Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - P. Szabó Ernő: Séta a múzeum körül

SETA A MÚZEUM KÖRÜL Ha azt mondom, Budapest, és a városnévvel egyetlen épületet szeretnék azonosítani, nem biztos, hogy éppen ez jut az eszembe. A beidegződések, az útikönyvek fotói által erősített megszokások erősek, lehet, hogy inkább az Országházat választom jelképül vagy a Várpalotát, a Vigadót, az Operát. Vannak olyan épületek, amelyeknek az elhelyezése látványosabb, a környezettel való kapcsolata szervesebb — ilyennek mondjuk a Hősök tere együttesét, a Mátyás-templom — Hilton — Halászbástya hármasát —, vannak, amelyek régebbiek, s vannak, amelyek díszesebbek nála. Olyan épület azonban aligha akad a fővárosban, amely ennyire erőteljesen, ilyen sok szállal kapcsolódna a nemzetről, történelemről, közös szellemi kincsről alkotott fogalmainkhoz, mint ez. ANemzeti Múzeumról van szó — ha a cím nem árulná el, akkor sem lenne nehéz kitalálni. A múzeumról mint intézményről, amely az idők során összegyűjtött értékek segítségével a múltat köti össze a jelennel és a jövővel. A múzeumról mint gondolatról, amely a felvilágosodás korában született meg Széchényi Ferenc gróf fejében, s érlelődött cselekvéssé az alapítólevél megfogalmazásával 1802-ben. A gyűjtemény, amelyet a gróf hazájának adományozott, 11 884 nyomtatványból, 1150 kéziratból, 142 kötet rézmetszetből, térképből, 2019 nemesi címerből, 2675 éremből, valamint képekből, régiségekből állt. Értéke mintegy 160 ezer forint, akkor négy reprezentatív palota ára volt. S végül a múzeumról mint épületről van szó, amely ma már akkor is a történelmet jelképezné, ha csak a puszta falak fogadnák a látogatót. Panteon érdemes hazafiaknak 1837. június 22-én kezdődött az építkezés, s tíz évvel később, 1847 júliusában készen is van az épület — egyben a magyar történelemből eltelt tíz, viharokkal, reményekkel teli esztendő. S milyen száznegyven év követi majd még... A Honi Vezér-Kalendárium 1843-ban igen elismerően tudósít a műről és a munkálatokról. „Maga az építés Pollák Mihály pesti építészre van bízva, 's ha erősség és célirányosság, szépség és kényelmességgel Széchényi Ferenc Czetler Sámuel festménye nyomán egyesülve a' négy főjelességeit képezik egy épületnek, úgy a' derék művész elegendőleg megfelelt... Belsejéről keveset szólhatunk, mivel csak most készül, egyébiránt, annyit láttunk, hogy a többi között egy szép ünnepteremmel fog bírni, mely hoszszában 17, szélességében pedig 8 ölet mér. Ezenkívül még egy másik, még pedig köralakú 's igen magas teremmel lesz ellátva, melyben többek között minden magyar vármegyének címere fel fog állíttatni, 's mely egyáltalában mintegy Pantheonul fog szolgálni érdemes hazafiak dicsőítésére..." Igazi riport sűrűsödik a néhány sorban, jelentés az adott helyzetről. Az lett volna ideális, ha a szöveg mellé Rudolf Alt valamivel későbbi rajza társulhatott volna, hogy a látvány megidézésével mondja el azt, amit a szöveg írója szükségtelennek tartott említeni — hiszen mit is mondhatott volna arról, amit a leghétköznapibb valóságnak tartott. A Széna (mai Kálvin) tér felől nézve a múzeumot az épületen kívül mit tarthatott volna feljegyzésre méltónak? Talán az előtérben balra a két klasszicista lakóházat vagy a másik oldalon lévő földszintes barokk épületet, a Két pisztoly fogadót, ami felé legfeljebb egy pohár bor megivása céljából vette útját a komoly literátus ember? írta volna le azt a riporter, hogy a környék szabályozatlan, de tele van élettel? Hogy az Országút közepén egy termetes asszonyságot lát, karján kosárral, mellette szurtos kisgyereket, kutyát? Próbált volna tudományosan fogalmazni: a tömeg mintegy a jelenkori társadalom keresztmetszetét adja? Emitt, például, alföldi parasztból városi szegénnyé vedlett férfi, mellette két kisasszonyka, velük szemben koldusasszonyt kísérő hajdúk. Baloldalt fehér gatyás, nagy kalapos lovas eladó kancát, kiscsikót vezet kötőféken, távolabb lovaskatonák és úrlovasok, emitt viszont, a kávéház kifeszített ponyvái alatt sétáló, beszélgető polgárok. A riporter minderről nem beszélhetett, hiszen természetes volt számára a látvány. Még nem tudta, hogy néhány évtized múlva hatalmas háztömb épül nagyjából a Két pisztoly fogadó helyén — ahogy a Klösz György száz évvel ezelőtti fotói mutatják 27