Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - C. Szalai Ágnes: Hangversenyek csillagos ég alatt

lik. Megkockáztatom: a mai törzsközönség, aki órák hosszat sorban áll egy-egy bérletért, az is hajdan egy elkötelezett pedagógus, lelkes szülő vagy jóbarát hatására kapott rá a komoly zene nemes „narkotikumára". Nincs ez máshogy az utazási irodákkal való kapcsolatunkban sem: ahol olyan referens dolgozik, aki túlnéz — és túl is lát — a pillanatnyi, legközvetlenebb és legkézenfekvőbb lehetőségeken, az felfedezi: egy nívós hangverseny saját presztízsét is növeli. Ideális a kapcsolatunk az IBUSZ amerikai, francia és belga referentúrájával. Jól tudunk dolgozni a MALÉV Air Tourssal, a Pegazussal, a Coopturist szekcióival; a Blaguss Reisenhez fűződő kapcsolatunkra pedig mi sem jellemzőbb, mint hogy már „megnyílásuk" hónapjára lekötöttek hangversenyeket. Nem feledkezhetek meg az utazási kisszövetkezetekről sem, amelyek előszeretettel építik be kis létszámú, exkluzív programjaikba a komoly zenét. De ismételten hangsúlyozom: szinte minden a programot összeállító személyen múlik. Ha ő szeretibecsüli a komoly zenét, van az „étlapon" koncert, ha nem, akkor csak gulyásparti... — Térjünk vissza a „nyílt", tehát nem megrendelt vagy „lábon elkelt'' hangversenyekhez. Ha valaki, például, kinéz egy vácrátóti hangversenyt, hogy jut el oda, ha történetesen nincs gépkocsija? — A hangversenyekre a Dunatours különjáratú autóbuszt indít Budapestről 17 órakor a Bazilika elől. Martonvásárral már több gondja lesz az odalátogatónak — ha kocsija nincs, csak vonattal mehet. Igaz, az előadás után megáll ott a pesti gyors is. — A martonvásári hangversenyeknek kezdettől meghatározott a profilja — mondja Kármán György —: Ludwig van Beethoven csodálatos művészetéből válogathatnak az előadók. Martonvásár az idők során igazi Beethovenemlékhellyé vált. Az idén a Budapesti Filharmóniai Társaság július 4-én, a Magyar Állami Hangversenyzenekar augusztus 8-án és 15-én lép közönség elé, természetesen Beethovenművekkel, köztük a Coriolanus nyitánnyal, a VI. szimfóniával, azEgmont, azEroica ésalll. Leonora nyitánnyal, valamint a hírneves „Hetedikkel" — az utóbbiakat csehszlovák vendég karmester, Ondrej Lenard vezényli. Vácrátótnak más a profilja — a megkapó környezet az ember és természet szimbiózisának egyre ritkuló példáját jelenti. A koncertlátogató közönség, ha addig nem volt az, itt növénybaráttá válik. Ide nem valók a bombasztikus darabok vagy a felzaklató modern zene. Szinte természetesen alakult ki a vácrátóti kert zenei sajátossága: meghitt, intim hangulatú, feltétlenül emberi léptékű szimfonikus-oratorikus művek találnak itt otthonra. Idén nyáron, például elhangzik, a Concentus Hungaricus Purcelltől Mendelssohnig ívelő műsora, Haydn Teremtése a Győri Filharmonikusok és az Állami Énekkar interpretálásában, az Állami Hangversenyzenekar Mozart-estje. A dátumok: július 11., augusztus 8. és 21. — A budapesti helyszínek — a kongresszusi központon kívül — a Mátyás-templom és a Zenélő Udvar. Nem túl sok... — Igen, ez, bizony, kevés. Búcsút kellett mondanunk a Zichy-kastélynak Óbudán. Aki járt ott, eleget bosszankodhatott a HÉV, a légifolyosó és a közeli szórakozóhelyek vidám vendégeinek „zenei aláfestése miatt"... Pár évvel ezelőtt a Pest Megyei Tanács épületének udvara is fogadott hangversenyeket, ám felújításra szorult. Reméljük, mindkét fél erőfeszítéseinek gyümölcseként, ismét megnyílhat a közkedvelt „Megyeháza' ' a muzsika és a publikum előtt. A Mátyástemplomról nincs „különleges" mondanivalóm — készséggel támogatott, idális, a külföldiek által rendkívül gyakran látogatott-igényelt helyszín. Maga az épület is csodálatosan szép, az atmoszféra áhítatot keltő, az akusztika — természetesen — pompás... Itt rendezett orgonakoncertjeink szinte mindegyikén telt ház van. — A zeneesztéták régen felfedezték, hogy a musica sacra komponistái „beleszámították" műveikbe a koncerttermitől alapvetően különböző templomi akusztikát, ami elfedi az esetleges biccenéseket, s a magasba repíti a muzsika szárnyán az emberi képzeleteket. Miért nem rendeznek több templomban hangversenyeket? — Rendeznénk mi szívesen — ha módunkban állna, ha lenne rá pénzünk. De, sajnos, anyagi eszközeink reálértéke rohamosan csökken, s bármily hihetetlenül hangzik: nekünk a lélegzetvétel is pénzbe kerül. Az Országos Filharmóniának, hazánk legnagyobb hangversenyszervező intézményének nincs egyetlen saját koncertterme sem. Fizetnünk kell a Budapest Kongresszusi Központért éppúgy, mint a kamarakoncertek helyszínéül szolgáló Zenélő Udvarért vagy a Mátyás-templomért. Mindenért — s nemcsak Budapesten! A főváros után kiemelt körzetünk a Balaton vidéke: Tihany, Köröshegy, Keszthely a Karmelita-templommal és a Festetics-kastéllyal, aztán ott van Eger, Miskolc, Diósgyőr, Szeged, Debrecen, Nyírbátor— hogy csak ízelítőt adjak. Csodálatos helyszínek, nagyszerű művészek, szép számú érdeklődő közönség — és veszteség... Tudjuk, az értékes kultúra terjesztése sosem és sehol a világon nem volt „nyereséges ágazat". De mi nem adjuk föl, állandó megújulásra késztet bennünket az egészséges konkurenciaharc is, amely — ha úgy vesszük — az értékes művészet presztízsének emelkedését mutatja. Számos intézmény vállalkozik komoly zenei hangversenyek szervezésére a Budapest Sportcsarnoktól a Vigadóig. S ez jó. A „versenytársak" különféle előnyökkel és hátrányokkal indulnak: mi kapunk állami támogatást — igaz, egyre kevesebbet —, de vannak komoly kötöttségeink is, mint például a művészfoglalkoztatási kötelezettség. Ők viszont azt hívnak, akit akarnak, olyan műsorral, ami nekik tetszik, de a pénzügyi fedezetet ki kell gazdálkodniuk. A Vigadó sajátos előnye, hogy még terembér sem terheli, lévén saját, elegáns hangversenyterme... Ki ne felejtsem: vidéki nyári koncertjeink megrendezését hathatósan támogatja az Idegenforgalmi Hivatal. — Milyen elképzelésekkel-elvárasokkal néz az OrszágosFilhamónia, az ország legnagyobb hangversenyszervezö intézménye az idei nyár elé? — Reméljük, a hazai közönség még szélesebb rétegeit sikerül megnyernünk, s a tavalyinál több külföldi vendéget is üdvözölhetünk a csillagos ég alatt — a budai Zenélő Udvarban, Martonvásáron, Vácrátóton — és két zárt, ám, igen szép, kellemes helyszínünkön: a Mátyás-templomban és a Budapest Kongresszusi Központban. S hogy búcsúzóul két igazi „közönségcsalogatóval" is szolgáljak: hosszú évek tradíciójának megfelelően a Budapest Kongresszusi Központban július 9-én pódiumra lép a három évtizedes fennállását ünneplő, nagyszerű Benkó Dixieland Band, szeptember 8-án pedig ugyanitt köszönthetjük Sir George Soltit az Állami Hangversenyzenekar élén. C. SZALAI ÁGNES 26