Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Bessenyei József: „Jött, látott, megvett ím, téged a hetyke törökség”

Tudósítás Buda 1526. évi elfoglalásáról és leányokat pedig a janicsároknak adták át." Mindez persze nem egészen így történt. Az sem felel meg a valóságnak, amit Augsburg város tanácsa írt János Frigyes szász választófejedelemnek augusztus 22-én, Ferdinánd seregének pusztulásakor. A levél arról számol be, hogy maga Roggendorff is elesett, és a szultán György barátot tette a megszállt Buda parancsnokává. A rémhírek terjedésének az az oka, hogy a korabeli újságok nem látták el időben valós hírekkel olvasóikat. Több hamis információt is közöl az Igaz új hír a törökről kezdetű újságlap. Azt írja például, hogy a fogoly Török Bálintot a szultán, hazafelé tartva a hadjáratból, Belgrádnál a Dunába dobatta, és hogy Örményországból 10 ezer kereskedő költözött feleségestül az elfoglalt Budára. E-gyik ,,hír" sem igaz. Az augusztus végi tragikus napokról igaz és részletes beszámolók csak a következő évben hagyták el a sajtót. A leghíresebb leírás Buda elestéről Négy igaz levél címen ismert a történeti irodalomban. Több kiadást is megért. Mindmáig egyik legértékesebb forrásunk Buda sorsdöntő napjainak kutatásakor a második levél, amelyet Izabella királyné egyik lengyel titkára, Porembski Péter írt Verancsics Antalnak, a neves humanista történetírónak. A jól tájékozott szemtanú még a török táborba is elment a magyar urakkal, leírását hitelesnek fogadjuk el. A törökellenes küzdelem aktuális kérdéseivel német teológiai írások is foglalkoznak. A szász választófejedelem már 1541 nyarán elrendelte, hogy hívják fel a népet könyörgésre a török veszedelem ellen, és Luther Mártont kérte föl az ima szövegének megfogalmazására. így született az Intés imádkozásra a török ellen című röpirat. Luther szerint a török Isten ostora. A német nép bűnei miatt megérdemelte a rátörő veszedelmet. ,,Ha tehát segíteni akarunk magunkon, bánjuk meg bűneinket és tegyük jóvá a gonoszságokat..." (Sólyom Jenő fordítása) A német kiadók újra megjelentették Luther korábbi művét, amelyet 1529-ben Bécs török ostroma miatt érzett kétségbeesésében írt, s amely most ismét időszerűvé vált. „ Ebből mindenki megnyugtathatja lelkiismeretét, hogy amikor a török elleni harcra hívják, miként gondolkodjék és cselekedjék, mégpedig, hogy ne kétségeskedjék, aki a török ellen küzd, amennyiben az háborút kezd, az az Isten ellensége és Krisztus gyalázója, sőt, maga az ördög ellen harcol. Tehát ne aggodalmaskodjék, hogyha egy törököt megöl." (Sólyom Jenő fordítása) A kor írástudói tisztában voltak azzal, mekkora csapás érte a kereszténységet Buda elvesztésével, ezért szüntelenül a pogányság elleni küzdelemre buzdítottak. Török elleni harcra szólító felhívást csatoltak a német humanista író-diplomata, Johannes Cuspinianus (1473-1529) török birodalom történetéről írt munkájához. Tranquillus Andronicus (1490-1571) Bécsben jelentette meg 1541-ben Szónoklat arról, hogy a török elleni háborút meg kell kezdeni című művét, amelyből idézünk egy magyar vonatkozású részt: ,,A magyarság Buda eleste után most attól fél, hogy váraitól, vagyonától, nemességétől megfosztva, a görögök, bolgárok, rácok és boszniaiak állapotába süllyed. Ezért minden erejével készül a harcra. A Német Birodalomnak sem szabad alkudozásba kezdeni a törökkel, még ha az el is halasztja tervezett hadjáratát a jövő évre, mert az a veszély áll fenn, hogy a béke ideje alatt Budát a törökök megerősítik, csapatokat vezényelnek oda, és onnan fogják felprédálni a környező területet. Ha az ellenségnek időt hagynak, szinte lehetetlen lesz Budát visszavívni." A felhívások jelentősen hozzájárultak a törökellenes közhangulat ébren tartásához, amelyet Ferdinánd király jól kamatoztatott 1542-es, Buda felszabadításáért indítandó hadjárata szervezésekor. 62