Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Nagy István: Fejezetek egy 300 éves iskola történetéből

TÖRTÉNELEM Az Állami Mátyás Király Gimnázium 1919. október 6-án kezdte meg működését mint az I. ker. Magyar Királyi Állami (ma Petőfi) Főgimnázium fiókintézete. Létrehozása szoros összefüggésben állt a trianoni békeszerződés területi elcsatolásait követő fővárosi iskolahiánnyal, valamint a vesztes világháború és az elbukott forradalmak nyomán kialakult politikai légkörrel. 1948. október 6-án, fennállásának éppen 29. évfordulóján, a II. Rákóczi Ferenc (volt Érseki Katolikus) Gimnázium igazgatósága alá rendelték. A Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnázium 1945-49 között maga is fontos változások részese. Az 1945-től négyosztályossá váló gimnázium mellett — néhány évig — az általános iskola felső tagozata is működik, a Ferenc József Nevelőintézet viszont már nem nyílik meg többé. Múlt és jövő különös együttéléseként az iskolában a régi diákszervezetek munkája kiegészül az Iskolabizottság, az Ifjúsági Vöröskereszt (1946) és az Úttörőmogzalom (1947) tevékenységével, de a megalakuló Szülői Munkaközösség is igyekszik mindent megtenni a gyerekek jobb nevelési körülményeiért. A fényes szelek nemzedékének tanulói különösen 1948-ban — a magyar nép szabadságáért vívott forradalmának 100. évében — mutatnak nagyfokú öntevékenységet. Az iskola 1946 februárjában elveszti a régi államformára utaló „királyi" jelzőt, majd 1948-tól katolikus jellege is megszűnik. Ugyanekkor — 1773 és 1851 után immár harmadszor — ismét államosítják. A név és a szervezet döntő átalakítása 1949-ben következik be, amikor a művelődés kiszélesítési programjának furcsa ellenpontjaként a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a két iskola egyesítéséről döntenek. A miniszter a II. Rákóczi Ferenc (volt Érseki Katolikus) Gimnáziumot megszünteti, és beolvasztja az akkor 262 éves Egyetemi Gimnáziumba. Mivel az egyetem szervezete és középiskolai kapcsolatai is éppen ez idő tájt alakulnak át, a nagy múltú gimnázium — noha ennek 1851 óta már csak hagyományápoló szerepe van — nem viselheti tovább az egyetemi jelzőt. Az 1949. augusztus 26-án aláírt (1280-M-3 sz./1949-IV.) miniszteri rendelet ilyenformán megmenti az intézményi élet szempontjából alapvető jogfolytonosságot, de ugyanakkor az iskola új nevet kap. Budapest legrégibb középiskolája 1949. augusztus 31-től II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumként működik tovább. Élére Fiata Albertet nevezik ki igazgatónak. Az iskola 1950 nyárutóján elhagyja régi otthonát. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium az 1950-51-es tanévet a könnyebben helyreállítható Keleti Károly utca 37. szám alatti épületben kezdi meg. A II. RÁKÓCZI FERENC GIMNÁZIUM, 1950-1987 Az 1950-es évek történelmi kettőssége rányomja bélyegét az iskolai életre is. Míg egyik oldalon a gimnáziumok munkája jelentős tartalmi és szervezeti fejlődésen megy keresztül, addig a sokszor formálissá váló politikai „elvárások" helyenként gátjai a további kibontakozásnak. Ezekben a nehéz években a Kossuth-díjas pedagógus, a kiváló irodalomtörténész: Szávai Nándor az iskola igazgatója. Az 1950-től bevezetett humán és reál tagozatú osztályok száma az elkövetkező években fokozatosan bővül. Rendkívül magas színvonalú az intézmény irodalmi és matematikai oktatása, de őrzi nagy hagyományait az énekkar, a repülőmodellezővalamint a sportkör is. Az iskola fiataljai jelentős szervező tevékenységet folytatnak a Politikai Akadémia és a Rákóczikultusz megteremtésében. Az utóbbira a kuruc szabadságharc zászlóbontásának 250. évfordulóján, 1953-ban nyílik kedvező alkalom. 1956 őszének tragikus eseményei egy gazdagodó iskolai életet szakítanak meg. A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium fejlődése azonban nem akad el, sőt, az 1956-ot követő évtizedben felszabadulás utáni történelmének csúcsára jut. A bel- és külpolitikai élet meginduló enyhülése közben az intézmény sok tekintetben élén jár azoknak a pedagógiai törekvéseknek, melyek a szocialista munkaiskolának az 1961. évi törvény értelmében történő megalkotásához vezetnek. Temesi Alfréd, Huszti Imre és Kerékgyártó Imre — akik ezekben az években a gimnáziumot igazgatják — a munka személyiségfejlesztő erejét nemcsak az iskolai tanulmányokban és a közösségformálásban kívánják kamatoztatni, hanem a kiváló pedagógusokat felvonultató tantestület aktív támogatásával mind több szállal kapcsolják be diákjaikat a társadalom egyre lüktetőbbé váló életébe is. A gimnázium bátor kezdeményezései a tanulmányi színvonal emelkedésében, a tanulók öntevékenységének kibontakoztatásában és az iskolán kívüli kapcsolatok gazdagodásában egyaránt érzékelhetők. Régi hagyományokat folytat a Színjátszókör, amely olyan merész vállalkozásba fog, mint amilyen — az azóta legendássá vált — 1961. évi teljes Bánk bán-előadás vagy az 1964-es Shakespearemontázs. 1957-től a KISZ iskolai szervezetének olyan kezdeményezései színesítik a gimnázium életét, mint a Rákóczi Napok (1963) pezsgő kulturális rendezvényei. Az 1960-as évek derekán — miként az 1961-ben megkezdett középiskolai reformé — a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium fejlődése is mintha megtorpanna. Az ekkortól megsokasodó tanügyi rendelkezések külön-külön a nevelési folyamat csaknem mindegyik oldalát áthatják, de az adottságokat sokszor kevéssé veszik figyelembe, s ezért határozott irányuk nehezen körvonalazódik. A következő másfél évtizedben a nevelés különböző mozzanatai között meg-megbomlik a harmónia. A világgazdaság kezdődő korszakváltása, a felgyorsuló életritmus, az emberi kapcsolatok beszűkülése, eldologiasodása és gépiesedése erősen behatárolja az iskolák mozgásterét a társadalmi értéktudat kezdődő elbizonytalanodásának eme időszakában. Az 1970-es években a problémák még jórészt rejtve maradnak, s csak időnként bukkannak felszínre a tanulmányi eredmény lassú romlásában és a tantestület kezdődő kicserélődésében. Az 5 +l-es rendszer megszűnésével (1965) erősödik a tagozat szerepe. A sportoktatás igen magas színvonalú, amit nemcsak a Rákóczi Kupa nagy népszerűsége bizonyít, hanem az a tény is, hogy az iskola nevelőmunkája e téren túlnő a helyi kereteken. 1970-től fokozatosan kialakul a Sportoló Osztályok rendszere, különösen a KSI úszói érnek el kimagasló eredményeket olimpiákon, világbajnokságokon, valamint egyéb hazai és nemzetközi versenyeken. Az 1976-ban — II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulóján — szervezett programok széles körű összefogást és tekintélyes alkotótevékenységet eredményeznek. A világtörténelem folyamatainak dialektikája az 1980-as évtized első felében nem kedvez a magyar iskolarendszer fejlődésének, s az alapjaiban helyes nyomon induló reformtörekvések sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Az ígéretes eredmények és az égető problémák eme ellentmondásai kitapinthatók a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium életében is. A fakultációs rendszer bevezetése (1981) és a számítógépek megjelenése (1983) a jövő korszerű iskolájának egy-egy fontos elemét jelenti. A nők mind több és nehezebb feladatot vállalnak a tantestületben, 1980 óta — az intézmény történetében először — Winkter Ibolya személyében igazgatónő áll a gimnázium élén. Komoly gondot okoz azonban a Keleti Károly utcai épület állaga. A tanulmányi színvonal, a magatartás, a szorgalom, valamint az iskolai légkör romlása nemcsak a növekvő követelmények és — az ötnapos munkahét bevezetésével — a leszűkülő időkeretek kettősségét mutatják, hanem a tanári kar stabilitásának megingását is. A tantestület kor és nemek szerinti összetételében a túlzott fiatalodás, illetve elnőiesedés aránytalanságai jelentkeznek, de sokkal nagyobb problémát okoznak a megsokasodó tanárváltozások. Az ifjúság fejlődése, kötődése és értéktudata megsínyli a folyamatos, kiegyensúlyozott, személyes nevelőkapcsolat hiányát. Képes-e a megújulásra a főváros legrégibb középiskolája? Bár az eredmény ezernyi, egymást átható tényező függvénye, a válasz nem lehet kétséges. Hiszen miként az iskola megújulása sem képzelhető el a társadalom különböző erőinek összefogása nélkül, úgy az egyén, a közösség s a népek élete sem más, mint megújuló iskola. NAGY ISTVÁN A II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára 30