Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - Testvérlapunk: a Debrecen

TESTVÉRLAPUNK Debrecen ,,Aligha van magyar nagyváros, melynek lakossága — talán gazdag kulturális, tudományos, történelmi, politikai hagyományaiból fakadóan — annyira igényelné a sajtó, az írott, a nyomtatott szó igazát, varázsát, ízét, mint éppen Debrecen." A lap idézett beköszöntő sorai részben már magyarázatot adnak, mégis megkérdezem a lap főszerkesztőjétől, dr. Hornyák Andrástól: — Mi adta az elhatározást, hogy Debrecen városa várospolitikai hetilapot jelentessen meg, szükség van-e egy ilyen jellegű lapra? — Debrecennek valóban gazdag sajtótörténeti hagyományai vannak. Hetilapok és napilapok sokaságát lehet összeszámolni, amelyek a múlt század második felétől Debrecenben hosszabbrövidebb ideig éltek. Még Debrecen elnevezésű hetilap is volt. E gazdag sajtótörténeti hagyományok azonban önmagukban, természetesen, nem indokolták, hogy most több évtized után ismét legyen Debrecennek saját lapja. Az indok teljesen mai. Korunk sajátos jelensége, hogy az embereket egyre jobban érdekli településük élete, gondja, igénylik a közös ügyekbe való beleszólást. Ezt érzékelte az MSZMP városi bizottsága és a városi tanács, amikor e hetilap létrehozására az igényt megfogalmazta. Mások ugyanis egy 210 ezer lakosú város gondjai és mások a megye kisebb településének ügyei. Ez egyben magyarázat arra is, hogy miért nem a megyei lap teljesítette ezt a megfogalmazódó igényt. A megyei lapban egyaránt foglalkozni kell a kisebb és nagyobb települések életével, így terjedelmi okokból sem fogalmazódhattak meg hasábjain mindazon gondolatok, amelyek természetszerűen méltó megfogalmazást nyerhetnek egy önálló városi lapban. — Mi a lap célkitűzése, másképpen: ars poeticája? — Ezt a legrövidebben úgy fogalmazhatnám meg, hogy Debrecen fejlődésének a szolgálata. Ezért került be a fejlécbe is a magyar sajtóban új — „várospolitikai hetilap" — megjelölés. Ez pedig sok mindent magába foglal. A politika szótárába az utóbbi évtizedben vonult be a várospolitika. Mai nagyvárosban élni sajátos életminőséget jelent. A lakótelepeken élő emberek közérzetét sokszor apró dolgok befolyásolják. A kereskedelmi ellátás fogyatékosságai, a kisebb és nagyobb figyelmetlenségek, hiánycikkek, a közösségi élet szervezésében elkövetett ügyetlenségek, az együttélés szabályainak megsértése. Együttvéve eredményezhetik a rossz közérzetet. Mindez várospolitikává áll össze, jó és rossz értelemben egyaránt. Tehát foglalkoznunk kell a városi élet ezer apró dolgával. A foglalkozás pedig szükségképpen más hagyományokra épül Debrecenben, és más hagyományokra épül például Dunaújvárosban. Régi és új keletű tradíciókat követve lehet egy települést formálni. Ápolni kell a történelmi, közösségi, életmódbeli hagyományokat, kritizálni a fonákságokat, lenyesegetni az adott település életfáján fakadt hajtásokat. Propagálni kell ugyanakkor mindazt a születő újat, amelyről valamikor majd mint haladó hagyományról beszélnek. Mindez együtt várospolitika és ebből következően felvállalt programja a mi lapunknak is. — A lap a várost szolgálja, vagyis a várospolitikát. A várospolitika pedig együttgondolkodást jelent. Ez azonban nem feltétlenül fedi az azonos gondolkodást vagy az azonos véleményt. Saját lapunk szerkesztésében is tapasztalhatjuk, hogy közvetítők akarunk lenni a lakosság és a tanács között, de ez nem mindig megy konfliktusok nélkül. Önök hogy látják ezt a kérdést? — Hetilapunknak eddig még mindössze tíz száma jelent meg. Két hónap alatt ennek tapasztalatai még nehezen fogalmazhatók meg. Eddig a tanácsi szervek részéről messzemenő támogatást és együttműködési készséget tapasztalunk. A dologhoz, persze, hozzátartozik, hogy ezt az együttműködést még a városi tanács is tanulja és mi is. Tagadhatatlan, hogy főleg a sajtó köreiben volt az indulás előtt olyan vélemény, amely szerint a tanácsi szervekkel sok konfliktusunk lesz, mondván, hogy a hivatalnokok, a szakigazgatási szervek apparátusa nem nagyon fog majd örülni a bürokratikus fonákságokat szóvá tevő írásoknak. Ezt azonban már a lap indulása előtt tisztáztuk a tanács illetékes tisztségviselőivel, vezetőivel. Ők akkor — s ennek nagyon örülünk — kifejezésre juttatták, hogy nem kívánják mentegetni a lélektelen, a bürokrata ügyintézést, azt sem, ha valaki hibát követ el. Jogosan kérték viszont a korrekt újságírói magatartást, a körültekintő anyaggyűjtést, a „másik fél" meghallgatását. Az eddigi tapasztalataink szerint az eddigi olvasótáborban éppúgy megtalálhatóak az ipari és mezőgazdasági dolgozók, mint az értelmiségiek, alkalmazottak, idősek, fiatalok. — Az eddigi számokban helyet kaptak írások a környezetvédelemről, a közlekedés gondjairól, a város sportjáról, a szépirodalmi részben érdekes írásokat találunk Aranytól, Adytól, Krúdy tói, Oláh Gábortól és másoktól. Hirdetéseknek is teret ad a Debrecen. Hogyan látja a szerkesztőség: kellő súlyt kapnak-e a mostani gondok, milyen lesz a további fejlődés útja, mire van igény? — Egy új lapnál — különösen, ha az hetente egyszer jelenik meg — természetes folyamat, hogy az olvasóknak meg kell szokniuk. Ez most már megtörtént, az olvasói igény egyenletesen növekszik. Mindebben természetesen az is közrejátszik, hogy igyekszünk eleget tenni az olvasók által megfogalmazott igénynek. Minden számunkban foglalkozunk valamilyen nagy horderejű várospolitikai üggyel, és ez kedvező visszhangokra talált. Az olvasók azt fogalmazzák meg a velük való találkozások alkalmával és leveleikben is, hogy őszintén szóljunk a város gondjairól. Ez az igény a vezető testületek részéről is. Ezek alapján több izgalmas írásunk foglalkozott a bürokráciával, az útviszonyokkal. Most készülünk körüljárni a város közbiztonságának dolgait. Nem félünk az úgynevezett kényes témáktól, de semmiképpen nem célunk a mindenáron való bírálat. Ami bírálandó, azt bírálni kell, de ami jó, annak őszintén örülni. — Most, amikor sikert kívánunk testvérlapunknak, egyúttal arra kérem, mutassa be a Debrecen szerkesztőségét. — Köszönjük a jókívánságokat. A Debrecen kicsi, de lelkes újságírógárdával dolgozik. A lap olvasószerkesztője Tóth Dénes, a tervező szerkesztői feladatokat Szakái László végzi. Újságíró munkatársaink Fazekas Valéria, Szabó Katalin, Szentgyörgyi János, T. Szűcs József és Nagy Gábor a fotoriporterünk. Szerkesztőségi kollektívánkhoz tartozik még két gépíró és egy nyomdai eljáró. Nagyon jó, alkotó légkörben, egymást ötletekkel, gondolatokkal is segítő módon dolgozunk. Munkatársaim különféle lapoknál nevelkedtek újságíróvá. Mindannyian „mindenevők", amit úgy értelmezünk, hogy a sporttal foglalkozó munkatárs is írhat kultúrát, a publicista is riportot. Az a tapasztalatunk, hogy ez a módszer és műhelylégkör, amit még szeretnénk továbbfejleszteni, sok rejtett értéket és képességet tár fel mindenkiben. Végleges otthonunk ezekben a napokban készül el, s bízunk benne, hogy munkakörülményeink javulásával a Debrecen is tovább fog fejlődni. J. O. 13