Budapest, 1986. (24. évfolyam)

12. szám december - Rege Sándor: Erzsébetvárosi sorsszimfónia

az új, megemelkedett lakbéreket? De elvetették, mert ma az a koncepció, hogy a lakosság vállaljon át minél több terhet. — A pénzt biztosítani csak egyetlen feltétel. De még mennyi kellene ide. Javasoltuk azt is, hogy a lakásokkal gazdálkodjunk is. Most megkötik a kezünket. Ha megindul a tömbök tömeges felújítása, rengeteg átmeneti lakásra lesz szükség. Méghozzá a tömb környékén, akkor lehet gyors az átköltöztetés, hisz ott jár a gyerek iskolába, ott a megszokott orvos, a telefon átvihető. Föl kell éleszteni hagyományos szakmákat, itt bádogos kell, tetőfedő. Tanítani kellene a főiskolán, egyetemen a régi szerkezetek felújítását, erre ma nem készül senki. A fővárosi 2-es, 3-as építőipari vállalat, az erzsébetvárosi leányvállalat, a Dimenzió vállalat és a Zala megyeiek leányvállalata lassanként beletanul. A tervezett több mint 200 millióból például jó harmincmillió forintot megtakarítottak azzal, hogy a bontott anyagot nem herdálták el, hanem beépítették. A Dob utca 33. kapuja például már lecserélt vasajtó volt, nem illett a képbe. De egy nagy, kétszárnyas terveztetése iparművésszel és a legyártása súlyos százezrekbe került volna. Lemeltek hát máshonnan egy hasonlót, s egy vidéki téesz asztalosüzeme hatvanezerért rendbe hozta. Színvonal és költség. Bűvös varázsszavak. — Budapestet hajdan harminc év alatt építették föl, kézműves módszerekkel. Nekünk a mai technikánkkal gond, hogy harminc év alatt felújítsuk? t Nagydiófa utca 19. Mára fogalom. A „gumirágás" szinonimája. Két lakó megmakacsolta magát. Az egyiknek kínáltak már tíztizenkét lakást is, egyik sem kellett neki. Még a Televíziót is riadóztatták. — Minket kivágtak az adásból — veszekszik a ház hajdani házmestere. — Itt vagyok a szoba-konyha-fürdőszobás lakásban, három pici gyerekkel élünk itt, az asztmás gyerekemet most hoztam haza a kórházból. Nézze meg. A fal vizes, gombásodik. A bontást már megkezdték a házban, úgy menekültünk ki valamelyik nap is a porból. A lépcsőházban dobozok, újságcsomók. A függőfolyosó körben aládúcolva. Egy szál villanykörte hunyorog a lépcsőházban, az első emeletig, ahol a másik, a „nyilatkozós" lakik. A házmesterlakásban zsúfoltság. A szoba éjszakai menedékhely, ágyak foglalják el az egészet. — Adj egy cigit, Anikó — mondja az asszony a barátnőjének, aki kabátban toporog mellettünk. Rágyújt, összekapja magán a pongyolát. — Hat éve jöttünk ide. Akkor megígérték, hogy a fölöttünk lévő mosókonyha felé áttörik a mennyezetet, és azt is megkapjuk. De nem csináltak semmit, jött egy új IKV-igazgató, mi meg így maradtunk. Ha az meglenne, nekünk is kétszoba járna. — Miért nincs bent lakásigénylésük? — Miért? Mert nem vonom el a gyerekeim szájától a kétezer forintot. De lesz. Márciusban, amikor megkérdeztem, mi legyen, azt mondták, mindenki normális lakást kap. Odabent ugatva köhög egy gyerek. Dohszag és áporodott nikotinbűz mindenütt. — Kint volt a tévé, akkor bezzeg mindent ígértek, még két és fél szobás lakást is, de nem jöttünk le az adásban, erre visszavontak mindent, el vagyunk felejtve. Jaj, azok a tévések is. — Mert olyan nagy a pofád, biztosan azért — suttyant közbe a barátnő. — Nem félnek itt? Sötét minden. — Hallok néha lépéseket. Az első emeleti lakó mondja, ő néha fél, én nem, legfeljebb leütnek. De kitartunk, amíg normális lakást adnak. A szomszéd házmester kétszobás szolgálatit kapott az új tömbben. Mi nekünk mért nem jár? Azt állítják, nem végeztük jól a munkánkat. Hát én a rehabban megmondtam: nem megyek, míg normálisát nem adnak. * Rehab. Szép kis becenév: így titulálják a rehabilitációs főmérnökség intézményét. Öt éve, amióta létezik, működik, közvéleményt formáló, alakító erő. Magasztalták és pocskondiázták már mindazt, ami itt történik. De föléleszteni egy pusztuló, lezüllött városrészt, az olyan munka, amiért éles nyelveket is el kell viselni. Az eredmény? A szem nem tud vele betelni. Dob utca 31-33. Fogalom. Az elsőnek elkészült két ház azóta „búcsújáró" hellyé lett. A két ház udvarát összenyitották, kis Számok és tények A VII. kerületi 15-ös lakótömb — Kazinczy utca—Dob utca—Klauzál tér—Nagydiófa utca—Wesselényi utca által határolt terület — házainak teljes felújítása, azaz, ami minőségileg több, rehabilitációja befejeződött. A múlt idő használatához, persze, egy kis jóindulat szükséges, ugyanis a foghíjtelkeken építendő OTP-házaknak még csak a tervei vannak meg. A 15-ös tömbből 303 lakót költöztettek el véglegesen; önálló lakást kaptak a társbérlők is. Volt olyan, aki 8-10 cím közül választotta ki a neki megfelelő lakást, de 2-3 címből általában mindenki otthonra talált. A bérlők 70 százaléka ragaszkodott a kerülethez, még inkább régi lakáshoz. így aztán előfordult, hogy egyik-másik régi lakásnak a bérlő kívánsága szerinti átalakítására és korszerűsítésére több százezer forintot költött az ingatlankezelő vállalat. Mégis: a legnagyobb körültekintés, a tanács és az IKV humánus ügyintézése ellenére is keserves kiköltöztetés volt. S nem ígérkezik könnyebbnek a mostani, a felújított 15-ös — ún. kísérleti — tömb lakóházainak benépesítése sem. A VII. ötéves tervben a kerületben sorrendben a 24-es, a 16-os és a 23-as tömbben összesen 750 lakást kell felújítani. Családonként három fővel számolva ez mintegy 2300 embert érint. A lakók egy részét az elkészült 15-ös tömbben kell(ene) elhelyezni, itt — jogos lakásigényének megfelelően — végleges otthont kaphatnak az átköltözők. A közvetlen környékről, olykor csak az utca túlsó oldaláról kellene áthurcolkodni. De... Vannak idős emberek — és ilyen sok akad —, akik nemigen költöznek emeletre, a 15-ös tömb házai közül pedig mindössze egyben (Wesselényi utca 24. számú hatemeletes házban) van lift, igaz, a többi épület nem magasabb háromemeletesnél, de hát azok még régi emeletek. Jó néhányan komfort nélküli lakásba mennének (ezt kérték, amikor fölkeresték őket a rehabilitációs főmérnökség munkatársai), de ilyen — érthetően — nincs a 15-ös tömbben. Azok számára, akik a kerületben kívánnak maradni, az IKV rehabilitációs főmérnöksége (a lakók elhelyezését intézi, s vállalja a költözéssel járó összes költséget) eddig mintegy 12 millió forintot költött meglévő régi lakásoknak az átköltöző lakók kívánsága szerinti felújítására; s a munkát gyorsan, egy-két hónap alatt elvégezték. A 24-es tömb több épületéből már kiköltöztek a lakók, és a 16-os tömbből is eljött a végleges otthont találók jó része, a 23-as tömb kiköltöztetési „menetrendje" azonban csak jövőre készül el. Akik véglegesen költöznek ki az említett, felújításra kerülő tömbökből, azok a 15-ös tömb házaiban kaphatnak lakást, mehetnek felújított régi lakásba, új lakótelepre — és átmeneti lakásba is. Nagy a dilemma, erős a kötődés, sok az „emberi tényező" — de olykor az értetlenség is. S nem csekélyek a rehabilitációs főmérnökség gondjai sem. Például a 24-es tömb 232 lakásából mintegy 100 bérlőnek véglegesen el kell költöznie, mert megszűnik a régi lakása (30 összevonásos korszerűsítés, 39 épületszárnybontás és funkcióváltozás, a többinél pedig jogszabályi rendelkezés miatt, mivel egyharmaddal bővül a lakás alapterülete). 130 lakó pedig választhat: vagy ott marad a felújítás idejére (ha sem őt nem zavarja a munka, sem ő a munkavégzést), vagy ideiglenesen elköltözik, s majd visszajön. És ez még csak egyetlen tömb gondja. A lakásmegszűnés, persze, nem jelenti minden esetben a lakóterület, illetve a lakásszám csökkenését, mert a mosókonyhákból és egyéb célú helyiségekből is lakás lesz, nagyobb alapterületű, más alaprajzú lakás. S nem csekély összegért: átlag egymillió forintot költenek a rehabilitált tömbök egy-egy lakásának a felújítására. Az, hogy a 15-ös tömbben hány család lel otthonra, attól is függ, hogy hány lakónak felelnek meg az ott kialakított lakások. A 160 lakás közül — valamennyi összkomfortos, alapterületük átlag 67,5 négyzetméter — hat házfelügyelőli lakást alakítottak ki nyolc épületben, mert régóta bebizonyosodott, ez a funkció semmi más megoldással nem pótolható. A házmesteri állásra pályázónak — rendelet szabályozza — legalább kétszobakomfortos cserelakást kellett felajánlania, különben nem volt esélye a házfelügyelőségre. Kialakítottak ezenkívül 15 műteremlakást, melyeknél a „lakásrészt" az illető művésznek hasonló minőségű főbérleti lakással kell „megváltania" — ezeket a tanács lakásosztálya ítéli oda pályázat alapján. Október végén még csak negyven lakója volt a 15-ös tömb újjávarázsolt házainak, mintegy 120 lakás üresen állt... Pedig minden egyes épület felújítása ütemezve van, a késedelmes elköltözés a munkakezdést, a rehabilitációs tervet hátráltatja — és a költségeket növeli —, hiszen 1990-ig mindhárom tömb felújítását be kell fejezni. O. I. 9