Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának felhívása a kommunistákhoz

DOKUMENTUM GEREBLYÉS LÁSZLÓ Hűség Megtagadtad-e valaha is Édesanyád Tekintetét, Amellyel még ma is, a földön túlról is, Fátylakon és függönyön keresztül Melenget, így télidőn Téged... Elárultad-e valaha is Az asszonyoddal közösen elszenvedett Évek, hónapok, hetek, napok, órák, vagy akárcsak percek Emlékét? Értél-e szülőfölded határába Szorongás, megindultság, szívdobogás nélkül — idegenként... Ugye soha? Megtagadod-e hát valaha is a szót: hűség... A hűtlenség évadján? 1956. december (Népszabadság, 1957. jan. 6.) CSEPELI SZABÓ BÉLA Aranymosó Minden este zúg a folyó: „Gyere sápadt aranymosó, gyere konok, hozd a rostát, szitáld a mélység homokját, meglátod, mire lemegy a hold, aranyat találsz te bolond..." Mit feleljek? Léptem alatt Szakad a nagy, fekete part, arcomat vén fák karmolják, lábamat kövek horzsolják. — Hát karmolják! Hát horzsolják! Szűröm a mélység homokját, térdre rogyok, megmerítem szívem a kín medrében, — nézzétek zord partmenti fák lelkemben a folyó sodrát: iszap, könny, vér, gond, szegénység árnyékolja partszegélyét, de a mélyén szent tűzként ég a tiszta emberi hűség, — millió szív — sárba rejtve, mind, mind arany porszemecske! — Zúgj hát folyó, zúgd a dalod, íme, aranymosód vagyok, aranymosód, amíg a nap bús szívemen fent nem akad!... 1957. február (Népszabadság, 1957. febr. 17.) A ,,Forradalmár kubikos' Somogyi József szobra GYÖRE IMRE: Zuhogj csak ár... — A Köztársaság léri nagygyűlés kommunistáinak — Zuhogj csak ár, tovább, előre te tiszta, forró áradat, emeld magasra hőseid, az élőket s a holtakat. Zuhogj csak ár... e fák alatt vérünkben kúszik a gyökér, zuhogj ott fenn, a tört falak tégláin gyöngyözik a vér. Zuhogj csak ár... Munkás, ha meghalsz, hátra nem hagyhatsz egyebet, csak a neved, a harcaid s kincsünk: a becsületet. Zuhogj csak ár... kövekre kő jön, általunk így épül a part. Hordunk életet, be sem hegedt sebet és hordozunk halált. Zuhogj csak ár, tovább, előre, te tiszta, forró áradat, emeld magasra hőseid, az élőket s a holtakat. (Népszabadság, 1957. március 31.) HARS GYÖRGY Kötődj meg népedben i Kötődj meg népedben, Forradalom; mint horgas harag a testben. Oltalmat kérő, konok kezekkel fogódzz a szívünkhöz, Forradalom, te értünk-önző oltalom: féltékenyebben és hűségesebben. Mind, aki életét mérte nevedre: dobogó sáncba köréd gyűl; benned már önmagát félti remegve, s meg fog védeni végül! hogy lobogódat a gaz ne vehesse vétkei szemfedeléül. Kötve a céllal; és oly szabadon, mint lefogott áram a vérben: áradj az értelem ormairól örökös igazra ítélten; s kötődj meg népedben, Forradalom, eloldhatatlan és egyféleképpen. 1957. november 22