Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - P. Szabó Ernő: A tanácsterem festményei

Az Új Városháza szépségeit is csak kevés járókelő veszi észre. A Váci utca déli részén álló épület tágasabb térre kívánkozna, mint jó néhány más, e korban létrehozott intézmény. Ettől függetlenül a Belváros figyelemre méltó értéke — az utóbbi időszak rekonstrukciós munkái után szinte eredeti szépségeivel várja látogatóit. Fontos épületnek tartották születése idején is. Steindl Imre (1839-1902), az Országház későbbi tervezője, meglehetősen fiatalon tervezte. Pesti, bécsi tanulmányai után, 1869-ben lett pesti műegyetemi tanár, ekkor — mint az Új Városháza is jelzi — a neoreneszánsz szemlélet jegyében dolgozott. Az utcát abban az időben Lipót utcának nevezték, s eredetileg a városi fogházat tervezték ide. Edvi Illés Aladár szerint azonban ez időközben fölöslegessé vált, s helyette ,,e városház épült, mert az egyesített főváros tanácsa és a közgyűlés üléseinek megtartására alkalmas nagy teremre és még hivatali helyiségekre volt szükség". Építészeti értékeit tömören így jellemzi: „Egyik első épülete újabb éránknak, mely a nyers téglafal és terrakotta alkalmazásban elöl-36 járt. Szép az ötágú vasszerkezetű főlépcső. A két emeleten keresztül érő nagy ülésterem gazdag színhatású, erőteljes kazettás mennyezettel és kőtartókon nyugvó márványkarzattal bír." A rendelkezésre álló telek megszabta az épület alakját: az utca felé futó falak erősen eltérnek a merőlegestől; a nagy tanácsterem, a belső udvar és a lépcsőház azonban nem mutatja ezt a formát, az építész „eltüntette" a szabálytalanságokat a kevésbé reprezentatív hivatali helyiségeknél. A második emeleti nagy ülésterem került az épület középpontjába, gazdag növényi ornamentikájú neoreneszánsz díszítése, kitűnő megvilágítása — öt-öt ablak nyílík az utcára és a belső udvarra —, a harmadik emeletről megközelíthető karzat és a kazettás mennyezet valóbanreprezentatív térré teszi Nem „csupán" építészettörténeti szempontból vagy éppen a terem gazdag aranyozású ornamentális értékei miatt fontos épület az Új Városháza. További díszítései érdekes adalékokkal szolgálnak a korszak képző- és iparművészetének helyzetéről, a támogatás módjáról. Az utóbbiról a Fővárosi Képzőművészeti Bizottság éves jelentései szólnak, illetve az 1880-90 közötti időszakot átfogó beszámoló. Ezek szerint az Új Városháza dekorálása annak az elvnek a jegyében készült, hogy a művészet támogatását középületek díszítésével kössék össze. Az 1870-75 között elkészült épület üléstermében a tervező hat fülkét alakíttatott ki, azzal a céllal, hogy oda a város alapítását és történetének egyes fontosabb jeleneteit ábrázoló képek kerüljenek. A bizottság szerint azonban a kis fülkék erre a célra nem voltak alkalmasak, úgy döntöttek tehát, hogy „allegorikus tárgyú és modorú falfestmények jöjjenek, melyeknek elkészítésével egyenként 1000, összesen 6000 forintnyi tiszteletdíj biztosítása mellett Lötz Károly, kitűnő művészünk bízatott meg". A festő ekkoriban — 1880-81-ben — Than Mórral együtt a város legfoglalkoztatottabb művésze, a murális munkák megrendelői elsősorban kettejükre gondoltak. Lotzot 1875-ben a Képzőművészeti Tanács tagjává nevezték ki, 1882-ben a Mintarajztanoda tanára lett. A hetvenes-nyolcvanas években szinte minden évben teljesített egykét fontos megbízást. 1875-ben festette az Egyetemi Könyvtár allegorikus képeit, 1877-ben a Régi Műcsarnokot díszítette, 1880-ban a Ferencvárosi-templomon is dol-