Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - Szabó János: Közmegegyezéssel

Közmegegyezéssel Rájuk emlékezünk most, a budapesti pártház védőire s velük együtt azokra, akik harminc évvel ezelőtt a gyárak, a téeszek, a hivatalok védelmét szervezték, mert nem akarták tudomásul venni, hogy egyszeriben vége mindennek, a felszabadulásnak, a fényes szeleknek, a megtépázott tiszta álmoknak; akik a telefonok, a rádiókészülékek mellett várták, hogy legyen valaki, aki vállalni meri a kezdeményezés kockázatát, s ,,ott fent is" szembeszáll a zűrzavarral. Azt vártuk, hogy legyen valaki, aki ki meri, aki ki tudja mondani, hogy ide figyeljenek, emberek, álljanak meg! Gondolkodjanak! Ne hagyják becsapni magukat! Hibákat követtünk el, súlyosakat is. De még nem veszett el minden! Hallották Mindszentyt, a prímást? Akkor hát fogjunk össze, és védjük meg a munkáshatalmat! Ehhez a kiálláshoz mélységes meggyőződés, rendíthetetlen bátorság kellett, és kisugárzó erő, hogy a becsapott emberek felheccelt áradata is elhiggye azt, amiben — úgy tűnt — hinni már nem érdemes. Ezt a hitet és erőt testesítette meg három évtizeddel ezelőtt, a magyar nemzet legújabb tragikus sorsfordulóján Kádár János, Münnich Ferenc, Dobi István és számos társa, a kommunisták új életre keltett pártja, az MSZMP, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amely politikájával visszaadta és megerősítette a magyar nép szocializmusba vetett bizalmát. Vezetésükkel a párt példátlan gyorsasággal elérte, hogy közmegegyezéssel épül tovább a szocialista Magyarország, amely új és új nehézségekkel küzdve is békét, biztonságot és jólétet kínál, s amely nemcsak bennünk, de a világ előtt is időt állóvá tette a szocialista megújulást. A magyar kommunisták és szövetségeseik, az MSZMP politikájának megalapozói és végrehajtói előtt tisztelgünk most ezzel a novemberi számunkkal, a történelmivé lett közelmúltat idézve. /