Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - PESTI TÜKÖR

turális intézményekben stb. nyilván akad a könyvesek számára egy szöglet. A mérlegkészítés még odébb van, de a hí­rek szerint más könyvkereskedelmi vállala­tok is érdeklődnek a guruló könyvesbolt „technológiája" iránt... (oszlay) Budapest-napok Szófiában A bolgár főváros párt- és állami vezetésé­vel fennálló baráti együttműködésünk kere­tében 1983-ban fővárosunkban szófiai na­pok voltak. A rendezvénysorozat egyik ma­radandó emléke az új Dimitrov-szobor, me­lyet Szófia ajándékozott Budapestnek. A két főváros — a két nép — kapcsolatának min­denkor aktualitást ad az is, hogy Budapesten és körzetében több mint száz éve jelentős bolgár kolónia él. Az idén a magyar főváros „látogat" Szó­fiába: szeptember 25-28. között kerül sor a Budapest-napok rendezvénysorozatra. A magyar főváros képviseletében utazó politi­kai delegációt Grósz Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára vezeti, tagja Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke. A szófiai Budapest-napok tervezett programjá­ról Bródy Péter, a Budapesti Pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője elmondotta, hogy fővárosunk mai életének bemutatása áll a középpontban. Hogyan élünk, dolgozunk, milyen eredményeink vannak? — ezt villantják fel színesen, sokol­dalúan a politikai és kulturális rendezvé­nyek, kiállítások. Ezúttal csak egy hosszú víkend időtartamú a „látogatás", ennyi idő is elegendő azonban az ismerkedéshez, hi­szen kevés lesz a protokoll, a zártkörű ren­dezvény, olyan programokat szerveznek, amelyekre az érdeklődők „az utcáról is bejö­hetnek". A programok már a hivatalos megnyitót megelőzően, 22-én megkezdődnek. A Corvin magyar áruházat „nyit" a szófiai nagyáru­házban. A Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat a bolgár főváros Budapest éttermé­ben gasztronómiai napokat rendez, a Hun­garhotels pedig a Vitosa Szállodában csinál propagandát a magyar konyhának és ven­déglátásnak. Szófia új sétálóutcáján, a Vito­sa bulvár egyik legjobb mozijában magyar filmnapok kezdődnek, melyen — többek kö­zött — bemutatják az István, a király című filmet is. A Szófia, a mi fővárosunk című te­levízióadásban (a budapesti regionális mű­sorhoz hasonló tematikájú, de országos adás) a Magyar Televízió egyórás összeállítá­sában Budapest nevét viselő vállalatokat, in­tézményeket, egyesületeket, munkásbrigádo­kat, termékeket stb. mutat be, persze a két­három perces riportokban találkozhatunk a pesti járókelőkkel és a neves személyiségek­kel is. A hivatalos megnyitóra 25-én délután ke­rül sor a Ludmilla Zsivkova Kultúrpalotá­ban, ahol beszédet mond mindkét főváros pártbizottságának első titkára. A megnyitót követően a magyar népzenétől napjaink beat- és rockzenéjéig ível a gálakoncert mű­sora, amelyen közreműködnek neves bolgár művészek is. E napon nyitják meg a Budapest-kiállítást a város központjában, a pesti tükör Bolgár Hazafias Népfront székházának két­szintes kiállítótermében. A három fejezetre tagolódó bemutatón fővárosunk mindennapi életével és a városfejlesztéssel, a magyar­bolgár gazdasági együttműködésben szerepet játszó ipari-kereskedelmi vállalatok tevé­kenységével, valamint a kortárs képzőművé­szet alkotásaival ismerkedhetnek meg Szófia polgárai. A nagyobb rendezvények között szerepel még komolyzenei hangverseny a Ludmilla Zsivkova-palota kétezer fős hang­versenytermében (a műsoron, kapcsolódva a kettős jubileumhoz, Liszt-művek szerepel­nek); az Universiade sportcsarnokban köny­nyűzenei hangverseny lesz a Neoton együttes részvételével. A szófiai egyetemi városrész színháztermében több, a népköltészetből me­rített témát feldolgozó táncjátékot mutat be a HVDSZ Bihari János táncegyüttese és a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének tánckara, mely egyben szakmai bemutató is lesz a bolgár népi együttesek vezetői, koreog­ráfusai és táncművészei számára. Rendeznek táncházat is, a bolgár szakemberek szeretnék megtanulni a mozgalom „technikáját". A szófiai Budapest-napok záróaktusára 28-án kerül sor: felavatják Kiss István szob­rászművész Béke és barátság című alkotását. A díszkút, melynek kőoszlopain galambok jelképezik a békét, Budapest Főváros Taná­csának ajándéka. (o. i.) Az első szépségverseny Budapesten Nagy népünnepély volt 1882. augusztus 20-án a városligeti Nádor-szigeten. A délu­tánt majálishangulatú vigassággal töltötte a főváros lakosságának apraja-nagyja, s min­denki az esti, a Városligeti-tavon megrende­zett látványosságokat, a „velencei éjet", a tűzijátékot, a villanyvilágítású élőképeket várta. S mennyi látványosság! Ökörsütés, pózna­mászás (a rúd csúcsán bugyellárissal), volt kövérek versenye. Ebben a női győztes teljes fél kilóval felülmúlta a legnehezebb férfit. (Zorn Lujza 142, Schill András 141,5 kilóval lett első.) A Nádor-szigeten zajlott a legérdekesebb verseny, itt döntötték el, kik a legszebbek. Az egész sziget megtelt „szépekkel" és kí­váncsiskodókkal. Vagy másfél száz hölgynek sikerült a bíráló bizottság elé „törtetni" ön­jelöltként. Az első szemlén ötven szép hölgy jutott tovább. Ebből kiválasztani a tíz leg­szebbet, olyan feladat volt, hogy a főbizott­ság albizottságot is alakított. A kiválaszottak az eredményhirdetés előtt még egyszer „so­rompóba léptek" a zsűri előtt. Aztán egy összbemutató következett. Végül a tíz legel­bűvölőbb jelölt közül választották ki — nem kis fáradsággal — a szépségkirálynőt. Vihar­zó éljenzés fogadta a döntést. Egy 16 éves le­ánynak, Székely Kornéliának jutott az első díj, egy drága arany karperec, amelyen brilli­ánsok rózsát formáztak. Rajta a felirat: „A nagy nemzetközi szépségverseny győztese. Budapesten, 1882. augusztus 20-án." Ha­sonlóan értékes ajándékot kapott a többi ki­lenc szép hölgy is. Székely Kornélia híressé vált küllemének érzékeltetését legjobb a kró­nikásra bízni: „A győztes az életben szebb, mint a papíron, de talán a hideg kép is némi megközelítő fogalmat nyújt arról a benyo­másról, mely a szépségverseny bíráit arra in­dította, hogy az első díjat annak, ne másnak adják. Arcát nem annyira a vonások szabá­lyossága, mint a fiatal kellem összhangja tet­te megvesztegetővé. Szép, fehér arcszín, ha­miskás barna szem, kicsi piros száj, gazdag sötétbarna haj". íme, a személyleírás, melyhez valami ud­variatlan leíró még azt is hozzáteszi, hogy a száj metszése nem mondható szépnek, az arcvonások nem szabályosak, s a kedves fe­jecske is nélkülözi az arányosság szabályait. Nem egyeztek tehát a vélemények, egy­szerre sokan akadtak, akik szakértőnek tar­tották magukat a tárgyban, s felülbírálták a szigorú zsűrit. Az említett „udvariatlan leí­ró" az Illustrierte Zeitung című német képes­lap budapesti levelezője volt, ám éppen az ő érdeme, hogy külföldön is hírverést csinált a szépségverseny ötletének. Évek múlva egy londoni színház igazgató­ja, John Hollingshead, 1885 elején Buda­pestre küldte megbízottját, hogy egy Adria című látványos operett számára a magyar szépségek közül egyet szerződtessen. A szín­igazgató hathavi fellépésért igen magas tisz­teletdíjat ígért. Megbízottja tanácskozott is az 1883. évi Szt. István-napi ünnepélyen dí­jat nyert egyik szépséggel, de a kisasszony oly magas összeget kért, hogy az angol úrnak elment tőle a kedve. Nem gondolta, hogy ilyen drága egy magyar szépség... Konrád Imre „Új" pest-budai cégérek ORSZÁGOS NYELVISKOLA SZÉ­KESFŐVÁROSI KIRENDELTSÉGE TETTAMANTI BÉLA rajza 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom