Budapest, 1986. (24. évfolyam)

10. szám október - Dr. Radó Dezső: Nehéz ma fának lenni

tások miatt pusztulnak ki, hanem kivágásra ítéltetnek a beépítési igény miatt is. A beton és a fa harcából az esetek többségében a beton kerül ki győztesen. Ennek az egyoldalú küzdelemnek az az oka, hogy a beton mellett érvek és érdekek harcolnak, a fák mellett viszont csak az érvek. A küzdelem akkor válna egyenlővé, ha a fakonfliktusokban a fák fegyverzete kiegészülne az érdekekkel is. Az érdekek számokban fogalmazhatók meg. Amikor már tudjuk, hogy egy lombköbméter a vegetációs időszakban 440 gramm oxigént termel, 590 grammot dolgoz fel a káros szén-dioxidból, 4,5 kilogramm szennyező anyagot köt le, 47 liter vízzel javítja a mikroklímát — akkor már nem nehéz értékben is meghatározni az adott fát. Hiszen ha tudjuk, hogy menynyibe kerül egy faiskolai fa, akkor — lombköbméter tömege arányában — egy 30 éves fa értéke is meghatározható, hiszen minden hasznos tulajdonsága ezzel arányos. Ilyen esetben a palacsintasütő kisiparos hasznával vagy adójával nem csupán a kivágni szándékolt fa melletti érvek, hanem a fa értéke is szembehelyezhető. Bízni kell azokban, akik elültették fáinkat, és bízni kell követőikben is. Talán meglesz bennük az eltökéltség, hogy mindnyájunk örömére meg is védjék fasorainkat. Biztatásukat Széchenyi-idézettel fejezem be: „Ültessen bár egyetlen fát is, és gondozza szorgalmatosan, bizony mondom, nagyobb jót teszen véle, mint maga is gondolná!" DR. RADÓ DEZSŐ 27