Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - Müller Tibor: „Szállodaszámla”

gyar szállodások sok pénzt fektetnek a kultúra, a sport területén egy-egy jó, érdekes program megvalósításába. Az évenkénti több tucat vásár, ahol megjelenünk, magyar hét, amit külföldön rendezünk, és amit ilyenkor bemutatunk a magyar zenéből, gasztronómiából, folklórból — sokba kerül, de sokat is hoz nekünk. Vagyis nem ülünk ölbe tett kézzel a pultnál és lessük a forgóajtót, mikor lendül, ki jön hozzánk. — Önálló szállodai utazási iroda? — Van. Bár gyorsan hozzáteszem, csak kiegészítő tevékenységet folytat, mert a döntő tényező a magyar idegenforgalomban a nagy, állami utazási szervezetekre hárul. De például a Pannónia Szerviz jelen van Ausztriában, az NSZK-ban, a három magyar szálloda vállalatnak Los Angelesben közös vállalata működik. Ez a tevékenység elsősorban a kereskedelmi, üzleti célú utazások, a különböző kongresszusok megrendezésének jó feltételeit árulja. Ez persze jó üzlet. Segít abban, hogy a nagy szezonon kívül is kitehessük a szállodák kapujára a táblát: megtelt. Egy biztos, ha egy ország gazdasági élete pezseg, magas színvonalú és eredeti a tudományos, kulturális élet, oda csapatostul érkeznek a kereskedők, művészek, tudósok, üzletemberek. Soha nem volt ilyen reflektorfényben a magyar szállodaipar, mint az utóbbi években. Ennek okai: évtizedes stagnálás, romlás után, külföldi tőke bevonásával, tehát számunkra új módszerekkel, sok új hotel épült, nyílt meg. Ezek a szállodák egy más minőséget jelentettek az addigi magyar gyakorlatban, és mert valutára orientáltak, bizonyos itthoni rétegeket irritáltak. Az idei esztendő eleje — valljuk meg — drámai visszaesést jelentett a szállodák kihasználtsága szempontjából. — Most nagy nemzetközi konferenciát rendeznek, amelytől sokat várnak külföldön, de idehaza is a szállodások. Ön hogyan összegezné, miként kellene — hogy stílusosan fogalmazzak — a szállodai számlát összeállítani a tisztes nyereség reményében? — Nézze, egy biztos, kapkodni, a konjunktúra szeszélyes hullámzásához akrobatakunsztokkal igazodni: tilos. Ha azért, mert egy szezon elején vagy akár közepén kevesebb a kiadott szoba, lejjebb megyünk az árakkal, nem lesz több vendégünk, csak kevesebb pénzünk. És a következő, már jobb időszakban a sebtiben ismét felemelt tarifák csak bizonytalanságot, megbízhatatlanságot sugallnak. A mi szakmánknak a sötét ruha, a megfontoltság, a belső tartással ötvözött szívélyesség, az előrelátó gondolkodás és gondoskodás az alapja. Egy jó szállodás nem dörzsöli látványosan a tenyerét, ha jól megy a bolt, és nem omlik össze, nem jajveszékel hangosan, ha csak lézengenek a hotel halljában a vendégek. Nálunk a mesterhármas: józanság, kiegyensúlyozott üzletpolitika, előrelátó gondolkodás. MÜLLER TIBOR o