Budapest, 1986. (24. évfolyam)

1- 2. szám január-február - Bessenyei József: „Jött, látott, megvett ím, téged a hetyke törökség”

n>íc C0 im ßegcr m efcitergangcriifí. M- D, XLL Német nyelvű újság címlapja Buda és Pest 1541. évi elfoglalásáról vejét. A mostani követ feladata csupán annyi, hogy híreket szerezzen Izabella öz­vegy királynéról és fiáról, János Zsig­mondról. A követet azzal bocsátották út­jára, hogy mondja meg urának, ne ag­gódjék leánya és unokája miatt, mert a szultán biztos helyre szállíttatta őket. Magyarország és Buda sorsa iránt a szomszédos országok közvéle­ménye mutatta a legnagyobb ér­deklődést, azoké az országoké, amelyek az oszmán hatalom újabb európai térnye­rése folytán maguk is veszélyeztetetté vál­tak. Mindenekelőtt a Német Birodalom országait érintette érzékenyen Buda el­vesztése, hiszen a hódító törökök egyszer már eljutottak Bécs alá, és felprédálták Ausztria keleti részét. A szultáni sereg ek­kor került először a Német Birodalom kö­zelébe, s megmutatta roppant, félelmet keltő erejét. A Német Birodalom érdeklő­désének a földrajzi közelségen kívül vol­tak más okai is. A német közvélemény fi­gyelemmel kísérte azoknak a német pol­gároknak a sorsát, akiket Szapolyai János 1529-ben kitelepített Budáról a biroda­lomba — s azokét a katonákét is, akik Roggendorff seregében harcoltak, tekint­ve, hogy a Német Birodalomban tobor­zott zsoldosok voltak. Nem feledkezhe­tünk meg arról sem, hogy a törökök más vallásuk, eltérő szokásaik és erkölcseik miatt egzotikumnak, különlegességnek számítottak a keresztény európaiak sze­mében, akiket a török-magyar háborúról szóló híradások egy titokzatos, érdekes világba vezettek el. A német közvélemény érdeklődését Roggendorff táborából írott levelek, ko­rabeli nyomtatott újságok és röpiratok bi­zonyítják. (Ne mai újságra gondoljunk, kisebb terjedelmű, általában egyetlen ese­ményről tudósító nyomtatványok ezek. A röpiratot pedig a mai vezércikkhez ha­sonlíthatnánk: egy-egy közérdekű ese­ményt, kérdést elemzett, kommentált.) Több német újságlap foglalkozik Rog­gendorff vállalkozásának történetével Buda ostromának megkezdésétől seregé­nek pusztulásáig. Közülük kettőt eme­lünk ki: Igaz híradás arról, mi történt Ma­gyarországon a német és a török hadinép között 1541-ben... és a Hiteles tudósítás, mi történt a budai táborban... kezdetűt. Részletes leírást tartalmaznak az esemé­nyekről, az utóbbi még a győztesek kezé­be került hadizsákmányt is felsorolja. Az Igaz híradás, amikor a török zsar­nok Magyarországra jött című újságlap szerzőjének nevét is ismerjük: Florian Ra­bucher, vöröskői (ma: Cerveny Kamen, Csehszlovákia) születésű zsoldos. Úgy tudja, hogy Szulejmán Pozsonyt és Bécset is el akarja foglalni, ,,ezért aztán Ausztri­ában az urak, polgárok és a köznép sorai­ban akkora a menekülés, futás, siránko­zás, hogy azt le sem lehet írni. " Más for­rás is tanúskodik róla, hogy a hír Buda török kézre kerüléséről pánikot keltett Bécsben: a második török ostrom meg­próbáltatásaitól rettegő város vezetői le­vélben fordultak sürgős segítségért az augsburgi tanácshoz. Levelük ma a törté­neti irodalmat gazdagítja. A Hadba hívás és intő levél kezdetű új­ságlap 1541. szeptember 29-én jelent meg Torgauban. Ebben János Frigyes szász választófejedelem és a szász hercegek hí­rül adják a rendeknek, mi történt Buda alatt. Felhívják a népet, készüljön föl a védekezésre, hiszen elképzelhető, hogy ,,az ellenséges sereg Szilézia, Lausitz, sőt Szászország leigázására készül. Házáért, életéért, asszonyáért és gyermekeiért ag­gódik mindenki." Buda elestével kapcsolatban különféle rémhírek keltek szárnyra. Például Bat­thyány Ferenc, Vas megye főispánja azt írta Ferdinánd királynak szeptember 8-án, hogy ,,a szultán György barátot lefejez­tette, Török Bálintot egy szál ingben, láncra verve vezették körbe Budán, azon a néven nevezve őt, amelyet megérdemelt. A királynét és a budai polgárokat Nán­dorfehérvár felé küldték, az asszonyokat 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom