Budapest, 1986. (24. évfolyam)

11. szám november - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Számítástechnika a tanácsi munkában Érdekes esemény színhelye volt a Fővárosi Tanács Szervezési és Számítástechnikai Inté­zete, valamint Információs Központja. A komputereket gyártó cégek bemutatták teljes kínálatukat, a felhasználók pedig ismertették azokat az eredményeket, amelyeket a techni­ka alkalmazásával értek el a tanácsi ügyinté­zés megkönnyítésében. Immár másodszor jöttek össze a közigazgatási és számítástech­nikai szakemberek, hogy a korszerű módsze­reket, a felhasználás technikáját megismer­jék és valamelyest egységesítsék. A bemuta­tón és tanácskozáson részt vevők használat közben láthatták a legújabb tanácsi számító­gépes rendszereket, a tanácsi apparátusban használatos általános célú programokat. Megismerkedhettek a Magyarországon kap­ható legkorszerűbb mikroszámítógépekkel és gépi adatrendszerekkel. Szakmai előadáso­kat hallgattak meg a számítógépes tanácsi munka legfontosabb kérdéseiről, jelenlegi helyzetéről, távlatairól, a fejlődés irányáról. Megismerkedhettek egymással a számítógé­pek készítői és azok alkalmazói, forgalma­zói. A kétnapos eseményen — egyebek között — előadást tartott az új technikával elért eredményeikről Bécs város tanácsának auto­matizálási és számítástechnikai igazgatója is. Vélhetően sok hasznos, a mindennapi mun­kában kiválóan kamatoztatható tapasztalat­tal, ismerettel lettek gazdagabbak a főváros közigazgatásával foglalkozó szakemberek, hiszen egyre bonyolultabb, egyre szerteága­zóbb a tanácsi munkában a hivatal és az ügy­fél kapcsolata. A számítógép megkönnyíti és egyben biztonságosabbá teszi az adminiszt­ráció munkáját. Ma már csaknem elképzel­hetetlen egy-egy másfél százezres kerület ügyeit, adatait gépi feldolgozás és tárolás nélkül intézni. A komputer kérlelhetetlenül bevonul a tanácsi munkába. Kellenek tehát a szakemberek. (m. t.) Új ösztönző rendszer a Ganzban Ritkán adunk hírt ezeken a hasábokon egy-egy fővárosi gyár, üzem eredményeiről, gondjairól, olyan eseményekről, amelyek a vállalat életében jelentősek. Hiszen Budapest több száz ipari szervezete számtalan újsággal szolgálna nap mint nap, lapunk terjedelme pedig véges. Most mégis kivételt teszünk, mert a hír kapcsolatos gazdaságunk egyik sarkalatos kérdésével. A korszerű termelés egyik elengedhetetlen feltétele az ösztönző érdekeltségi rendszer. A Ganz Electricben az eddiginél jóval jövedelmezőbb gazdálkodás­ra ösztönző rendszert vezettek be, amely sze­rint mind a vezetők, mind a dolgozók bérét a gyár, a gyáregység eredményeihez, a készle­tek alakulásához, valamint a szállítások üte­mességéhez igazítják. Jobban összehangol­ják az egyes termelőegységek közötti mun­kát, szervezettebbé teszik az anyagellátást, hiszen hiába hoznak megfelelő intézkedése­ket a munkafegyelem erősítésére, ha tovább­ra is akadozik az alap- és segédanyagok fo­lyamatos szállítása. A gyárban nemrég felmérték, hogy a dol­gozók mennyire használják ki a munkaidőt, mekkora a veszteség szervezési hiányosságok és a munkafegyelem lazasága miatt. Kide­rült, hogy a nagyvállalatnál mintegy 20 szá­zalék az időveszteség. A tapasztalatok sze­rint 1984-ben javult a hasznos munkaidőalap aránya a negyvenórás heti munkarend sze­rinti munkaidőalaphoz képest. Tavaly vi­szont romlott ez a mutató, a budapesti törzs­gyárban például 80,4 százalékos volt. Mint kiderült, ennek oka részben a sok egyidejű szabadság, kisebb mértékben az igazolatlan mulasztás és az úgynevezett törtnapi hiány­zás. Igen jelentős a selejt pótlására fordított munkaidő is. Ezért az új bérezési rendszer­ben figyelembe veszik a termékek minőségé­nek alakulását, a selejt csökkenését. T. Természetvédelem Óbudán Hovatovább szentírásnak tekintjük a ju­goszláv meteorológiai előrejelzést, különös­képp akkor, ha jó időt ígér. Nos, ezek szerint még legalább egy hónap szép, meditációra ösztönző, kellemes ősz vár ránk az igazi fa­gyok megérkeztéig. Érdemes tehát a hétvé­gekre szabadtéri programokat, kiránduláso­kat szervezni. S akik megteszik vagy éppen rendszeres turisták, ők a megmondhatói: olykor, bizony, elfacsarodik az ember szíve a budai hegyeket, a zöldövezetet járva. Sze­méthalmazok, elüszkösödött, kiégett, leta­rolt tisztások, letördelt ágak, megtépázott bokrok csúfítják a tájat. A mérsékelt égöv alatt nincs olyan vihar vagy elemi csapás, amely akkora kárt tehetne erdeinkben, mint mi, emberek, akik élvezzük vagy élveznénk áldásait, jótéteményeit. Budapest légszennyezettsége lassan fölzár­kózik Európa élvonalához. Ismét egy „ered­mény", amivel nem büszkélkedhetünk. Ziháló-zakatoló tüdőnket jólesően simogatja a fővárost körülölelő zöld vidék. Majdnem leírtam a hatalmas jelzőt. Meg is tehetném. Bár nincsenek megbízható adataim, de — néhány fővárosban járva — tapasztalatom annál inkább. Kevés metropolis büszkélked­het olyan változatos domborzatú, nagy kiter­jedésű természeti szépséggel, mint Budapest. Védelmét, gondozását illetően azonban már koránt sincs okunk kérkedésre. Ismeretes, hogy a sovány budapesti pénztárcából re­ménytelenül kevés jut még a belső parkok, utcai fák, általában a növényzet „szintentar­tására" is. Még szerényebb az az összeg, ami a budai hegyvidék „karbantartására" jut. Egyetlen megoldás volna csak: a megelőzés. Ha olyan reflexek munkálnának mindannyi­unkban, amilyenek otthon megakadályoz­zák, hogy a cigarettavéget a szőnyegre, az ételmaradékot a virágállvány alá dobjuk. Ha a sétányokat járva is olyan kényesek, pedán­sak volnánk, mint a hálószobánkban. Tu­dom, mindez jámbor óhaj, zsurnaliszta si­rám, falra hányt borsó. E sorokat olvasva jó néhányan csak legyintenek lemondóan. Hogy mégsem ennyire sötét a kép, arra az óbudaiak igyekezete a bizonyíték. Nem csu­pán az őszi, természet- és állatvédelmi napok rendezvényeire gondolok. Bár nem volna baj, ha Budapest mind a huszonkét kerületé­ben rendeznének-szerveznének hasonlót. Nemcsak a két napon át kínált szórakoztató és ismeretterjesztő programoknak örülök, hanem annak a tisztes igyekezetnek is, amellyel a szervezők és a hivatásos környe­zetvédők felhívták a résztvevők figyelmét környezetünk veszélyeztetettségére. Arra, hogy okos szóval, elrettentő példázatokkal bizonyították: minden egyes embernek van dolga, kötelezettsége a természet védelmé­ben, a még érintetlen vagy megmenthető zöldterületek és a fauna kímélésében. Ha úgy tetszik, ez önző érdek is. Oxigén nélkül nem létezhet semmilyen élő szervezet — és egyre kevesebb az oxigén. Egyre nagyobb gond, egyre több pénzbe kerül, egyre több gondos­kodást kíván mindaz, ami magától terem, növekszik. Addig kell ezt mondani, kiabálni és ilyen szervezett programmal kikürtölni, amíg a pusztítás még jóvátehető, és nem vá­lik visszafordíthatatlan folyamattá az emberi környezet pusztulása. (m )

Next

/
Oldalképek
Tartalom