Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Dr. Radó Dezső: Nehéz ma fának lenni

nagyon hasonló a mienkhez. A kedvezőtlen helyzetük miatt legyengült fákat megtámadják a különböző gombabetegségek, a gyengeségi kórokozók, és a fa elpusztul. A veszteséget növeli, hogy az elpusztult fák idősek, a helyettük ültetettek pedig fiatalok, így a kivágott fák minket károsítanak, a pótlásukra ültetettek pedig gyermekeink és unokáink szolgálói lesznek, ha esélyt kapnak a fennmaradásra. A fennmaradási esély úgy növelhető, ha csökkentjük a fák pusztulását okozó tényezők hatását. A fák engedély nélküli 26 kivágása és pusztítása ellen büntetéssel és kártérítéssel kellene erőteljesebben védekezni. A fák gázhalála a földgáz bevezetése óta vált gyakoribbá, mert a nedves városi gázzal szemben a száraz földgáz kiszárítja a tömítéseket, és hamarább szökik el, mint elődje. A szivárgó gázban a gyökérzet megfullad, és a fa elpusztul. Ez természetesen jobb, mintha embereket fenyegetne, mert figyelmeztet a nagyobb veszélyre. Gondosabb gázszereléssel azonban a gázszivárgás megelőzhető. Mióta rájöttünk, hogy az utak téli sózása nem csupán a növényzetet teszi tönkre, hanem az útfelületet és az alatta húzódó közműveket is, már nem tartjuk egyedüli üdvözítő eljárásnak a síkosság mentesítésére a nátriumkloridot. A közlekedésről nem mondhatunk le, de az emberi környezet védelme érdekében műszaki megoldással csökkenthetjük a szennyező anyagok kibocsátását. Ha ugyanis tönkretesszük fasorainkat, nem lesz, ami minket védjen a kibocsátott mérgező anyagok tonnáitól. A fák nemcsak a már említett kedvezőtlen városi ha-