Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - Jérôme René: Budakeszi orvvadászok

látványt nyújt, de igen döntő tényező az is, hogy építésének technológiája lényegesen kevesebb élőmunka-ráfordítást igényel, mint például a zúzottkő-ágyazaté. Ezért kénytelenek vagyunk ezt a megoldást alkalmazni, de a már említett intézmények bevonásával továbbfejlesztjük a panelszerkezet-konstrukciót, annak fektetési technológiáját, hogy ezzel, ha kis mértékben is, de csökkentsük a pálya és a járműkerék találkozásából keletkező zajt. A kapott eredmények alapján mérlegeltük a lehetőségeket, és a kritikus helyeken — kórházaknál, iskoláknál stb. — sebességkorlátozásokat rendeltünk el. A vizsgálatok tanulságai szerint járműveink zajszintje a megtűrt határérték alatt van, illetve egyes, rendkívüli forgalmi körülmények között eléri azt. Az utóbbi eseteket a vállalat szakemberei külön vizsgálják, és lehetőség szerint igyekeznek azokat forgalomkorlátozással vagy más beavatkozással mérsékelni. Erre példa, hogy a 80-as évek elején a HÉV járműveinél nagyobb mérvű sínkopások jelentkeztek, emiatt nagyobb zaj keletkezett. Műszaki fejlesztőink kísérletképpen nyomkarimakenést alkalmaztak, s ez a zajártalmat is mérsékelte, ma már ezt a megoldást általánossá tettük. Említett intézkedéseinket 1987. évi környezetvédelmi tervünkben tovább szigorítottuk, például valamennyi új beszerzésű és javításból érkező járművet a korábbinál szigorúbb, bizonylatolt zajvizsgálat után veszünk csak át. Olajszennyezés — veszélyes hulladékok A vízszennyezés megakadályozására a BKV eddig is hozott hatékony intézkedéseket. Vizet főként járműparkunk és az alkatrészek mosásához használunk. Ezekre a helyekre hatóságilag előírt szennyvíztisztító berendezéseket (szűrőt, iszapfogót, derítőt, stb.) telepítettünk. Már az V. ötéves terv idején elkezdtük az elavult járműtelepek felújítását, amelynek során gépi járműmosókat s minden esetben víztisztító és -visszaforgató berendezéseket szereltünk fel. Ez évi környezetvédelmi tervükben kötelezően előírtuk a vállalatnál használt mosószerek felülvizsgálatát és azt, hogy a jövőben csak ún. környezetbarát tisztítószereket lehet alkalmazni. Mintegy 22 fajta veszélyes hulladék keletkezik évente vállalatunknál 550 tonna mennyiségben. Meghatározó a fáradtolaj (48 százalék), illetve összesen egy tonna a fáradtolajjal szennyezett más anyag (rongy, papír, homok stb.). Intézkedtünk, hogy karbantartó telepeink rendszeres ellenőrzéssel szűrjék ki azokat a járműberendezéseket, amelyek olajszennyezést okoznak. Az elkerülhetetlen olajozás — például a már említett nyomkarimakenés — következtében a pályákra és a sinek környékére olaj kerül, ezért ún. környezetbarát olajat fejlesztettünk ki a MÁFKI-val. Az 1981-ben megjelent minisztertanácsi rendelet alapján felmértük, és az OKTH-nak bejelentettük a keletkező veszélyes hulladékokat. Ezeket keletkezésük helyén az előírások betartásával összegyűjtjük és raktározzuk. Regenerálásukra, illetve ártalmatlanításukra 1983 áprilisa óta szerződéses kapcsolatban állunk a Kiskunsági Állami Gazdasággal. Sok vagy kevés, amit a BKV tesz a környezetvédelem terén? Ez lehetőségeink ismereté-FÓRUM ben is megítélés kérdése. Egy azonban biztos: nem elegendő. Ezért keressük a további lehetőségeket, elsősorban olyanokat, amelyeket saját erőnkből megtehetünk. Ezek közé sorolhatók: — a környezetvédelem személyi és szervezeti feltételeinek ésszerűbb kialakítása; — karbantartási technológiáink folyamatos fejlesztése; — fűtési rendszereink további korszerűsítése; — füstmérő-ellenőrző tevékenységünk kiszélesítése; — a zajhatás szempontjából kritikus gócok felmérése; Ahogy előrehaladok a korban, úgy szűkül a mozgásterem. Az egykori nagy erdőjárások helyett inkább csak a közeli lankákat cserkészem már. Gyakran kimegyek a budakeszi Vadasparkba, és elbeszélgetek Buzer Antallal, Metternich herceg hajdani uradalmi erdészével, nyugalmazott erdészeti műszaki vezetővel és tapasztalt hivatásos vadásszal. Elnézem, miként fogadja a park portáján a vendégeket. Most éppen egy alsós osztály jön, negyven csivitelő apróság két csinos tanító nénivel. — Nem, kérem, a gyerekeknek nem kell fizetni, csak a létszámot jegyzem fel a statisztika érdekében, de kérem, olvassák el a figyelmeztető táblát, és tartsák be. Hogy baj ne legyen. — Már mi baj is lehetne? — töprengek utánuk nézve. — Hogy mi? — Jó múltkoriban hasmenést kapott egy sörényes juhunk, bele is pusztult. A boncolásnál nejlonzacskót talált az állatorvos a gyomrában. Nyilván ennivalómaradékkal dobták a karámba, és a szerencsétlen állat nem tudta megemészteni. — Szörnyű! — De előfordultak cifrább esetek is. Segítettem néhány napig a szomszéd erdésznek leltározni, és amikor visszajöttem, mondják, eltűnt egy szarvasbika a távolabb eső karámból. Nyomozni kezdtem, és kiderült, hogy az egyik őr hallott abból az irányból puskalövést, de abban a hitben volt, hogy az állatorvos az. Ő szokott kísérleteihez kábító lövéseket leadni. Ketten a helyszínre mentünk, és hosszas keresés után vérnyomra bukkantunk. A rudas fenyvesbe vezetett, de ott hiába szemlélődtünk. Semmi, de az egyik letisztított ágrakás valahogy szokatlanul magasnak tűnt. Széthánytuk, és előkerült alóla az eltűnt bika csontváza. Szakszerűen megnyúzták, bőrét és húsának jó részét elvitték a lefűrészelt agancsszárakkal együtt. A koponyán — homlokközépen — ott volt a kispuskagolyó ütötte lyuk. Szakasztott ugyanígy járt később egy szarvastehén is — siet befejezni a történetet, mert újabb látogatókat kell eligazítani. Közben behúzódtam melléje az aprócska portásfülkébe. Villanykályha teszi barátságossá az ott-tartózkodást, de elaludni nem lehet. Jönnek, mennek előtte, és figyelni kell. Kinn cseperegni kezd, lanyhul a forgalom, igyekszem újra felnyitni az emlékek kapuját. — És sikerül elkapni az ilyen kártevőket? — Egyszer sikerült, de az nem ember volt. — a pályaépítéseknél és -rekonstrukcióknál az üzemizaj-csökkentés lehetőségének kidolgozása; — a környezetvédelmi szempontok távlatokat is figyelembe vevő érvényesítése az új járművek beszerzésénél és tervezésénél. Végül megemlítem, hogy fővárosunk környezetvédelmét közügynek tekintjük. Ez megnyilvánul abban is, hogy minden, a témát érintő bejelentést az eddigihez hasonlóan kivizsgálunk, és minden lehetséges intézkedést meghozunk, illetve minden javaslatot szívesen fogadunk, hasznosítunk. DR. BOZSÓ LÁSZLÓ Egy havas, fagyos téli reggelen jelentette az éjjeliőr, hogy kutya járt a muflonoknál. Mindjárt a karámukhoz mentem, és láttam, hogy a fiatal kost és a jerkét (nőstényét) megmarta valami, az öreg kos sértetlen. A nyomok kutyára vallottak. Végigvizsgáltam a két méter magas kerítést, hézagot sehol sem találtam. Gondoltam, hogy visszajön, de estére haza kellett mennem. Éjjel csak hánykolódtam, aludni nem tudtam, és másnap még sötétben értem ki a vadasparkba. Elővettem az éjjeliőrt, mondja, hogy semmit nem észlelt, csend volt eddig. Mégis kimentem a muflonok karámjához, és figyleltem. Semmi mozgás, teljes csend. Mikor egészen kivilágosodott, továbbmentem a távolabbi karámhoz, amelyikben tizenegy őzet tartottunk. Szörnyű kép fogadott: hat őz szétmarcangolva, és három másik megmarva! Ilyen volt a „csendes" éjszaka... — No, mindjárt jelentettem a gazdaságnak, és haza is üzentem, hogy estére ne várjanak, pár napot kinn kell töltsek. Estére magam mellé vettem az egyik éjjeliőrt, és kiálltunk lesbe. Ahogy alkalmas helyet kerestünk, észrevettünk a kerítésen kívül két kutyát. Egy kisebb korcsot és egy hatalmas németjuhászt. Szimatoltak — úgy látszik szagot kaptak —, és eloldalogtak. Beljebb húzódtunk, és vártunk. Kegyetlen hideg volt, gyönyörű holdas éjjel, szinte nappali világosság a havon. Sokáig vártunk, meg is dermedtem. Úgy éjfél tájban — hogy kissé mozogjak — megindultam lassan a dámok karámja felé. Itt tizenhét vadat tartottunk, egyszer csak látom, hogy mereven figyelnek, valamit éreznek, s hirtelen köztük terem a korcs! Kapom a puskát, de a kutya a dámok közt kevereg, lőni nem merek. Ekkor hirtelen zajt hallok, és látom, hogy a németjuhász kapaszkodik föl a kerítésre. Épp a tetején volt, amikor a lövést kapta, és hangtalanul esett vissza. A korcsot pedig mintha a föld nyelte volna el. Csak napok múlva kerültem össze vele. Felém jött, de észrevett, és bevágtatott az erdőbe. Sejtettem merre tart, elálltam az útját, és hamarosan a társa sorsára jutott... — Ezzel vége? — erőltetem a folytatást. — Nem egészen — szerénykedik —, gyönyörű dicséretet kaptam az igazgatómtól és egy szarvasbika lelövési engedélyt. Ki is lőttem egy selejtes példányt, és amikor bejelentettem, jutalmul még egyet kaptam. így lőttem életem első két bikáját hivatásos vadászként — nyugdíjas koromban. JÉRÖME RENÉ Budakeszi orvvadászok 28