Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Nagy István: Fejezetek egy 300 éves iskola történetéből

rályi Egyetemi Főgimnázium 1876-ban a (Szabó) Ilona utca 4. szám alá, Európa egyik legszebb iskolaépületébe költözhet. A BUDAPESTI KIRÁLYI EGYETEMI KATOLIKUS GIMNÁZIUM, 1876 Múlt, jelen és jövő elemeinek különös keveredésében érkezik el a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia a XX. század küszöbére. Nagy gazdasági fejlődés, liberális szellem, boldog békeidők az egyik oldalon, megtorpanás, talajvesztés és válság a másikon. A dualista állam furcsa családiasságával idegenül áll a szélsőségek felé hajló, uniformizálódó földrész közepén. A modern technika vívmányainak szórványos megjelenése ellenére mintha megállt volna felette az idő. A le nem rótt történelmi adósságok és az új világtörténelmi energiák feszültsége azonban alig észrevehetően halmozódik, hogy azután egy világháború és egy forradalmi hullám robbanása elsöpörje a kétpólusú monarchiát. A polgári demokrácia, a proletárhatalom és a konzervatív reakció élethalálharcából 1918-19-ben az utóbbi kerül ki győztesen, és az ország Trianon, a világgazdasági válság és a fasizmus tudathasadásának nyomása alatt egy újabb vesztes rablóháború kényszerpályájára sodródik. A pesszimista XX. század derekán — a tömeges pusztulás véres romjain — azonban ismét érlelődnek a megújulás feltételei hazánkban. Miként jelentkeznek a világtörténelem eme változásai az iskolai művelődésben? A Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium a század végére a főváros egyik büszkeségévé válik. A gimnázium tanári kara, diáksága, munkájának szervezettsége valóban az európai élvonalhoz tartozik. A tanárok közül többen — mint Gyulai Ágost irodalomtanár, Ribáry Ferenc történész és Pokorny Emánuel hittudós — folytatják a hagyományt, hogy az egyetem elvégzése után visszatérnek tanítani egykori iskolájukba. Mások — miként Gyomlay Gyula klasszika-filológus, Fináczy Ernő pedagógiatörténész és Pauler Ákos filozófus — későbbi hivatásuk legfőbb motívumait szerzik meg itt, a mindinkább gazdagodó diákszervezetekben. Az Önképzőkör 1881-ben felveszi Vörösmarty nevét, és munkája hamarosan kiegészül a Dalárda, a Gyorsíró Kör (1897), a Volt Iskolatársak Szövetsége (1902), az Ifjúsági Sakkor (1905), a Cserkészek (1911) és a Testgyakorló Kör (1912) működésével. Felnőttoktatás 1870-től folyik az iskolában, és időnként olyan rendkívüli eseményt is felmutat, mint amilyen az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma érettségije. 1889 óta az épületben működik a Ferenc József Nevelőintézet, melynek igazgatója többnyire közös a gimnáziuméval. Az intézmények felszerelése kitűnő, különösen kimagaslik gazdagságával a Toldy Ferenc hagyatékának jelentős részét őrző könyvtár, a Pejacsevics János által adományozott több ezer darabos ásványgyűjtemény és a természetrajzi szertár élőviláganyaga. A legviharosabb tanév a háborút lezáró 1918-19-es, mely járványok és a forradalmi események következtében többször is megszakad. 1919 márciusában a gyökeres újjászületés reményében indul meg azoknak az intézkedéseknek a bevezetése, melyeket a Városi Alkalmazottak Országos Szövetsége, az Iskolai Reformokat Előkészítő Bizottság és a Közoktatásügyi Népbiztosság javasol. Ingyenes és kötelező nyolcosztályos népiskola, államosítás, termelési gyakorlatokkal kiegészített öt évfolyamos gimnázium és a tananyag tartalmának marxista szellemben történő átalakítása képezi a tanügyi forradalom alapját. Az Egyetemi Gimnázium élére a meggyőződéses szociáldemokrata Surányi Károly kerül, aki erős kézzel fékezi meg a diákok körében jelentkező anarchiát. Az iskolai élet irányítására pedig három tanárból és öt diákból álló direktóriumot hoznak létre. A túlkapások miatt azonban a bizalmatlanság légköre alakul ki az iskola körül egy olyan időszakban, amikor a döntések felelősségét sem könnyű, eredményét pedig szinte lehetetlen belátni. A Horthy-korszak fehérterrorja véget vet a szocialista iskola megalkotási kísérletének, és sor kerül a „bolsevista érzelmű tanárok" elmozdítására. Keresztény hit, nemzeti öntudat, magyar kultúrfölény és revíziós törekvések hatják át ezeknek az évtizedeknek a nevelőmunkáját. Noha ezen eszmék jelentős része szélsőségekig felfokozva jelenik meg a közvéleményt manipuláló nagypolitika eszköztárában, a gimnázium tanárai nemcsak a keresztény közösség mértékletességének keretei között tartják az iskola légkörét, hanem tananyagban, nevelésben és diákmozgalomban is kitapinthatóan felismerik a szociális kérdés jövőbeli nagy jelentőségét. A kulturális élet megújításáért folyó küzdelem igen komoly pedagógiai és szaktudományos tevékenységre ösztönzi a gimnázium diákjait és tanárait. Ennek eredménye az iskolai hagyományok feltárásáért folyó kutatómunka is, amely 1937-ben — az intézmény fennállásának 250. évfordulóján rendezett ünnepségsorozaton — tetőződik. Az iskola 1924-től néhány évig II. ker. Királyi Egyetemi Katolikus Reálgimnázium néven működik. A Budapesti Tankerület közvetlen fennhatósága alá tartozó, tágas Ilona utcai épület 1932-től három oktatási intézménynek is otthont ad; az Egyetemi Gimnázium és a Ferenc József Nevelőintézet mellett itt helyezik el a Mátyás Király (Reál) Gimnáziumot is. Keserű véletlene a történelemnek, hogy éppen 1944. március 19-én, az Egyetemi Gimnázium alapításának 257. évfordulóján szállja meg a náci Németország hazánkat. Hamarosan SS-alakulatokat helyeznek el az iskolaépületben és környékén. Az ilyenformán közvetlen katonai célponttá váló intézményt az év végétől meginduló ostrom hat hullámának pusztításai teszik romhalmazzá. Szabó Kálmán igazgató irányításával az épület pincéjében szervezik a környékbeli hajléktalanok élelem- és vízellátását. 1945. március 23-án — alig másfél hónappal Budapest felszabadulása után — összehívják az iskola diákjait a tanév folytatására, de mindössze hárman jelennek meg. Tovább tart a romok eltakarítása és az életben maradottak felkutatása. 1945. április 3-án — öt tanárral és mintegy nyolcvan diákkal — megindul a tanítás az Egyetemi Gimnázium kiégett falai között! NAGY ÁTSZERVEZÉSEK, 1945—1949 „Lesz-e magyar újjászületés?" A felszabadulás óta, a világtörténelmi energiák tér-idejének átrendeződésével, minden nemzedék életének küzdelmeiben ott vibrál ez a létfontosságú kérdés. Az Egyetemi Gimnázium felszabadulás utáni története is megtestesíti a nagyarányú változásokat, amelyeken a hazai iskolarendszer ezekben az években keresztülmegy. A népi demokratikus forradalom előrehaladásával párhuzamosan az intézmény igen bonyolult átalakulások színhelyévé válik. A változások éppúgy áthatják a tanítás tartalmi és szervezeti kereteit, mint ahogy érintik az elnevezés és az elhelyezés kérdését is. Az Egyetemi Gimnázium ezekben az években kerül szorosabb kapcsolatba Buda két másik jelentős középiskolájával, az Érseki Katolikus és a Mátyás Király Gimnáziummal. A Budapesti Érseki Katolikus Gimnázium és a vele kapcsolatos Rákóczi Kollégium (Budai Katolikus Konviktus) 1907-ben — tisztes fővárosi polgárok és jelentős egyházi személyiségek összefogásának eredményeként — kezdte meg működését a Verbőczi (Táncsics M.) utcai Zichypalota épületében. 1909-ben a gimnázium beköltözhetett a nevelőintézet Oszlop (Keleti K.) utcai neogótikus épületébe. Az 1948/XXXIII. törvény értelmében államosították az intézményt, amely a vele egy épületben működő kollégiumról felvette II. Rákóczi Ferenc nevét. A kollégiumi épületszárny — egészen 1986-ig — különböző bentlakásos nevelőintézeteknek adott otthont. A gimnázium — a közoktatásügyi miniszter 1948. október 6-án kelt (171 468/1948. V. 1. sz.) rendelete értelmében — fennhatósága alá vette a működésében felfüggesztett Mátyás Király Gimnáziumot is. Még ugyancsak 1948. december 20-án az iskolának el kellett hagynia a Keleti Károly utcai épületet, mivel a Központi Statisztikai Hivatal a közelgő népszámlálás munkálatai miatt azt időlegesen igénybe vette. A gimnázium ezért kihelyezett tagozatának (a volt Mátyás Király Gimnáziumnak) Ilona utcai otthonába távozott. 29