruválasztékot kínáló áruház, amely a napi élelmiszerek gazdag választéka mellett vegyi árukkal, ruházati és iparcikkekkel, műszaki és híradástechnikai termékekkel várja a vásárlókat. — Ezt az árukínálatot, persze, nem tekintjük tabunak. Ellenkezőleg: mindenkor a vásárlók igényei szerint kívánjuk alakítani. Villanykörtét kértek a vevők? Ma már azt is árusítunk. Alig három hónapja nyitottuk meg a boltot, s máris rendeztünk egy írásos közvéleménykutatást. A válaszokat feldolgozzuk, és megfelelően hasznosítjuk. Dolgozunk például egy olyan konstrukción, amelynek segítségével kiiktatjuk a lánckereskedelmet, és közvetlenül a termelőktől szerezzük be majd a zöldárut. A célunk ugyanis az, hogy a környékbeli zöldséggyümölcs kiskereskedőknél olcsóbban árusítsunk. Persze hordós káposztát, háztáji túrót meg élő baromfit nem ígérhetek — ezeket itt tiltják a Köjál-előírások. De falusi tojást máris árulunk, s a tejtermékek egy részét vidéki tejipari vállalattól szerezzük be, hogy bővítsük a választékot. — A kispénzű vásárlókra gondolva, különböző kedvezményes akciókat tervezünk. Jelenleg például — 30-60 százalékkal olcsóbban kínálunk néhány konzerv-és édességfélét, fűszerárut. A nagy méretű tolókocsik egy részét kicseréltük bevásárlókosarakra. Szólok a kapuőröknek, hogy azokat az idős embereket, akik félnek a forgóajtótól, a másik ajtón engedjék be az eladótérbe. A csarnok előtti belső udvarban helyet csináltunk néhány régi zöldség-gyümölcs kiskereskedőnek, olyanoknak, akik azelőtt a csarnokban árultak. — Mi lesz a parkolótérrel? — Nem a mi hatáskörünk: a Fővárosi Garázsipari Vállalaté. Jelenleg 120 gépkocsinak van hely a háztömb előtt, de úgy hallottam, hogy az évtized végére parkolóház épül a Majakovszkij utcában. Ha igaz... Megállok a galériákat összekötő „sóhajok hídján", onnan figyelem a forgalmat. Hétfő déli egy óra van, nincs tolongás a gondolák között. A leszállított árú konzerveknél három asszony válogat, ám a leárazott fűszersók nem keltenek érdeklődést. Őszintén szólva, nem csodálom. A tárkonysót még nem próbáltam, de a kaporízűről mindenkit lebeszélek: annyira sós, hogy szinte ehetetlen. Ha keveset használok belőle, föl sem dereng benne a kapor íze, ha többet, elsózom az ételt. Egy drótkosárban felfedezem a pizzaport. Lehet, hogy csak vizet kell hozzáönteni, és máris kész a pizza? Sajnos, nem derül ki. A zacskó hátán ezt olvasom: „Obsah sácku vaypeme do misy..." — És akinek nincs felsőfokú cseh nyelvvizsgája? Schnur Endre titkárságvezető széttárt karral kér elnézést: — Azonnal intézkedem, hogy tegyék mellé a magyar nyelvű használati utasítást. Úgy látszik, elfogyott. A fluktuációra tereljük a szót. — Kétségkívül vannak kilépések, de ezek nem minden esetben jelentenek veszteséget. S egy kicsivel még mindig többen vagyunk a szükségesnél. — Mennyi idő alatt térülhetnek meg a beruházási költségek? — Napi 2-2,5 millió forintos forgalom esetén öt év alatt. Hát, ahhoz még elkél egy kis reklám. 15