Budapest, 1986. (24. évfolyam)

12. szám december - Oszlay István: Fél napot az életünkért

három hónap alatt „elviszi" a beteget), a heredaganat. Teljes mértékben gyógyítható azonban, ha idejében észreveszik. (A XI. kerületi szűrőállomáson például — a SOTE Urológiai Klinikájának segítségével — a Műszaki Egyetem férfihallgatóinál megkezdték ezt a vizsgálatot.) A szájüreg onkológiai vizsgálatával lényegében befejeződik a komplex szűrés folyamata. A szűrőállomáson naponta szakorvos értékeli a röntgenfelvételeket, ezzel egy időben az asszisztensek beolvassák az egyéb vizsgálatok eredményeit, s amennyiben az orvos valamelyiket rendellenesnek, gyanúsnak ítéli, az illető kartonját kiemelik — a beteget kiszűrték, s a lakhelye szerinti körzeti orvoshoz irányítják, aki szakrendelésre küldi, illetve kórházba utalja. A körzeti orvosnak 30 napon belül értesítenie kell a szűrőállomást, valóban beteg-e Kovács József, és hogy mit tett gyógyítása érdekében. A vizsgálatok eredményeinek nyilvántartására a III. kerületiek a régi tüdőszűrőkartont használják, ezen hét esztendő vizsgálati adatainak feltüntetésére van rubrika, mégpedig egymás mellett, áttekinthetően, vagyis könnyű összehasonlítani a korábbi és az újabb vizsgálatok eredményeit. Kérdés, persze, hogy milyen gyakorisággal hívják be Kovács Józsefet szűrővizsgálatra. Dr. Dénes Éva főorvos szerint normál — tünetmentes — esetben elegendő három-négy évenként. Idősebb korban mindenkor az illető egészségi állapota határozza meg az általános szűrés gyakoriságát. A III. kerületi intézet értesítőjén nem szerepelt különösebb magyarázat, más kerületekben viszont rábeszélő-felvilágosító levelet írtak a komplex szűrésről. A szűrés ugyanis nem kötelező. Hogyan reagáltak itt az emberek a behívásra? Jelentős számban akadtak, akik elhárították a további vizsgálatokat, mondván, hagyják békén őket, egészséges emberek. Csakhogy a szűrés a jövőben is önkéntes alapon történik. Az egészségügyi kormányzat és a főváros azonban igen jelentős összegeket fordít a szűrőállomások fejlesztésére, a szűrést követő vizsgálatokra, mert kerüljenek ezek bármennyibe is, kevésbé költségesek, mint a betegek gyógyítása. Ezért úgy vélem, hivatalosan is kötelezővé kellene tenni a szűrővizsgálatokon való részvételt, hiszen a felelőtlenségből eredő, immár többszörös anyagi terhet nem vállalhatja sem a főváros, sem a társadalom. A szűrővizsgálatok jövő évi általános bevezetésével párhuzamosan szükség lesz hatékony felvilágosító tevékenységre a teljes részvétel érdekében, s ez nemcsak az egészségügyi szervek feladata. Szükség volna prospektusokra, plakátokra, szórólapokra, amit a tanácsok szétküldhetnének. A főváros III. kerületében, ideális körülmények között, alig egy óra alatt lezajlik a minimum-vizsgálat, s nem kell elkéredzkedni a munkahelyről, mindenki több időpont közül választhat. A számítások szerint a bővített szűrés sem tart tovább két-három óránál. A lakosság áramlása, persze, változó. Szűrőállomási „csúcsforgalmat" feltételezve, mondjuk, a komplex szűrés időtartama három-négy óra, amire nagyvonalúan rávágjuk, hogy az már egy fél nap. Legyen annyi, ám egészségünk megőrzése aligha vethető össze e röpke idővel, amit — ha szerencsénk van, s ez rajtunk is múlik — csak három-négy évenként kér tőlünk a társadalom. A III. kerületi intézményről azért is szóltam részletesen, mert a fővárosban (jelenleg) ez az egyetlen speciális szűrőállomás, mely sok hasznos tapasztalattal gazdagította az egységes lakosságszűrési rendszer kialakításán fáradozó fővárosi egészségügyi vezetőket. Nem hiányzott az alapos munka, a lelkiismeretesség a VIII. kerületben sem, épp ezért, „akaratlan lett fekete" — a statisztikájuk. (2. számú ábra.) A Balassa János Kórház főigazgató főorvosa, dr. Formaggini Margit és munkacsoportja 1985 novembere és 1986 márciusa között 6945 embert hívott be tájékoztató levéllel. Megjelent 2532 fő, azaz: 36,5 százalék. Nem igényelte a minimum-szűrést 870 lakos, vagyis a megjelentek 34 százaléka elutasította a csekély plusz időt kívánó kiegészítő vizsgálatokat. A szűrésen 1664 lakos vett részt, a behívottaknak tehát csak 24 százaléka volt kíváncsi arra, hogy teljesen egészséges-e. A szűrésen részt vettek közül kiemeltek összesen 275 főt, a megjelentek 16 százalékát. Hangsúlyozom, korábban valamennyien panaszmentesek voltak, s mindaddig gyanútlanul sétáltak... Szívbetegség, strumaprobléma, vesebetegségre utaló masszív fehérje a vizeletben, légzőszervi megbetegedésre meg cukorbetegségre utaló jelek, magas vérnyomás — ilyen diagnózisokat rögzítettek a kartonokon, 5 volt, aki: ott helyben ke'.lett kezelésben részesítenie az orvosnak. Nőgyógyászati szűrésen 766-an vettek részt, közülük 77 főt — 10 százalék! — kiemeltek. Három nőt emlődaganat gyanújával, öt asszonyt olyan méhmegbetegedéssel, ami azonnali kórházi elhelyezést igényelt. Bizonyos életkorban a nőknél gyakori a myoma; 16 személyt szűrtek ki, akiknek sejtelmük sem volt róla, hogy betegek. Emlő- és méhszájelváltozással, mely szintén rosszindulatúvá válhat, 27, illetve 18 nőt küldtek további kivizsgálásra. Megdöbbentő és elgondolkodtató adatok mindannyiunk számára. Felelőtlenség tehát elutasítani a szűrővizsgálatok kínálta lehetőséget önmagunkkal, a családunkkal szemben, s alighanem jogos, ha a jövőben talán a társadalom is szigorúbban kéri számon az effajta nemtörődömséget. A XI. kerületben például elérte a 20 százalékot a „kiszűrtek" száma. Dr. Makkos Gyula főorvos, a komplex szűrőprogram fővárosi szakreferense szerint a 15-16 százalékos kiszűrési arány még nem nagy, általában ennyire számítanak. Tehát mintegy 120 ezer beteg fővárosi lakost keresnek az orvosok, s szeretnék idejében megtalálni őket. Hogy csökkenő legyen a hirtelen szívhalál vagy az agyvérzés, mind kevesebben kerüljenek végzetessé váló veseelégtelenséggel kórházba... Nem kevésbé lényeges a szűrővizsgálatok során szerzett információk rögzítésének, tárolásának és áramoltatásának rendszere, aminek a továbbiakban a megelőző-gyógyító orvosi munkában van jelentősége. A szűrőállomás az adatbázis, ide futnak be az egyéb helyeken (például üzemorvosi rendelőben) végzett vizsgálatok eredményei is. A bázison kezdődik a szűrés, és innen indul az információ áramlása. (3. számú ábra.) A csoportvezető belgyógyász főorvos értesíti a körzeti orvost, hogy melyik lakosnál találtak rendellenességet, ezzel egy időben az illetőt behívják újabb kivizsgálásra. Ezután születik meg a döntés, hogy kórosnak tekinthető-e állapota, vannak-e veszélyeztető tényezők vagy egészséges. Bármelyik eset forog fenn, a visszajelzett újabb információt itt tárolják a következő szűrésig. A fővárosban jelenleg sok az adminisztráció a szűrőállomásokon, mert jobbára manuális az információk feldolgozása. Vagyis az adatbázis kartotékrendszeren nyugszik. Ám ha a komplex szűrés általánossá válik, és a kapott információkat a gyógyítás minden szférájában hasznosítani kívánjuk, akkor lassúvá, reménytelenül nehézkessé, csaknem holttá válnak a rendelkezésre álló értékes adatok. Természetesen vannak tervek arra, hogy valóban hasznosan, tehát gyorsan áramolhassék az információ, megfeleljen a célnak. A gyógyintézmények közül több rendelkezik saját számítógépes rendszerrel (például a Tétényi úti Kórház, Újpesti Kórház) és megfelelő számú terminállal. Ha elkészül az egész fővárosra érvényes egységes szűrési program, ha valamennyi szűrőállomáson meglesznek a feltételek a számítógépes adattárolásra és továbbításra, akkor valamennyi adatbázis összeköthető lesz egymással is. Nem közeli valóság ugyan, de nem is utópia, hogy a fenti információs rendszer kiépítése a hagyományos betegkarton megszüntetését jelentheti. A körzeti orvos nem a beteg kartonját keresteti ki az asszisztensnővel, hanem a páciens „kórlapját" kéri el a bázistól a rendelő terminálján. A nyilvántartás alapja a személyi szám, az illetékes adatbank pedig az állandó lakhely szerinti szűrőállomás. És ezen a „kórlapon" nemcsak a szűrővizsgálatok eredményei szerepelnek majd, hanem a vércsoporttól kezdve a gyógyszerallergiáig minden olyan információ, melyre szükség van a gyógyításban. Ä vizsgálat után pedig már az esetleges újabb adatot küldi vissza az orvos az adatbanknak, hogy a számítógép nyilvántartásában mindig a legfrissebb, naprakész egészségügyi információk álljanak rendelkezésre nemcsak a betegekről-gondozottakról, hanem a főváros egészséges polgárairól is. Mikorra várható ez? Jelenleg a felkészülés időszakában tartunk. A következő négy év során — a tervek szerint — az első fázisban egyszer átszűrik a főváros 30-60 év közötti lakosságát, ez az 1,7 milliónyi felnőtt lakosságnak mintegy fele. A Fővárosi Tanácsnak azonban az a törekvése, hogy a minimum-programot kiterjessze Budapest egész felnőtt lakosságára — a 14 éven felüliekre —, a bővített, komplex vizsgálaton pedig a már említett, veszélyeztetett korosztályok vegyenek részt, továbbá azok, akiknél a minimum-szűrés alkalmával gyanús, betegségre utaló tüneteket észleltek. A komplex szűrés megvalósítása kiemelt orvosszakmai programként szerepel a főváros VII. ötéves terve egészségügyi ágazatában. Évente több mint nyolcmillió forintot fordítanak a szűrővizsgálatok lebonyolítására és kiterjesztésére, a szűrőállomások fejlesztésére (ebben benne van az Egészségügyi Minisztérium támogatása is). A szűrési program meghatározó jelentőségének ismeretében nyilvánvaló, hogy kevés ez a pénz. Talán nagyon is kevés ahhoz, hogy az orvosok idejében megtalálhassák azt a 120 ezer beteg embert. Nem tudom, törvényszerű-e, hogy ennyire számítanak, de mindenesetre igyekezni kellene, hogy ne legyenek se többen, se kevesebben, mire eljutnak a kerületi szűrőállomásokig. Ha netán félreérthető a fogalmazásom: az előbbi a betegek számának növekedését, az utóbbi a halálozási mutatók emelkedését jelenti. Megállítani — esetleg visszafordítani — e tendenciát létérdeke az egyénnek és a társadalomnak humánus és gazdasági szempontból egyaránt. Eddig valamiféle szemérmességből (?) nemigen számoltuk ki, hogy mennyibe kerül az orvosi ellátás, egy-egy kórházi műtét. Elkönyveltük, hogy ingyenes, talán éppen ezért nem értékeltük kellően. Nem kíméltük egészségünket, nemhogy karbantartásával törődtünk volna. Trabantra cseréltük, kocsmapulthoz támasztottuk, ráadásul a zajos, füstös Rákóczi úton sétáltattuk. Es is egyik oka, hogy oly gyakran szól a harang... A komplex lakosságszűrés nem csodaszer, lehetőség. Éljünk vele, áldozzunk néhány órát — az egészségünkért. OSZLAY ISTVÁN 19