Budapest, 1986. (24. évfolyam)
1- 2. szám január-február - Varga Imre: Találkozások a magyar fővárossal
Találkozások a magyar fővárossal Megkérdeztük az Európai Kulturális Fórum nyolc részvevőjét, milyen benyomásokat szerzett Budapestről ERNST BACHER, az osztrák Szövetségi Műemléki Hivatal főfelügyelője „A historizmus építészetének egyedülálló városa" — Milyennek látja ön a műemlékvédelem távlatait Európában, s hogyan értékeli ezen a téren a nemzetközi együttműködést? — Számomra az volt a legfontosabb, hogy a budapesti fórum mintegy a nagypolitika szintjére emelte a műemlékvédelem ügyét. A műemlékek szakemberei, mint az közismert, régóta meglehetősen jól és érdemben tevékenykednek együtt kontinensünkön, de most azt remélem, hogy további erőteljes állami ösztönzést kapunk ehhez a nagyon fontos munkához. Nem anyagiakra gondolok elsősorban, bár természetesen az is fontos, hanem mindenekelőtt a fokozottabb szemléleti támogatásra. Vagyis azt remélem, hogy az országok politikai vezetése a jövőben még inkább felismeri annak a munkának a jelentőségét, amit mi végzünk. Erre azért is nagy szükség van, mert jómagam — és ez nemcsak az én nézetem — azon a véleményen vagyok, hogy a műemlékvédelem egyre inkább egyféle széles értelemben vett kulturális környezetvédelemmé növi ki magát. Általában és gyakorlatilag is. Egyrészt a kulturális és művészeti értékek védelme, megőrzése, karbantartása egyre tágabb területeket ölel fel. Változik az értékek megítélése, s egyre több újabb, akár kortárs objektum felel meg a műemléki kritériumoknak. Ebből a szempontból az osztrák műemlékvédelem, amely először 1850-ben kapott törvényi megerősítést, s jelenleg az 1923-ban hozott műemléki törvény alapján áll, meglehetősen nyitott és rugalmas az értékek iránt. Gyakorlatilag pedig — hogy csak egy ellenpéldát mondjak — arról van szó, hogy a határok nem állják útját a környezetszennyeződésnek, a kártékony gázokkal és szemcsékkel telített szmogos levegő nem szorítható országhatárok közé, a savas esők ugyanúgy rongálják a környezetet nálunk, mint Csehszlovákiában vagy Magyarországon, s ugyanúgy károkat okoznak az épületekben, a műemlékekben. Ily módon a közös gondok és megoldandó feladatok tovább fogják növelni a műemlékesek már eddig is eredményes nemzetközi együttműködését. — Ön gyakori vendég Budapesten. Hogyan látja a magyar fővárost — mondjuk — a turista szemével? Mi az, ami tetszik, mi az, ami kevésbé? — Csakugyan sokszor jártam már Budapesten, és a legtöbbször a Várban fordulok meg, minthogy a munkámmal kapcsolatos teendők az Országos Műemléki Felügyelőség várbeli székhelyére szólítanak. De azt hiszem, a turista egyik kötelező útja is a Vár. Nos, mint egyszerű utazónak mindenekelőtt a város nagyszerű fekvését kell csodálattal megemlítenem. Gondolom, ezzel semmi újat nem mondtam, hiszen ezt minden külföldi észreveszi. Budapestnek egészen kivételesen ideális a földrajzi fekvése, amit a város régi és mai építői nagyszerűen kihasználtak az évszázadok folyamán. Ilyen tekintetben Bécshez viszonyítva jóval előnyösebb helyzetben van. Másrészt Budapest jóval többször hevert romokban, mint a mi fővárosunk. Ennek a súlyos hátrányok mellett olyan előnyei is vannak, hogy — például a Várban — a régi alapok, a különböző egymásra épült korok együttes bemutatására, a réginek és az egészen újnak harmonikus együttélésére, egymás mellé telepítésére egészen kivételes lehetőség nyílt. Ezt pedig önöknél igen magas színvonalon oldották meg, ami nekem különösképpen tetszik. S ha már itt tartunk, hadd mondjam meg, hogy igen nagyra becsüljük a magyar műemléki helyreállítások tudományos alaposságát, az épületkutatás példamutató mélységét. Persze van, ami a turistának nem tetszik, de hát ezt önöknél is sokan szóvá teszik: ilyen egyes lakótelepek zsúfoltsága, látványi szürkesége, a budai hegyek túlzott beépítése. Adódnak közlekedési és — legalábbis szerintem — néha köztisztasági problémák is. — Hogyan látja a magyar fővárost mint műemléki szakember? — Budapest egészen különleges egységet képez abban a tekintetben, hogy itt a múlt század végén, e század elején igen rövid idő alatt és igen gyorsan egy hatalmas, egybefüggő épületállomány nőtt ki a földből, amelyre összefoglaló szóval a historizmus a jellemző. Tudjuk, hogy ezt a kort vagy építészeti stílust sokáig degradálták az egész világon, sokszor tudatosan rombolták is, de mára a megítélés változott: a mai városi műemlékvédelem számára egyre nagyobb értéket képvisel, megóvandó kincs. Önöknél minden lehetőség megvan e csodálatos épületállomány rendbetételére s megmutatására. ILMAR BEKERIS nagykövet, a svéd delegáció vezetője ,,Emberarcú város" — Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, mindjárt megmondom, hogy nagyon szeretem Budapestet. Csodálatos város, csodálatos földrajzi fekvése, természeti környezete, amelybe beleépült, és csodálatosak az épületei. És van még egy sajátos értéke: az itteni emberek kedvessége, melegsége, spontaneitása, ami azt az érzést kelti az emberben — szerintem mindenkiben, bennem nagyon —, hogy otthon van s nem idegen városban. Soha nem tapasztaltam rosszindulatot vagy kellemetlen dolgot. Budapest meleg, barátságos, emberarcú város. Mindannyian felfigyeltünk arra is, hogy milyen érdekes, sokrétű kulturális élet zajlik itt. Koncertek, színházi és opera-előadások, kiállítások sokasága között válogathattunk. Sokszor, bizony, sajnáltuk, hogy nincs elég időnk. Úgy vélem, abban a kellemes tapasztalatban, amit magunkkal viszünk a fórumról, benne lesz Budapestélményünk is... JERZY KAWALEROWICZ lengyel filmrendező „A lengyelek könnyen megtalálják itt a helyüket" — Hányszor járt már Budapesten ? — Nem tudok pontosan válaszolni, nagyon sokszor. — Milyennek látja a várost filmesszemmel, tehát más módon, mint az átlagos turista? 70