Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - PESTI TÜKOR

Minősíthetetlen „minőség" Keveset építenek belőle, azt is rossz minő­ségben. Mi az? Akár a rekordok könyvébe is belekerülhet­ne mint a legeslegkönnyebb találós kérdés. Óvodástól felfelé mindenki tudja a választ, ki-véve talán azokat az építővállalatokat, amelyek hibákkal hintik tele az új házakat, lakásokat. Ha sok a hiba, könnyű találni — mond­hatnánk. Ennek ellenére nem volt könnyű dolga a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság­nak, amikor a lakáskivitelezések minőségé­nek és a szavatossági kötelezettségek teljesí­tésének ellenőrzési tapasztalatairól készített beszámolót a Fővárosi Tanács részére. A több szakaszban lebonyolított vizsgálatban részt vett kilenc kerületi népi ellenőrzési bi­zottság is. Az első szakaszban 28 lakóépület beruházási-kivitelezési dokumentumait vizs­gálták meg, és az ellenőrzés 2974 lakásra ter­jedt ki, ami az 1985-ben átadott lakások 23 százaléka. A második szakaszban 30 épüle­tet, 3060 lakást meóztak, ez az 1986-ban áta­dott lakások 58 százaléka. Meglehetősen lehangoló a műszaki átadás­átvételi eljárások tapasztalatairól, az épüle­tek és lakások minőségi hibáiról, annak oka­iról, a szavatossági kötelezettségek teljesíté­séről szóló előterjesztés rezüméje: nem csök­kentek a feszültségek a fővárosi lakásellátás területén, nem javult a lakóépületek, lakások minősége. Kedvező változás észlelhető vi­szont a tanácsi építési hatóságok és a Főber tevékenységében. A lakásépítésben részt ve­vő szervezetek és dolgozóik viszont nem ér­dekeltek igazán abban, hogy minőségi mun­kát végezzenek. A bérlők és a tulajdonosok a lakásukat érintő szavatossági joguk érvénye­sítésében általában magukra maradnak, s vég nélküli, szinte kilátástalan küzdelmet folytatnak a hanyag munkát végzőkkel, az azért felelős illetékesekkel. Nem nehéz kita­lálni, hogy ki adja fel hamarabb, a bérlő, il­letve a tulajdonos. Az ügyek legtöbbször a bíróságra kerülnek, ebben a stádiumban a boldogtalan lakó mindenkivel — kivitelező­vel, OTP-vel, tanáccsal, olykor saját képvi­selőjével is — perben áll. A per tárgyát képe­ző munkát azonban nem végzi el senki. Nem kevésbé elszánt harcot folytat — a la­kosság oldalán — a Fővárosi Tanács is, melynek végrehajtó bizottsága legutóbb elfo­gadta a Fővárosi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését, s a bizottság ajánlásai alapján — a többi között — a következő feladatokat ha­tározta meg: a kerületi tanácsok végrehajtó bizottságai, valamint a Beruházási Főosztály a beruházási, felújítási munkák során bizto­sítsák a minőségi követelmények és a hibás teljesítések jogszabályban előírt konzekven­ciáinak maradéktalan érvényesítését. A sza­kigazgatási szervek a beruházási és felújítási munkák minőségének javítása érdekében a minőségi feltételek szigorítására adjanak ki irányelveket a lebonyolításban részt vevő szervek számára, és ellenőrizték azok meg­tartását. O. I. pesti tükör Városházi mozaik Kert-Belváros Fából vaskarika? Vagyis képtelenség a Kert-Belváros terve? Az a természetes, hogy a város szélén legyen parkos építkezés, a tör­ténelmi magban pedig több legyen a kő és a vas? A Belváros kertesítése elkezdődött és — minőségileg is újat adva — folytatódik. Első­sorban a kisebb-nagyobb parkok számát kí­vánják növelni, a meglévőket pedig felújít­ják. Értékesebb, vonzóbb növényzetre van szükség. A Váci utcában és másutt látható, hogy milyen új lehetőségeket tárt fel a ta­nács. Kertet varázsolnak mindenhova, ahol sík felület található: emeleten csakúgy, mint a tetőn. Megjelentek a díszcserjék és a pál­mák a boltok, a vendéglátóhelyek előtt, s fel­kúszik a repkény és a többi futó a falra, de még a lámpákra is. És a sok-sok növényláda mind-mind tenyérnyi virágoskert. A Belvárosban már több a fa és a virág, mint a környező negyedekben. Elnökhelyettesi bejelentés a világkiállításról Folyóiratunkban hosszú idő óta beszámo­lunk a budapesti világkiállítást előkészítő — még zárt ajtók mögött folyó — tanácskozá­sokról, a különféle elképzelésekről. Most a megalapozó, a lehetőségeket vizsgáló munka új szakaszba érkezett. „Minden valószínűség szerint az 1995-ös világkiállítást Budapest és Bécs együtt rende­zi meg — jelentette be Nagy Richárd, a Fő­városi Tanács elnökhelyettese. — A területet Buda északi részén már megnéztük." Miért kellett a nyilvánosság elé lépni? Egy­részt sürget az idő, a megnyitásig csak nyolc év van. De választ kell adni a jóindulatú ké­telkedőknek is: „Jó-e az országnak a világki­állítás?" Az előkészítéssel megbízottak szerint: a feltételek kedvezőek. A kettős rendezés meg­osztja a terhet, és megkétszerezi a hasznot. Olyan vállalkozás lehet, amely már a követ­kező esztendőkben gazdasági előnyökkel jár. Számításba kell venni azt is, hogy 1995 a honfoglalás 1100. évfordulója. Erre minden­képpen felkészülnek. Sok százezer magyart várnak az ünnepségekre a határokon túlról. A rendezvények — az építkezések — össze­hangolása növeli az események jelentőségét, s megkönnyíti a felkészülést. Nemzeti a Várban? Folytatódik a vita: hol legyen az új Nem­zeti Színház? A Rákóczi út és a Múzeum kör­út sarkán, vagy inkább a budai Várban? Sokan úgy vélik: a legjobb hely a Vár, csakhogy nehézkes a közlekedés a történelmi negyedbe. A közlekedés tervezői gondoltak egy na­gyot: Miért ne volna megoldható a parkolás? Amikor még szállodát akartak építeni a Sándor-palota helyére, ajánlat érkezett, hogy a kocsikat a hegy belsejében, többszin­tű parkolóban helyeznék el. Olyan elképzel­hetetlen az ötlet megvalósítása, ha színház épül? Fecske a gyűrűn A Városházán úgy tervezték: ahogy eléri az épülő Hungária körút a hatvani főutat, el­indul a gyorsvillamos is a kisföldalatti vasút­ig. Nem így történt. A gyűrű új szakasza el­készült, de a gyorsvillamos pályáját kisebb­nagyobb minőségi kifogások miatt nem vet­ték át. Azt mondják: az első fecske... Vagyis az első döntés ilyen beruházás esetén. Előbb ja­vítsa ki az építővállalat saját terhére a hibá­kat, azután lesz csak átadás. Valójában ez a természetes eljárás. Miért nem tették eddig? Egyszerű a magyarázat: az építtető ugyanúgy érdekelt volt a határidő megtartásában, mint az építő. Ezért sok eset­ben az ünnepségek után — elkezdődtek a ja­vítások. Foglaljátok vissza a járdát! Egy-két évvel ezelőtt aligha hittük volna, hogy a fővárosi közlekedés vezetése arra buzdítaná a pestieket: foglaljátok vissza a járdát! Először a Várban hangzott el, ami­kor kiderült, hogy a forgalom lecsendesítése után is sok itt lakó autós nem akarja észre­venni: elég már a parkoláshoz az úttest is. Fölösleges megszállniuk a járdákat. A Belvárosban olyan súlyos a helyzet, hogy nincs más kiút, mint a forgalom korlá­tozása. Amíg megvalósulnak az új elképzelé­sek, segítem kell, hogy biztonságuk védelmé­ben a járókelők visszahódítsák a járdát. A tanácsi ellenőrzés megdöbbentő állapotokat talált. Még a buszmegállóban is kocsik sora­koztak — a járdán. Döntés: rendet kell te­remteni! Spanyol konyha Korábban már ismertettük a világkonyha tervét. Az idegenforgalom szervezői két el­képzelést akartak megvalósítani: megnyitják a legtekintélyesebb nemzeti konyhák vendég­lőit, és a honfoglalás évfordulójára bemutat­ják a sok-sok nemzetközi hatást befogadó magyar szakácskodás 1100 éves történetét. A legújabb hír: spanyol, arab, görög és zsidó vendéglő nyílik. A spanyol hatás a ma­gyar étkezésben már századokkal ezelőtt ki­mutatható volt. Bornemisza Anna 1680-as szakácskönyve spanyor — vagyis spanyol — étek elkészítéséhez ad tanácsot. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom