Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - Kelecsényi Gábor: A könyves Todoreszku

de minden olyan véleményt hasznosnak látok, amely prekoncepciók nélkül születik. A Nemzeti Múzeum egyébként két alkalom mai is szervezett szimpoziont a koronáról. Az első anyaga német és angol nyelven már megjelent. Úgy vélem, sok szempontból még csak a koronakutatás kezdetén járunk. —Ahogyan az épület rekonstrukcióját illetően is csak a tervezésnél. Mikor kezdődik a munka? —Húsz éve dolgozom itt, azóta minden évben szó volt arról, hogy az Országos Széchényi Könyvtár elköltözik. A KÖZTI 1986-ra — a Nemzeti és a Természettudományi Múzeum közötti területelosztás alapján — elkészítette a rekonstrukciós terveket. Ezek lényege: Pollack múzeumépülete, amely a világon a negyedik, tehát igen korai létesítmény, alaposan átgondolt terv alapján készült, s ha az épület csak a miénk lenne, ma sem lenne szűk. így viszont arra van szükség, hogy a két belső udvar alatt süllyesztett, légkondicionált raktár épüljön, amely hosszú időre megoldja gondjainkat. Emellett nő a kiállítási terület is. Itt van Közép-Európa legnagyobb régészeti könyvtára — ez az OSZK nagy olvasóterme helyére kerül. De hogy a rekonstrukció mikor kezdődik, azt nem tudom. Azt sem, hogy magyar vagy külföldi cégek végzik-e. Tudjuk, hogy a Szépművészeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár állapota aggasztóbb a Nemzeti Múzeuménál, de az is fontos lenne, hogy a munka, a koronaékszerek bemutatótermével, itt is megkezdődjön. —Ön azelmúlt év szeptemberétőlfőigazgatója a múzeumnak. Mit vár — mit remél — a következő évektől? —Leginkább azt, hogy a helyzet ne romoljon tovább, sőt, hogy egy kicsit javuljon is. A magyar gazdaságtól mindenki ezt várja. Másrészt azt, hogy a magyar múzeumügy társadalmi megbecsülése kissé megközelítse azt a színvonalat, amelyet megérdemel. Hiszen a nemzetközi ranglistán, ha lenne ilyen, ez a „nem termelő ágazat" jóval előkelőbb helyen áll, mint, mondjuk, a magyar ipar. „...színmutatást nem esmérő szívünk..." Szabolcs vármegye rendjei 1808-ban így köszöntötték az alapító Széchényi Ferencet: „...színmutatást nem esmérő magyar szívünkbe belső örömöt éreztünk azon, hogy találtatott ma is oly nagy hazafi, ki nemzetünk pallérozására, anyai nyelvünk virágzására s hazánk történeteinek igaz ösméretére vezető útnak feltalálására oly nagy áldozatokat teszen..." A nemes gesztus nyomán az idők folyamán páratlan szellemi kincs került a nemzet birtokába, a célok, amelyek a fenti mondatban megfogalmazódtak, azonban ma sem kevésbé időszerűek, mint akkor. P. SZABÓ ERNŐ TORTENELEM A KÖNYVES TODORESZKU A„bankócsináló" Todoreszku Gyula gyermekkori leveleiből kitűnik, hogy rokonságában sem volt idegen a magyar nyelv. így levelezett, például, nagyanyjával és Flore Mária nevű nagynénjével is, bár az utóbbinak — magyar nyelvű levelében — román sorokat is írt. Az idegen hangzású név egyértelműen román eredetre utal, de a fiatalon Pestre került apa magyarosan írta a nevét. Todoreszku Gyula a kiegyezés évében, 1867-ben született. Életéről kevés adattal rendelkezünk. Néhány ránk maradt leveléből különösen érdekesek azok, amelyeket mint gyermek írt a nagynénjéhez. Szelíd, visszahúzódó fiú képe bontakozik ki belőlük. A levelek messze idegenben kerültek ki tolla alól, mert apja a négy elemi elvégzése után kiküldte „német szóra" Schnepfenthalba. Ebben a türingiai városkában a 17. század végétől egy máig fennálló híres intézetműködött. Céljaagyakorlati életre való nevelés volt, hogypadjai közül a felvilágosodás eszméjének megfelelően „hasznos polgárok" kerüljenek ki. A gazdálkodó apa nyilván nem véletlenül választotta épp ezt az intézményt, de fia nem érezte jól magát a túlságosan gyakorlatias környezetben. Hazavágyódott. „Minden egyes cédulácskát elteszek, ami otthonról jön" — írta nagynénjének. Egy másik levelében az intézetre panaszkodik, hogy „Schwindel" az egész, „hidd el, nem tanulnak itt a fiúk semmit". Csakhamar összebarátkozott egy Amerikából odaküldött magyar „Most csinálja Todoreszku a bankókat!" Sokszor hangzott el századunk elején a pesti éjszakában ez a tréfálkozó megjegyzés Todoreszku Gyula lakásának hajnalig világos ablakai láttán. E különös név viselőjének anyagi jómódja alapot szolgáltathatott volna a csipkelődésre, ha nem tudják, hogy ilyenkor szenvedélyének hódol. Régi, évszázadok óta porosodó könyvek rendbe hozásával foglalkozik. Nem kellett pénzt hamisítania. Bőséges anyagi lehetőséget nyújtott a könyvgyűjtéshez az az erdélyi Krassó-Szörény megyében lévő, közel harmadfél ezer holdas családi birtok, amelyet az apa, Todoreszku Pál szerzett. 31